Szünidei matiné

Igaz, hogy a tanítás csak február 1-én kezdődik újra az egyetemen, de nem unatkozom addig sem. Délutánonként változatlanul a munka, délelőttönként 3 projekten is dolgozok mint grafikus. És mindig akad valami egyéb is.
Az egyik csoporttársam apukája egy bank informatikai csoportjánál dolgozik. A lánya vizsgafeladata egy weboldal újratervezése volt, és ennek apropójából meghívta őt egy céges gyűlésre, amely a felhasználóbarátságról szólt. A lány nem akart egyedül menni, és véletlenül én voltam kéznél, úgyhogy mehettem vele. Reggelivel kezdtünk a banknál: a Dániában szokásos/kultikus friss vajas-sajtos-lekváros zsömle, tea, kávé. A program végeztével pedig a pazar kantinban meg lettünk hívva egy ebédre. Micsoda vendégszeretet! A kettő közti kb. 3 órában a tárgyalóban összeült vagy 25 ember, akiknek 3 szakértő is tartott előadást, hogy a bank honlapjának, és főleg a netbankos felületnek, valamint az intranetnek az újratervezésénél milyen szempontok játszottak szerepet. Grafikus(tanuló) pályafutásom alatt mindig az esztétikumra volt a hangsúly helyezve ha a webdizájn szóbajött, és valahogy mindig feszengtem, mert sosem voltam Flash-mágus és nem is szerettem azokat a vagány weboldalakat, amelyek tele voltak mozgalmas animációkkal. Most, hogy a felhasználóbarátság volt a központban, a Flash fel sem merült. Annál inkább, hogy az ügyfél rájön-e másodpercek alatt, hová kell kattintania, hogy célját elérje. Türelmetlenek vagyunk, ha a bankunk oldala nem elég érthető, áttekinthető és gyors, akkor nem vagyunk hajlandók bogarászni, várni, hanem legrosszabb esetben akár bankot is váltunk. Ki szeret időt fecsérelni a számlái kifizetésére? Nagyon érdekes és tanulságos gyűlés volt, már csak azért is, mert a legvégén megkérdeztem, hogy a megváltozott képességű ügyfelekre is gondoltak-e, azaz egy vak vagy egy gyengénlátó is tudja-e könnyedén használni a weboldalt. Hmm, ez egy jó kérdés... - mondták, tehát valószínűleg nem. Nagy jövője lehet a témának, azt hiszem.
Az egyetemnek van egy karriercentruma, amely mindenféle kurzusokat és előadásokat szervez annak érdekében, hogy minél többen kapjunk munkát tanulmányaink befejezése után. Múlt hét csütörtökjére meghívták Mads Christensen-t, az ország feltűnő öltözködésű, nagyszájú megmondóemberét (blærerøven), aki a maga vicces-cinikus stílusában eligazított minket, hogyan boldugulhatunk a diplománkkal a nagybetűs életben. Nagyon jól szórakoztam, és tán még ragadt is rám néhány bölcsesség.

Holnap pedig valaki megvédi a doktoriját a szakunkról. Még sosem láttam, hogy zajlik az ilyesmi, úgyhogy néhány csoporttársammal együtt beülünk rá. Biztosan érdekes lesz. És aztán már alig várom, hogy elkezdődjön megint a tanítás, mert minden nehézség ellenére szeretem.