Szilveszter, újév

Már több mint egy hete visszajöttünk Aalborgba, de még mielőtt arról írnék, mi történik errefelé mostanában, megosztok néhány szép emléket. A dátum szerinti Karácsonyt mindenki a saját szüleinél töltötte, de szilveszterkor már megint együtt voltunk. István bátyja kibérelt egy faházat Erdélyben, Parajdon, ott gyűlt össze a családja, és én is oda látogattam ki. Még sohasem jártam korábban Romániában. A dimbes-dombos táj egy kis porcukorhóval lett meghintve, ami a városban sárrá alakult, de a dombokon, hegyeken többé-kevésbé megmaradt.

A faház olyan volt, mint a mesében, kicsi de azért kényelmes, a nappaliban fatüzelésű kályhával, ahol éjjel-nappal lobogott a tűz.

A család szeretettel fogadott, István anyukája úgy összecsókolt, mint egy rég nem látott kedves rokont, a kicsi unokaöccsel pedig lehetett jókat babázni. Amikor pedig már elfáradtunk a sok evésben, sétáltunk egyet a városban, megmásztuk a ház mögötti dombot, és persze a sóbányát se hagytuk ki. Állandó 10 fok körüli hőmérséklet van odalent télen-nyáron, úgyhogy most a téli plusz 1-2 fokból kimondottan kellemes volt lemenni. Játszótér van berendezve a csarnokokban, meg pingpongasztalok állnak, hogy az emberek mozogjanak és kapkodják be az egészséges levegőt, aminek érdekes, kicsit édeskés, kicsit fémes szaga volt.


Természetesen a kürtős kalácsot is megkóstoltuk, az utcán sütik, melegen kínálják. Kiadós bejgli- és zserbókúra ide vagy oda, mi a legnagyobb, félméteres darabot vettük, és nem bántuk meg. Aki arra jár, ne hagyja ki!

Újév után Istvánom is tett egy látogatást Monoron az én szüleimnél, és együtt jöttünk vissza Aalborgba. Rögtön vissza is kellett rázódni a dolgos hétköznapokba, ami mostanában csupa izgalom - de erről majd máskor.