Zászló / Flag

Napok óta foglalkoztat valami. A dolgot az indította el, hogy Tristan a keresztelôje alkalmából kapott mindenféle ajándékot, amit a vendégsereg a terem sarkában helyezett el, és a szülôk késôbb kibontották ôket, így mindenki láthatta.
Az ajándékok között volt egy dán zászló is, Piet Heintôl. Kis, ezüstszínû talapzat, praktikus méret, tökéletesen mutat az asztalon, a dán dizájn egyik gyöngyszeme. Amikor megláttam, zavartan vigyorogtam, és még azt is megjegyeztem, hogy a Tiger-ben egy ilyen csak 20 korona. Szégyellem is magam nagyon azóta, több okból is.
Elôször is: én, mint dizájner, hogy mondhattam ilyet? Csak azért, mert valamit olcsóbban is elô lehet állítani, nem biztos, hogy azt kell megvenni. Hogyan várhatnám el, hogy a munkáimért valaki méltányos árat fizet, ha én így gondolkodom?
De a lényeg a zászló, mint fogalom értelmezése, és mint tárgy használata. A dánok használják a zászlójukat úton-útfélen, gátlástalanul. Neve is van, “Dannebrog”-nak hívják. Ha nyitva van egy bolt, a “nyitva”-tábla mellé kibiggyesztik a zászlót, mintegy nyomatékot adva neki. Ha otthon vannak, felhúzzák a kertben felállított árbocra a hosszú, csíkszerû változatot. Ha valaki elé kimennek a reptérre, hurkapálca nyelû papírzászló lobogtatásával jelzik örömüket, hogy szerettük hazatért. Ha születésnap van, a zászló rákerül a meghívóra, a tortára, és a buli alkalmával a kapu elé, vagy a kertbe leszúrva, minél több, annál jobb.
Hát, ha én egy magyar zászlóval díszített szülinapi bulira szóló meghívót kapnék, biztosan elkezdenék gyanakodni, hogy valami szélsôjobbos, de legalábbis politikai felhangokat nem nélkülözô összejövetel várható, és tán még el se mennék. Az a baj, hogy már kiskoromtól kezdve túl sokat láttam ezt a magyar zászlót mindenféle rossz összefüggésben, kisdobos csapatgyûléseken, hogy mást ne mondjak. Ezt nehéz elfelejteni, nyilván fel kell nônie pár nemzedéknek, mire helyrejön a képzavar (ha egyáltalán...).
Most csak annyit, hogy gondolatban elnézést kérek a dán zászló ajándékozójától - nem tudom, ki volt az. Fenntartom, hogy talán praktikusabb ajándék lett volna azért a pénzért egy háromkerekû kisbicikli, vagy egy nagy doboz LEGO, de az a szép dán asztali zászló mindenképp megéri a pénzét, még akkor is, ha én azt a pénzt sose adnám ki érte.
És még valami: a keresztelôn az alábbi kis kompozíció jelezte az asztalon, hogy ide tessék az ajándékokat rakni. A dán zászló magától értetôdô, de mivel Tristan apukája magyar, így a magyar is azzá vált...

I’ve been thinking about something for a couple of days. It all started with Tristan’s baptizing. The guests brought a lot of presents which were collected on a table in the corner. The parents opened them later, so everyone could see them.
One of them was a Danish flag, from Piet Hein. Small, silver stick, looks perfect on a table, a masterpiece of Danish design. When I looked at it, I smiled and said that one could buy a similar one in Tiger for 20 kr. Now I feel ashamed.
First of all: me, as a designer... how could I say such a thing? It’s not always the best bargain to buy the cheapest things. How can I expect people would pay a good price for my design if I think this way?
But the point is the idea of a flag and the everyday use of it. Danes use their flag as much as they can. It even has a name: “Dannebrog”. If a shop is open, there is a flag next to the sign to stress it. If people are at home, they put up their flags, mostly the long version. If they are at the airport waiting for someone coming home, they wave with small flags to greet and to show their happiness. If there is a birthday, you can see the flag on the invitation, on the fancy cake, at the place of the party all over the entrance, the more is the better.
Well, if I got an invitation for a birthday party with a Hungarian flag, I would be suspicious if it is about a right-wing extreme gathering or other politics-like stuff and most likely I would avoid to participate. The problem is that I’ve seen this Hungarian flag too many times in a bad connection, for example pioneer-gathering during the communism. It’s not easy to forget about it, a couple of generations should grow up until we start to use our flag in a normal way (if...).
Now I just want to apologize for my stupid remark - actually, I don’t know, who gave the flag to Tristan. I still think that a small bicycle with 3 wheels or a huge box of LEGO could have been a more practical present for this price. But this flag is worth for it, even if I would never pay this price.
And one more thing:the small composition on the table below showed that “please, place your presents here!” The Danish flag came without mentioning but since Tristan’s father is Hungarian, the Hungarian flag came as well...