Nagyon-nagyon régen volt, hogy kirándultam meg jóízűen csattogtattam a fényképezőgépemet. Mindig csak a hajtás... már majdnem belesavanyodtam. Zsolt is friss levegőre vágyott, ígyhát elkocsikáztunk a nyugati partra, úgy hívják a helyet, hogy Svinkløv. Ilyen képekből már rengeteget csináltam, én se értem, mért kell újra meg újra, de valahogy sosem elég. Mint ahogy a kagylókból és kavicsokból sem.
It was a long-long time ago that I went out to the nature and had the pleasure to use my camera. Just working like a dog all the time... I'm sick and tired. Fortunately Zsolt wanted to have some fresh air, too, so we drove to the West Coast, the place is called Svinkløv. I've hundreds of boring seaside photos, I don't know why I have to take the same type of pics again and again but somehow it's newer enough. Neihter the shells and stones are.
What a Poem Feels Like
6 hours ago
3 comments:
Tényleg jó túra volt. Itt látható még egy kép: http://www.photoblog.com/podolin/2008/12/09/
Zsolt: nagyon szép. (De abból a sok képből csak ez az egy lett jó?) Nekem nincs fotóblogom, úgyhogy az ellenportrét majd pendrive-on kapod.
Nem nem, mind nagyon jó, azokat majd te postázod.
Post a Comment