Egy hétvégi házakból álló telepről van szó, amiből van sok Dánia-szerte. Ez azonban egyrészt attól különleges, hogy egészen közel van a tengerparthoz, ami visszaköszön a házak díszítésén.
Másrészt hippilelkű lakói vannak, és elképesztő, hogy mit halmoztak föl.
Én, aki fényképezek, ha kell, ha nem, nem kérdés, hogy mindent lencsevégre akartam kapni.
Volt, aki vendégszerető módon egy láda almát hagyott a háza előtt "ingyen vehetsz belőle" felirattal. Viszont találkoztam olyanokkal, akik rámszóltak, hogy itt nem szabad fotózni. Mikor csodálkozva visszakérdeztem, hogy miért, a válasz csak az volt, hogy "azért, mert ezek privát házak". Hmm, pedig nem nyúltam semmihez, nem mentem be egy házba sem, és csak tárgyakat fotóztam, embereket nem. Mintha ezek a borostás alakok félnének valamitől. A kedvemet mindenesetre elvették egy kicsit.
Pedig ha valaki ilyen kis kompozíciókat épít a háza előtt, az út szélén, számíthat rá, hogy arrajárók lefotózzák, nem?
Utólag kicsit utánanéztem, Fjordbyen a hely neve, és először a '30-as évek végén települtek ide önkényesen nincstelen halászok. Az utolsó beköltözés 1980-ban történt, és a jogi helyzetet tisztázandó, a telep ugyanazt a státuszt kapta az önkormányzattól, mint egy "kolonihave" (kb. hétvégi házak), ami külön intézmény Dániában. Nem lehet megvásárolni az ilyen házakat, de nagyon olcsón lehet bérelni őket és a bérleti jog örökölhető. Nem szabad egész évben kint lakni, vagyis a bérlőnek rendelkeznie kell egy másik, állandó lakcímmel, és több helyen - biztos, ami biztos - télire kikapcsolják az áramot, vagy elzárják a vizet, úgyhogy hacsak nem igazi nomád a tulajdonos, tényleg nem tud kint lakni télen.
A Fjordbyen-nel az a probléma, hogy a terület az önkormányzat tulajdona, és mivel közvetlenül a fjord partján fekszik, kézenfekvő lenne pl. drága pénzért luxusapartmanokat húzni ide - nem messze, a környéken már van belőlük. Tehát a mostani bájos vityilók lakóinak van miért aggódniuk.
Posts
No comments:
Post a Comment