Az elmúlt hétvégém magasan a legjobb volt hosszú idő óta. Szakszervezetem, a HK "Totaltypografisk Lørdag" néven szakmai napot szervezett a tipográfia iránt különösen érdeklődő grafikus tagoknak. Egy kicsit haboztam, hogy kell-e nekem minden alkalommal Koppenhágába utazni, ha valami érdekes történik - drága és macerás mulatság az ilyesmi. Aztán úgy döntöttem, hogy igenis, kell.
Olyan szép a meghívó, amit küldtek, a honlapjuk is csábító volt, és szerencsére még pont belefértem a létszámba, sőt, mitöbb, a HK visszatéríti az útiköltséget, mert a részvételi díj egységes, 200 kr, és az az elvük, hogy ennél többe ne kerüljön senkinek, annak se, aki messzebbről jön. Hmm, itt megvalósult a szocializmus!
Tehát szombat hajnali 5.15-kor felültem a vonatra, és bő 5 órával később már Koppenhágában voltam. Kis séta a belvárosban, aztán becsekkolás a rendezvényre a Borups Høskole-ban. Kaptunk nyakba akasztható névtáblát, amit mindenki maga kellett, hogy megtervezzen, adott volt hozzá minden egy jó nagy asztalon.
Kávé, tea, szendvics, gyümölcs, két szakmai kiadó kicsi standja kedvezményesen vásárolható könyvekkel (most nem vettem semmit, mert ami érdekes volt, az már megvan nekem).
Rövid köszöntő után az első előadást Sofie Beier tartotta, aki PhD ürügyén a betűk érzékelését - olvashatóságát, felismerhetőségét - kutatja. Nemcsak elméleti síkon, mert betűt is tervez hozzá, de érdekes, hogy pont az ellenkezőjét állítja néhány régi alaptételnek. Pl. arra az eredményre jutott, hogy a csupa nagybetűs szöveg nem kevésbé könnyen vagy gyorsan olvasható, mint a csupa kisbetűs, és a talpas betűk sem jobban olvashatók, mint a talp nélküliek (sőt, a talp akadálya is lehet a jó olvashatóságnak, pl. a kis "n" esetében, ahol egy esetleges túl hosszúra nyúlt talp bezárhatja lent a betűt, ezzel tulajdonképp rontva az olvashatóságot). Állításait szigorúan tudományos alapokra helyezi, de a szokás hatalmát nem vizsgálja, pedig szerintem a szokás pont olyan nagy úr. Mivel a legtöbb regény vagy újság talpas betűvel van nyomva, ehhez szoktunk hozzá, ezért ezt olvassuk gyorsabban. Kérdés, hogy változik a jelenség a jövőben, amikor a könyvekről a képernyőre kerül a hangsúly, ahol meg a talp nélküli betűk uralkodnak...
Aztán jött két esettanulmány, az egyikben Poul Søgren bemutatta a Politiken Egyptienne-t, amit a Politiken napilapnak tervezett, és ha öntudatlanul is, de mindenki ismeri Dániában. De ami igazán érdekes volt, az egy másik betűterv keletkezéstörténete. Ami szintén nagyszerű, meg is vette a Politiken, de sose használta, mert - mint az a történetből kiderült, a rossz brief miatt - nem olyan betű született, ami megfelelt volna az elvárásoknak.
Meghallgathattuk még Tore Rosbo-tól és Clea Simonsen-től az Aarhus-i egyetem arculatának újratervezése körüli dilemmákat (megtartani a régit, de azért legyen nagyon modern az új). Végül nemcsak egy logót és a szokásos alkalmazásokat tervezték meg, de egy egész ábécét is, ami nekem nagyon tetszik.
Eztán jött a színtiszta élvezet! Háromfelé lettünk osztva, és nekiálltunk betűket csinálni. Az apropó Donald Roos holland tervező személyes jelenléte volt, aki kacérkodik az ételekkel is.
Az első csapat répából és uborkából dolgozott. Íme néhány a sok zöldségből:
A második csoportban voltam én is, itt krumpli és festék volt az alapanyag.
A harmadik workshop ceruzával dolgozott papíron, nem igazán értettem a koncepciót, és nem is lett látványos vagy bőséges a végeredmény, ezért nem is fotóztam - talán túl elméleti volt.
De utána még jött egy igazán élvezetes előadás Allan Daastrup-tól, egy kalligráfus fiútól, aki nagyon ügyes, és nagyon szereti a saját kézírását (kézírásait). Vékony a határvonal az egészséges önbizalom és az önteltség között, de neki sikerült pont ezen a vonalon megállni. Imád a betűiről beszélni, de jól áll neki.
Mondjuk mikor azt mondta, hogy megunta a könyvtervezést, és mostmár csak a kalligráfiának szeretné szentelni minden idejét, meghűlt bennem a vér. Ez már luxus.
Az utolsó, kimerítő előadást Christian Schwarz Lausten jövőkutató tartotta, aki megmutatta nekünk vázlatokban, milyen lesz a jövőbeli fogyasztó, és milyen új tendenciák várhatók a médiafogyasztásban. Rettenetesen sok volt a mondanivalója, és hipergyorsan beszélt, de nagyon érdekes volt, szerintem követni fogom a blogját.
Este 7-kor mindennek vége lett, utána még jött egy kis evés-ivás a Diablo Pussycats zenéjére,
egy kis beszélgetés - ismerkedés, amiből nekem nem sok jutott, mivel nem ismertem senkit, leszámítva Triné-t, aki a Fontlab tanfolyamot tartotta a múltkor. De azért jól éreztem magam, le se tudom írni, mennyire.
Azt se bánom, hogy hazafelé a vonat lármás utasokkal volt tele, ráadásul késett egy csomót, és csak vasárnap reggel negyed 7-re értem haza, úgyhogy több, mint 24 órát fönt voltam egyhuzamban.
Legszívesebben tovább farigcsálnám itthon betűkké a krumplikat, vagy dolgoznék más ötleteimen, amelyeket a nap folyamán kaptam.
Dehát sajnos most mással kell foglalkoznom.
A Map
5 hours ago
3 comments:
Nagyon tetszenek az uborkás és répás betűk - a legjobban a cikkes zöld-narancs ABC tetszik! A krumplinyomóról pedig az általános iskola jutott eszembe - ott csináltunk ilyet, s emlékszem, elég nehéz volt úgy kifaragni a krumplit, ahogy elképzeltük ;) Örülök, hogy eljutottál erre a rendezvényre. Remélem, sok új ismerősre is sikerült szert tenned, akiknek a Tiedhez hasonló az érdeklődési körük.
Ez aztán a beszámoló!! Nagyon tetszett! Ilyenkor sajnálom, hogy a kézügyességem teljesen értékelhetetlen. Olyan szivesen részt vennék hasonló kreativ tevékenységekben, már az olvasása is élvezetes volt! A neved kiejtésének átirása meg fenomenális. ))
Nem tettem szert sok új ismerősre - bár nem ártana. Nem megy az olyan könnyen, de ilyen elvárásaim nem is voltak.
A fonetikus átírás kézenfekvő volt, nehogy már ez legyen az akadálya annak, hogy megszólítsanak. (El se tudjátok képzelni, miféle szavakra kell, hogy hallgasson az Dániában, akit Orsolyának hívnak.) Mondjuk a színvonalat az jelezte, hogy akikkel a rendezvényen szóba elegyedtem, azok a fonetikus átírás alapján nagyjából jól ejtették a nevemet. Ma a vicc kedvéért teszteltem a munkahelyemen is a módszert, ahol persze még sose láttak ilyet.
Post a Comment