Studieprøven

Túlvagyok rajta. Megkönnyebbültem.

Dániában a 3 csoportra és 6 szintre osztották fel a nyelvtanulást. Az első csoportban tanulnak azok a bevándorlók, akik írni-olvasni se tudnak, esetleg más ábécé szerint tanultak, és a latint nem ismerik. A második csoportba osztják azokat az írni-olvasni tudókat, akiknek nincs magas iskolai végzettségük. A harmadik csoport előfeltétele minimum egy érettségi. A szintek pedig a nyelvben való előrehaladottságot jelzik. Az 5. szint után sok diák abbahagyja, mert ezzel már legalábbis nyelvi akadálya nincs a dán állampolgárság megszerzésének. Nekem ilyen terveim persze egyelőre nincsenek, de a nyelvet mindenképp tanultam tovább a tavaly ilyenkori 5. vizsga után. Végülis ingyen volt, és ráadásul nagyon jó tanárt kaptam. Nagyjából félévenként lehet egy szinttel feljebb lépni (persze ez függ a heti óraszámtól és az egyéni képességektől/ambícióktól), de az 5. és a 6. közt ajánlott egy év tanulás, hacsak nem nyelvzseni vagy német az ember - nekik általában könnyebben megy a dán nyelv elsajátítása.
Én vártam egy évet, illetve tanultam szorgalmasan, így most volt esedékes a legutolsó vizsga.
Az első 4 szintvizsgánál csak megfelelt/nem felelt meg alapon értékelnek, míg az 5. és a 6. szinten osztályzatot is adnak. A skála a következő: -3, 0, 2, 4, 7, 10, 12. A -3 a legrosszabb, a 2 a megfelelt, a 12 a legjobb jegy. (Arra még nem sikerült rájönnöm, mért kell különbséget tenni -3 és 0 közt, mikor egyik se felelt meg.)
Az írásbeli tesztből és az esszéírásból állt. Előbbire 7-est kaptam, ami kellemes meglepetésként ért, mert elég nehéz volt, ezért túl sokmindent kellett megtippelnem, és nem reméltem, hogy ilyen sok tippem bejön. Viszont az esszéírásra kapott 4-esen kicsit meglepődtem. Három téma közül lehetettt választani, én a "nők a munkaerőpiacon a modern társadalomban" - témát választottam, és megeresztettem egy nem túl provokálóan feminista dumát, arra gondosan vigyázva, hogy bemutassak bonyolultabb mondatszerkezeteket, ugyanakkor elkerüljem azokat a nyelvtani problémákat, amik hibalehetőségre adnak okot. Megkaptam a javított írásom fénymásolatát, nem volt hibátlan, de egész jól sikerült, és a tanárom szerint "intelligens" hibákról van szó, ezért (főleg az ő biztatására) megfellebbeztük az eredményt. Talán van esélyem a 7-re, mert egy esszé elbírálása viszonylag szubjektív.
Aztán jött a hallás utáni megértés, ahol különösen az a feladat volt nehéz, ahol háromszor felolvastak egy szöveget, amit mi is megkaptunk kinyomtatva, csakhogy nekünk hiányzott elszórva 30 szó, ezeket nekünk kellett beírnunk az alapján, amit hallottunk. Mint minden feladattípust, ezt is sokat gyakoroltuk a nyelviskolában, de ez a szöveg konkrétan a vízművek környezetbarát fejlesztéséről, egy új víztisztító berendezésről szólt, és rengeteg volt benne az ismeretlen, technikai kifejezés. Utólag azt kérdeztem magamban háborogva, vajon hány dán kollégám tudná hibátlanul betűzve leírni a hiányzó szavakat - mert csak azokra járt a pont. De kellemes meglepetésként ért, hogy a vizsgának erre a részére is 7-est kaptam.
Utoljára a szóbeli maradt, amire ma került sor. 9 nappal korábban kaptunk 3 témát, amkikből fel kellett készülnünk úgy, hogy az egyik kihúzása után egy bő ötperces kiselőadást tartsunk a tanárunk és egy külső vizsgáztató előtt, valamint további 10 percen keresztül társalogjunk róla és válaszoljunk a feltett kérdésekre.
Az első téma a "klímaváltozás" volt, és ezt a tételt boldogan kihúztam volna. Nemcsak azért, mert már hetek óta a csapból is ez folyik a Koppenhágában épp ma kezdődött klímakonferencia kapcsán, de érdekel a téma, ezért egyébként is előfordul, hogy olvasok róla. A második az "általános iskolai tanárok" volt, erről nem tudtam olyan sokat, de találtam néhány érdekes cikket pedagógiai elméletekről meg kísérletekről, és kapóra jött egy csúnya incidens a közelmúltban, amin lehet csámcsogni pro és kontra (magyarul itt írtak róla véleményt).
Az utolsó téma "Dánia külföldi katonai tevékenysége" volt. Na, erről fogalmam se volt, úgyhogy az alapoktól kellett kezdenem: a katona meg a hadügyminiszter definíciója a Wikipédián, az afgán háború története, cikkek, fejlemények, vélemények, napilapok weboldalainak átnyálazása. Az különösen nehezítette az olvasást, hogy egyáltalán nem érdekel a téma, de egy kicsit se.
Az első sokk akkor ért, amikor ma belépve a vizsgaterembe sikerült kihúznom ezt a harmadik tételt. Felmondtam, amit csak tudtam, és gyorsan rátértem a legérdekesebb részre (már ha egyáltalán van ilyen), nevezetesen arra, hogy önkéntes dán polgárőröket is küldtek ki Irakba és Afganisztánba, igaz, nem harcolni, hanem újjáépíteni. Egy érdekes ponton hagytam abba a monológomat, és reméltem, hogy erre ráharapnak. De a tanárom sajnos nem vette a lapot, és arról kezdett kérdezősködni, hol voltak még jelen a világban dán csapatok a NATO égisze alatt. Ekkor megint elsötétült a világ, és bár kinyögtem Boszniát meg Koszovót, de közben elég kétségbeesetten néztem, úgyhogy ezt a vonalat nem erőltették tovább. Ellenben mást igen, és 20 perc kínzás után végre kiküldtek. Túl sokáig - majdnem 4 percig - egyezkedtek zárt ajtók mögött, már kezdtem a legrosszabbra gondolni. De végül egy nagyon erős 7-esre értékeltek, aminek szívből örülök egy ilyen téma után.
A nap egy kellemes beszélgetéssel folytatódott Zsolttal - neki, és Ane-nek nagyon-nagyon sokat köszönhetek: átnézték, kijavították a tételeimet, segítettek a helyes kiejtésben (ami még mindig nem megy, leginkább ezt nehezményezte a vizsgáztató az értékelésében), és nem utolsósorban lelkileg is támogattak, nélkülük nem ment volna ez az egész.
Aztán jött egy önfeledt shoppingolás, vettem magamnak egy elegáns, nőies filofax-ot, amilyenre mindig is vágytam, és most úgy döntöttem, meg is érdemlem. Aztán itthon belemosolyogtam a tükörbe és örömtáncot jártam.

Persze a sok 7-es azt is jelzi, hogy a dánom közel sem olyan jó, hogy lazíthatok. Sokat kell még tanulnom, de ez már nem a nyelviskolában ragad majd rám. Viszont egy hosszabb folyamat formálisan legalábbis véget ért, és egy nagy levegővétel után elkezdek majd azon gondolkodni, mit lehet kezdeni egy ilyen bizonyítvánnyal. Mert annál biztosan többet, hogy idős embereket gondozzak egy szociális otthonban.