Fő az egészség

Ma egymás után meglátogattam az orvost és a fogorvost is.

Előbbit azért, mert köszvényre emlékeztető tüneteim harmadszor is, és ezúttal igen heves formában jelentkeztek. Bár elég nonszensz, hogy nekem, mint fiatal nőnek egy olyan betegségben kellene szenvednem, ami főleg idősebb férfiakat érint, és azok közül is inkább a vöröshús-evőket és alkoholkedvelőket - ezek közül egyik sem jellemző rám. A tüneteket leginkább a múlt héten tudtam volna az orvosnak bemutatni, mert mostanra elmúltak, de sajnos időpontot csak mára kaptam. Láttam is, hogy kételkednek a szavaimban, de a vérvétel eredménye a jövő héten majd hátha mutat valamit.
De hogy mondandómra térjek: felkészülten érkeztem az orvoshoz, gazdag szókinccsel, választékosan és nyelvtanilag helyesen írtam le a helyzetet, elmondtam, mit olvastam erről, mire gyanakszom, stb. Kérdezett, válaszoltam. Fájdalomcsillapítót azonnal írt volna, de azt nem kértem, mert mint mondtam, az okot, és nem a tünetet szeretném kezeltetni, ezért előbb derítsük ki, mi is ez az egész, mert lehet, hogy valami egészen más. A doktor néni egyet is értett velem. Az egész elejétől a végéig dánul folyt, ha ez a kérdés egyáltalán valakiben felmerült volna. Ám a konzultáció végeztével átkísért a vérvételhez a szomszéd helyiségbe, ahol hirtelen azt találta mondani (szó szerint idézem): "Please, sit around the chair!" Ami angolul annyit tesz: "Kérem, üljön le a szék körül/köré!" (???) Ezen úgy megdöbbentem, hogy tényleg leültem.

A fogorvos már könnyebb menet volt. Múlt szombaton váratlanul kiesett a műanyag betét az egyik fogamból, ezt kellett visszaragasztania. Ő szimplán csak úgy beszélt hozzám, mintha fogyatékos lennék: kissé hangosabban, és tagoltabban.

Mit mondjak, szórakoztató napom volt.