Megint London

Tehát a kemény munka után jött a jól megérdemelt pihenés Londonban, a hugomnál egy teljes héten keresztül.
Az utazás nem sikerült a legjobban. Igaz, hogy létezik Aalborg-London közvetlen járat, de az most nagyon drága volt a fapadoséknál, ezért kénytelen voltam a Scandinavian Airlinest választani koppenhágai átszállással kevesebb, mint feleannyiért. Az átszállásra szánt fél óra tíz percre redukálódott a gépem késése miatt - pedig SAS direkt a pontosságával hirdeti magát! Ez az idő nekem épphogy elég volt arra, hogy az A terminálból a C-be átrohanjak, de a csomagomnak sajnos nem sikerült, Londonban a reptéren bánatosan láttam, hogy a hátizsákom nem köröz a többi megérkezett csomag közt. Jött a szokásos reklamálás (már van benne gyakorlatom, sajnos), űrlap kitöltése, alkudozás, hogy még aznap szállítsák ki, mert abban van mindenem... végül hajnali kettőkor meg is érkezett. Jobb későn, mint soha, de még egyszer nem fogadok el jegyrendeléskor fél órát az átszállásra.
Harmadszor jártam Londonban, a tipikus látványosságokat már korábban kipipáltam (bár a British, meg a viaszmúzeum most se vonzott be), úgyhogy az apró érdekességekre koncentráltam, és leginkább arra, hogy a tesómmal lehetek.
Hülyén hangzik, de a legjobb az egészben az volt, hogy naphosszat volt kihez szólnom. Olyan dolgokat csináltam, amiket egyébként nem: például kocsmát látogattunk, söröztünk, chips-et vacsoráztunk, és mindez nagyon jól esett.

Kirándultunk, hajókáztunk a Temzén, meg sétáltunk nagyokat olyan helyeken, ahol a madár se jár, de a túristák többsége legalábbis nem nagyon.



Kinga egy hotelben dolgozik, ahol kapott egy "guest experience voucher"-t amit most felhasználtunk. Egy szoba két személyre egy éjszakára (kilencedik emelet, kilátás egy krikettpályára) vacsorával és reggelivel - mindkettő szuper volt, a hugom kollégái (és főnöke) olyan kiszolgálásban részesítettek bennünket, hogy a királynő se panaszkodna rá.

Dánia után felüdülés volt a szememnek Canary Wharf felhőkarcolói közt bámészkodni.

A shoppingolás se maradhatott el: kisebb vagyont költöttem el a Lush-nál, amiről tavaly már írtam.


Camden Town kihagyhatatlan, becsúszott pár új ruhadarab, és persze órákat töltöttem el néhány többemeletes könyvesházban, ahol leginkább fájt a szívem, hogy nem lehet minden darab az enyém. De azért megint vettem két könyvet Shaun Tan-tól. Igaz, hogy a gyerekrészlegen találtam őket, és a szöveggel szemben az illusztrációk dominálnak, mégsem gyerekkönyvekről van szó. A szerző nagyon sokat tud arról, milyen idegenként élni egy külföldi országban, és ezt olyan finoman, klisémentesen tudja ábrázolni, hogy teljesen meghatódok tőle.
Igazán nem tudok beszámolni semmi megrázóról vagy nagyszabásúról, csak egyszerűen nagyon jól telt ez a hét kora tavaszi időben egy nagyvárosban.

Nem is esett jól visszajönni ebbe a kis faluba, ahol mindenfelé embermagasságú, koszos hóhalmok állnak, és húszcentis hó torlaszolta el a bejárati ajtómat üdvözlésképpen. Ma meg már el is kezdődött az iskola: reggel biciklizés szakadó havasesőben, pár végtelenül buta osztálytárs, óvodás feladatok. Már számolom a napokat a következő vakációig.