Reggeli

Napi munkám során az egyik fontos dolog a reggeli elkészítése. Egy jó reggeli, és jól indul a nap. Van aki a vajas lekváros zsömlét szereti, van aki a vajas sajtos pirítóst, van, aki kávét iszik, és van, aki teát, de a közös pont a zabpehely. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a dánok nemzeti reggelije. Ódákat zengenek arról, milyen egészséges, de én ebben nem hiszek, mert mindig jól megcukrozzák - olyan ez, mintha a gyümölcstorta egészséges volta mellett érvelnénk a rajta található gyümölcs okán. Az mondjuk mindenképp mellette szól, hogy olcsó, gyors, laktató, és nem hiszem, hogy bárki is el tudná csapni vele a hasát. A rosszevők is hajlandók magukhoz venni pár kanállal, a gyógyszer jól beadható vele, és másnaposan talán az egyetlen étel, amit bevesz a gyomor.
A boltban havregryn néven kell keresni. Nagy a választék: van többek közt olcsó, drága bio, és a "hagyományos dán minőség". De talán nincs olyan háztartás, ahol ne találnánk egy csomaggal. Amikor az ember reggelit készít belőle, az lesz a havregrød.

Van, aki hígan szereti, van, aki sűrűn. Van, aki kér bele egy csipet sót, van, akinek az sem mindegy, hogy az a csipet főzés közben, vagy a tűzről levéve kerül bele, és van, aki nem kér bele. Találkoztam már olyannal is, aki őrölt fahéjjal főzve kéri! Mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje, és ha olyan ápoltnál kell elkészítenem, akinél még nem voltam, először mindig megkérdezem, hogy szerinte milyen a tökéletes havregrød, mert ha sikerül eltalálnom azt a nüanszot, szerzek egy pirospontot. Ellenkező esetben öri hari.
Szerintem a tökéletes alap: háromnegyed csésze zabpehely két csésze vízzel és egy csipet sóval egy lábasban elkeverve. Forrásig hevítjük, ha villanytűzhely, már forráspont előtt lekapcsoljuk a lapot és lassan rotyogtatjuk egy kicsit, amíg ideális állagúra sűrűsödik. A dán hagyományok szerint ezután egy mély tányérba kotorjuk, a közepébe dobunk egy mogyorónyi vajat, meghintjük minimum 2 evőkanál kristálycukorral a tetejét, és melegen tálaljuk. Eredmény: hálás tekintet.

Olyan sokszor készítettem el az utóbbi időben, hogy magam is kedvet kaptam hozzá. Na, nem reggeli gyanánt, az nálam csak gyümölcs lehet. De egy könnyű vacsorának mért is ne. Mivel édes, ezzel elejét veszem a későbbi nassolásnak is. De a vajas-kristálycukros változat nekem túl fantáziátlan. Szerintem sokkal jobb, ha beleszórunk egy marék klasszikus müzlit, amikor már majdnem forr, ettől a lágy massza kissé darabossá és izgalmasabbá válik. A végén mézzel csorgassuk meg, de ha cukrot használunk, akkor azt főzzük a masszába, hogy az édes íz az egész részévé váljon.
Aztán kapható itt gyümölcsből készült grød, ami hasonlít a lekvárhoz, de hígabb, zselésebb. Tejjel vagy tejszínnel elkeverve eszik desszert gyanánt a dánok. Próbáltam, de az én gyomrom ezt így nem nagyon veszi be, viszont kedvelem a szilvagrød-öt, és szerintem nagyon finom a főtt zabpehely tetején.

A kedvencem az, amikor darált mákkal és cukorral együtt főzöm, ezesetben víz helyett tejjel, és a végén meghintem mazsolával.

Nagyon rákaptam erre a típusú vacsorára mostanában... csak a dánok meg ne tudják. Biztos nagyot néznének.