Aalborg Akvavit

Mint előzetesen már írtam róla, szombat délelőtt az Aalborg Akvavit gyárat látogattuk meg az Aalborgi Magyarok Társaságával.
A program majdnem meghiúsult. Azt hittem, mindenre felkészültem azzal, hogy részletesen leírtam körlevélben a jelentkezőknek az összes tudnivalót, és kértem mindenkit, hogy legyen pontos. Ezzel a részével nem is volt baj. Azzal viszont nem számoltam, hogy az írásos megállapodás ellenére a szervezők a gyár részéről egyszerűen elfeledkeznek rólunk. Ott állt 27 felnőtt meg egy pár gyerek a gyár zárt kapuja előtt, többen elég messziről jöttek, szóval igen kellemetlen perceket éltem át. A véletlennek köszönhető, hogy sikerült felhívni a szervezőt telefonon, és aztán az idegenvezető félórás késéssel ugyan, de mégis megérkezett. Onnantól kezdve sikerült kicsit lehiggadnom, és a programra figyelni, ami egyébként tényleg érdekes volt.
Tetszik, ahogyan felépítették ennek a keserű, és erős (szerintük férfias) szeszesitalnak az imázsát.

Idegenvezetőnk először a gyár és az ital történetéről beszélt, majd körbejártuk vele az egész üzemet. Meglepett, hogy egy ekkora nagy területen ennyire kevés ember dolgozik: összesen 31 alkalmazott, de hétvégén csak 1 személy van állandó ügyeletben. Persze automatikusan működik egy csomó dolog. Nagyon megfogott, hogy ennyire tiszta, szinte steril a gyár, és némely részei kimondottan fotogének. Ezekben a termekben sajnos nem tudtam már a mesére figyelni, inkább az érdekes látvány kötött le, és szerintem egy-két órán keresztül elbámészkodtam volna még.


Megtudtuk, hogy maga az szeszfőzés nagyon olcsó és primitív eljárás, de a hatalmas adó és a kereskedelmi árrés pumpálja fel a végtermék árát. Ami egyébként élesztő alapanyagú, ugyanazt a márkát használják, amit egész Dánia a konyhában, ezért is azonos az Akvavit meg az élesztő csomagolásán a piros alapon fehér kereszt logó.


Jómagam nem szeretem a klasszikus Akvavit ízét, de gyártanak többféle ízesítésben, ehhez mindenféle fűszereket használnak. Sőt, a Nordguldhoz borostyánt főznek ki, ettől az ital aranyló színe és érdekes aromája.

Ezen kívül még kóstoltam bodzást, ami szintén nem rossz.
A hatágú csillag pedig, amely több helyen felbukkan a gyár területén, nem a zsidókra utal, hanem a minőséget jelképezi.

Mivel Aalborgban töltött napjaim meg vannak számlálva, igyekszem felkutatni, mit nem láttam még a városban és környékén. Az Aalborg Akvavitot kár lett volna kihagyni. Összességében nagyon kellemes 2 órát töltöttem a gyárban, remélem a többieknek is tetszett. Az pedig külön öröm, hogy a Társaság szépen gyarapszik, ezúttal is jöttek olyan emberek, akikkel korábban még nem találkoztam. Jylland-on több magyar él, mint gondoltam.