Saturday, September 18, 2010

Igaz mese az elveszett képeslapról

Névnapja volt a hugomnak július 24-én. Londonban él, személyesen nem tudtam megköszönteni, barkácsoltam hát egy édes kis képeslapot neki sajátkezűleg, amit aztán borítékba tettem és feladtam ajánlva július 19-én. Azért ajánlva, mert az angol postában nem bízom. Kétszer is küldtem úgy képeslapot Londonból az USÁ-ba, hogy a címzett nem kapta meg. Bosszantó, úgyhogy kerüljük el. Kinga mondta, hogy az angol postát pakisztániak üzemeltetik. Voltam egyszer egy londoni postahivatalban... hát tényleg.
27-én már nem bírtam tovább, és megkérdeztem Kingát szkájpolás közben, hogy nem hozott-e meglepit a postás. Nem.
Na, meg is nyitottam rögtön a dán posta honlapját, ahol az ajánlottszelvényre írt regisztrációs számot megadva megnézhettem, hol tart a levél. Eszerint a londoni főpostát már a feladást követő napon elérte, de utána nem történt semmi.
Úgyhogy tovább kattintva mindjárt panaszt is tettem a dán postánál online, ahol egy automatikus válaszban megígérték rögtön, hogy 6 héten belül kivizsgálják az esetet. Pár nap múlva kaptam egy levelet tőlük, melyben észrevételezték, hogy mikor panaszt tettem, nem jelöltem meg a levél tartalmának értékét. Erre azért van szükség, mert ha a levél elveszett, akkor ezt megtérítik nekem. Tehát áruljam el, mennyit ér a küldemény, és adjam meg a bankszámlaszámomat is arra az esetre, ha kiderül a legrosszabb. A mellékelt tehermentesített válaszborítékban visszaírtam nekik, hogy kézzel készült képeslap révén nem tudok pénzben kifejezhető értékről nyilatkozni, de legalább az ajánlott küldemény árát, a 80,50 koronát szeretném visszakapni, ha már a kézbesítés nem sikerült.
(Közben a tesóm Monoron nyaralt, én meg küldtem neki oda is egy szintén kézzel készült, de persze nem ugyanolyan lapot, ami 3 napon belül ért célt nem ajánlva.)
Aztán most kaptam egy levelet a dán postától, melyben sajnálattal közlik velem, hogy a Kingának Londonba küldött levélnek nyoma veszett, ezért elnézésemet kérik, és 331,03 koronát utaltak át nekem. Nem tudom, hogy számolták ki, de ezek szerint miniatűr műalkotásomat látatlanban 250,53 koronára értékelték.
A tanulság:
1. Szegény Kinga, többet nem küldök neki semmit postán Londonba, ha ez ilyen bonyolult. Szégyellje magát az angol posta.
2. Isten éltesse a dán postát. Korrektek, lelkiismeretesek, nagyvonalúak (általában olcsóbban készítek képeslapot).
3. Ez annyira dán: a bürokrácia malmai lassan, de biztosan és kiszámíthatóan őrölnek.

3 comments:

á said...

biztos rögtön azért is fizettek, hogy késtek, mert ha jól gondolom a 6 hétből kicsúsztak, nem?
azért ez bájos.

az angol postáról én is panaszkodhatnék, fiam apja ott él, és sok hivatalos iromány veszett el útközben arrafelé, sok bosszúságot okozva.

Orsi said...

Azt nem tudom, hogy jött ki nekik ez az összeg, de nem firtatom, mert több, mint amire számítottam. A 6 hétből vagy kicsúsztak, vagy nem, attól függ, honnan számoljuk. De mikor megkaptam tőlük a legutóbbi levelet, hosszan (és elégedetten) mosolyogtam, és nem a pénz miatt.

Orsi said...

Többen privát e-mailben kommentálják a bejegyzéseimet, amivel nincs semmi baj, de az alábbi olyan jó, hogy megosztom itt:

...elég lenne hetente több ajánlott levelet küldeni Londonba - és a megélhetésed szinte biztositva a dán posta által, csak az ajánlott levél diját kellene meghitelezned nekik. Lehet, hogy bele kellene szôni az érték megadását is.... Ha foglalkozás-szerüen csinálnád, ez lenne a megélhetési postázás. (a mi megélhetési politikusaink után, szabadon..) A nagy klasszikusok már megmondták: pénzzel lehet a legjobban pénzt csinálni.