Hatéves korom körül az általános iskola első osztályában egyszer el kellett játszanunk órán az egyik történetet az olvasókönyvből. A sztorira már nem emlékszem, csak arra, hogy egy kisgyereknek telefonálnia kellett. A tanító néni - egy nyugdíj előtt álló pedagógus - rám osztotta a szerepet, és még egy játék telefon is került az előadáshoz. A tanító néni mondta, hogy azt is én játsszam, amikor a telefon kicseng, tehát berregjek. Tanácstalanul néztem rá. BRRRRRRRRR! - mutatta, hogy így kéne. Csakhogy nekem nem ment, mert épp akkor cserélődtek a tejfogaim tartósra, és néhány fog hiánya elöl egyszerűen lehetetlenné tette az R hang rezegtetését. A mai napig tisztán fel tudom idézni azt a megszégyenült érzést, ahogyan egy teljes osztály plusz a tanító néni néz rám, és mindenki várja, hogy kimondjam az R-t. Talán még meg is próbálom, de persze nem sikerül, és én fülig vörös vagyok. Nagyon ciki.
A minap valami nagyon hasonlót éltem át. A kórházban ebédidő volt, ilyenkor kitoljuk a folyosóra a büfékocsin gusztusosan elrendezett hideg és meleg fogásokat, a betegek sorbanállnak, a nyomtatott menü vagy a látvány alapján eldöntik, mit ennének, én pedig egy kollégával tányérra, tálcára rakom mindenkinek az enni- és innivalót. Az említett napon az egyik meleg fogás lazacfasírt volt (laksefrikadeller), amihez kenyérszelet járt. Háromféle kenyérből lehet választani: fehér, félbarna magos, és fekete rozskenyér. Ezek dánul franskbrød, grov franskbrød és rugbrød.
A dánok azt hiszik, hogy a nyelvükben a kihívás az Ø hang kiejtése, és imádják számonkérni egy külföldin, hogy ki tudja-e mondani: "rød grød med fløde". Nos, az Ö betűvel nincsenek nehézségeim. Annál inkább az R-rel, amit egyáltalán nem rezegtetnek meg a nyelvükkel úgy, ahogy azt nekem kellett volna első osztályos koromban, és ahogy azóta, mióta kinőttek a fogaim, már megtanultam. Az esetek többségében el tudom kenni úgy, hogy gyorsan továbbsiklok fölötte, mindegy "L"-nek ejtve, és senkinek nem tűnik föl. De a "rugbrød" szóban annak ellenére, hogy nagyon rövid, kétszer is előfordul az R hang. Tehát amikor meg kell kérdeznem, milyen kenyeret kér a páciens a fasírthoz, mindig össze kell szednem magam. Általában megértik a kérdést, főleg, hogy közben a kenyerestálca körül hadonászok a lapátkával. A múltkor viszont jött egy nagydarab beteg, aki egy operaénekes orgánumával kérdezett vissza: Mit mondtál?
Milyen kenyeret kérsz? - Ismételtem meg. - Van franskbrød, grov franskbrød és rugbrød.
Brød? Brrrrrrød? Hát az meg mi? Honnan jöttél, Norvégiából? - Üvöltötte.
Külföldiként a dánok közt erős akcentusom, meg az idegen nyelvből adódó hülye félreértések miatt már amúgy is ezerszer kerültem kínos helyzetbe, úgyhogy megtanultam helyén kezelni a dolgot: némi (ön)iróniával, röhögve, vagy simán csak megvonva a vállam, hogy igen, ez van, nem születtem dánnak, szorri.
De most, ahogy ez a fickó egy egész sereg sorbanálló páciens előtt a folyosón rámkiáltott, valahogy nem tudott leperegni rólam. Nyakig vörös, sőt, inkább magenta lettem. Nagyon ciki volt.
Mostanában rettenetesen lefoglal mindenféle hülye praktikus teendő, de ahogy lesz egy kis szabadidőm, keresek egy dán logopédust. Annak idején megdolgoztam azért, hogy ki tudjam mondani az R-t. Most úgy látszik, azért is meg kell dolgoznom, hogy elfelejtsem.
Little Red Rhombus
19 hours ago
Posts
8 comments:
Orsi, akkor viselkedtel helyesen, amikor vallat rantottal! Ha most tobb ember is hallotta a jelenetet, a beteg sajat magat jaratta le es csak magat minositette. Nem kell neked logopedus (bar nem lebeszelni akarlak rola, ha jobban erzed magad tole.). Megdobbentonek tartom a dolgot, ami tortent, itt Torontoban nem tortenhet meg, mivel itt senki nem beszel szinte akcentus nelkul. Csak biztatni tudlak, hogy rants vallat az igazsagtalan megjegyzesekre...(jo peldat hoztal parhuzamnak a multbol - ugye mar latod, h akkor se kellett volna elvorosodni, nem tehettel rola, h fogat valtottal...)
Szerintem is a fickonak kellene szegyellnie magat, plane, hogy kulfoldikent allsz helyt az orszagban. Szerintem nagyon jol csinalod, probald meg ne komolyan venni ezeket a helyzeteket es embereket, nem eri meg (tudom, hogy sokszor nem konnyu). Drukkolok. Erzso
Köszi szépen a biztatást. Komolyabb maradandó sérüléseket talán nem szenvedtem az eset kapcsán, csak gondoltam, megírom, hogy ilyen is előfordul. És végülis ne felejtsük el, hogy az eset az idegosztályon történt, a pasi pedig páciens (bár azóta már hazaengedték).
Azért - már csak kíváncsiságból is - előbb utóbb kiderítem, hogyan képzik a benszülött dánok az R hangot, és megpróbálom majd leutánozni.
Lebegtesd az ínyvitorlád ;) Engem is cukkoltak néha azzal, hogy az r-betűt nem pörgetem, de mára ez már abszolút hidegen hagy és nagyon szimpatikus, hogy Te is vállat tudsz most már ilyenkor vonni. Nálam persze külön poén, hogy rögtön bemutatkozáskor kiderül, hogy az r-betűt máshogy képzem - de németül és angolul egyáltalán nem gond. Dánul sem lenne ezek szerint ;)
Szia Kedves!
Ez a pasas paraszt!
Egy zugolvasód .-))
Ildikó
Beatbull: a beszédhiba akár még sármos is tud lenni, nem igaz? Mostmár elárulom azon kedves (zug)olvasóimnak, akik nem ismernek személyesen, hogy nekem ráadásul még az SZ-szel is vannak gondjaim, azaz pösze vagyok, és sem Magyarországon, sem Dániában nem veszi jól ki magát.
Na, de mivel színész vagy tévébemondó pályára soha nem készültem, ezért nem akarok sokat keseregni a dolgon. Amit lehetett, már megtettem, és annyi más fontosabb dolog van a világon.
Az R-rel is csak annyi a bajom, hogy én jól ejtem, csak épp nem dán viszonylatban.
én például kifejezetten örülnék, ha megkérdeznék "honnan jöttél, norvégiából?" :D
Napsi, eljön még annak is az ideje. Egyébként meg én is örülnék neki abban az esetben, ha norvégok kérdeznék meg.
Post a Comment