A Tahoe tónál épp havazott, mikor megérkeztünk, a helyiek kicsit bosszankodtak is, szerintük ilyenkor már nem kellett volna. Engem nem zavart, sőt.
Ami engem jobban érdekelt, az az Emerald öböl, ami egyszerűen gyönyörű a kis szigettel, még akkor is, ha közben kékre fagytam.
Másnapra elállt a hóesés és kisütött a Nap, a tó is más arcát mutatta.
Egy vicces motelben aludtunk, ahol túltengett a giccs kívül és belül ("corny" - ahogy Brent mondta), és aztán reggel a sivatag felé vettük az irányt. Érdekes és nagyon látványos, ahogy a Sierra hegység éghajlatválasztóként működik.
Míg a nyugati oldalát havas fenyőerdők borítják, a keleti oldala sivatagos, mert ide már nem jut csapadék. A hőmérséklet is magasabb.
Egy Genoa nevű városkában sétálgattunk, ami Brentnek nagyon tetszett, azt mondta, ha nem a hegyekben élne, akkor itt szeretne lakni. Nekem viszont nagyon mesterkéltnek tűnt az egész, kicsit olyan volt, mintha egy film díszletei közt sétálnék, csak arra vártam, mikor jönnek elő a Szalonból a cowboyok.
Sehogy se tudtam eldönteni, hogy azért ilyen a hely, hogy a magamfajta túristákat odavonzza, vagy nincs semmi trükk, és tényleg ilyen egy város a nevadai sivatagban.
Mindent egybevetve remekül éreztem magam, de azért - elég furcsa - a végén már vágytam haza - Aalborgba. Mostanra itt is kitört a tavasz, és lesz is rá három napom, hogy élvezzem. Kellemes Húsvétot mindenkinek ezzel a Yosemite által inspirált képeslappal, további fotók pedig itt.
2 comments:
Neked is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Ez a tó csodálatos, főleg azzal a pici kis szigettel. Milyen gyönyörű helyeken jártál! Köszi a beszámolót és a képeket.
Kellemes Husveti Unnepeket Orsi. Nagyon orulok, hogy ilyen elmenyben volt reszed, koszi hogy megmutattad!!!!
Post a Comment