Pénteki buli

Fiatalkoromban, amikor még Magyarországon éltem közel a fővároshoz, viszonylag gyakran jártam koncertekre. Mióta Dániába jöttem, ez erősen megváltozott. Persze jönnek világsztárok Koppenhágába, de az innen elég messze esik. Aalborgban vagy Nordjyllandon többnyire csak azok fordulnak meg, akik már túlvannak a csúcson, vagy sosem voltak ott - ami persze nem jelent sokat minőség tekintetében, egy viszonylag ismeretlen név is érdekes lehet. De én is kiöregedtem már kissé - nem a zenéből, inkább a koncerttel járó macerából, meg aztán sosem érek rá. De most erőt vettem magamon.
A Nordkraft gyárból átalakított kultúrcentrumban - amely maga is megérdemelne egy külön blogbejegyzést - található a Skråen nevű intézmény, amely Fredags Fest sorozatának keretében múlt pénteken a The Blue Van zenekart hívta meg. Már láttam őket tavaly a Tall Ships Races keretében, és akkor elég jó koncertet adtak, úgyhogy gondoltam, idén megint megnézem őket, annál is inkább, mert közben kiadtak egy új lemezt, amely nem marad el a korábbi mögött. A zenekart lehet, hogy nem sokan ismerik Dánián kívül, de azt a pár taktust biztosan többen hallották már, amit az iPad reklámhoz az egyik számukból vett kölcsön az Apple. Jó kis rock and roll ez, Rolling Stones, Led Zeppelin és még ki tudja milyen utóérzettel, amit én nem bánok cseppet sem.


Azt viszont annál inkább, hogy Dániában idén elmarad a nyár. 20 fok fölé ritkán kúszik a hőmérséklet, az eső is gyakran esik, és nem rövid nyári záporok formájában, hanem kitartóan, néha egész napos nyirkosságot hozva. Egész héten drukkoltam, hogy péntek este 8 és 10 között tartsák vissza magukat a felhőtömbök. Mert ugye mondanom sem kell, szabadtéri koncertről van szó, egy gyártelep mögötti területen. Délután még esett egy kicsi, aztán a DMI, a dán meteorológiai szolgálat honlapján már úgy nézett ki, hogy aznap nem lesz több, bár az idő baljósan ködös volt.

Bele is csaptak a fiúk a húrok közé, aztán úgy a harmadik szám körül elkezdett esni, utána meg zuhogni. Istvánnal előrelátóan vízálló cipővel, gumicsizmával meg esőkabáttal készültünk, de azért jó lett volna, ha valaki elzárja a zuhany csapját. A fiúk többször is kísérletet tettek rá, hogy a következő számmal elijesszék az esőt, ami erre fittyet hányva csak még jobban ömlött. Nem is állt el, csak a koncert befejezése után úgy jó félórával. Kár, mert a legjobb fotókat akkor készíthettem volna, mikor már kicsit besötétedett, és a zenekar tagjairól is lekerült egy-két ruhadarab. Rájuk nem lehetett panasz: mindent beleadtak, úgyhogy csuromvizesek lettek, persze nem az esőtől, hanem mert megizzadtak, úgyhogy ez egy nagyon jó koncert is lehetett volna. Na, de a lemezüket szerencsére itthon, a jó meleg szobában is tudom hallgatni.