A nagyobb horderejű döntések mellett történnek könnyedebb dolgok is, múlt hétvégén például Brent barátom látogatott meg. Már sokadszor járt nálam Aalborgban, ezért egyre nehezebb neki újat mutatni. Az időjárás is fejtörést okozott: a legtöbb érdekes dolog szabadtéri, de az időjósok esőt ígértek a hétvégére, ami könnyen keresztülhúzhatta volna terveinket és elronthatta volna a szombatunkat. Szerencsére nem így történt, úgyhogy kirándultunk egyet a Rebild Bakker-hez, azaz a rebildi dombokhoz. Már kétszer jártam erre, de még mindig nem néztem körül alaposabban, úgyhogy számomra is kicsit új volt az élmény. Vonattal Skørping-ig mentünk, aztán nyugat felé vettük az irányt.
A Rebild Bakker a Rold Skov része, amely Dánia legnagyobb összefüggő erdőterülete, 8.600 hektáron. Magát a Rebild Bakkert 1912-ben az USÁ-ba emigrált dánok vették meg és a dán államnak adományozták azzal a feltétellel, mindig nyitva kell állnia a nagyközönség előtt, meg lehessen ünnepelni júl. 4-én az amerikai függetlenség napját (amit meg is tesznek minden évben) és hogy meg kell őrizni természetes állapotában, nemzeti parkként.
A bejáratnál részletes ismertetők vannak, és mint annyi más helyen Dániában, a kis fém ládákban ingyenesen elvehető térképek találhatók.
Rögtön a bejárat után néhány szobor. Brentnél "kiverte a biztosítékot" a mormon emlékmű. Sok dán vándorolt ki az 1800-as évek közepén Utah államba, ami a mormon vallás központjának számít, és ahol Brent is született, de mindig hozzá is teszi nyomatékosan, hogy ő NEM mormon.
Néhány tábla arról is említést tesz, hogy az erdő a második világháború idején a dán ellenállás egyik központja volt.
Mindezen tudnivalók után irány a természet. Ami persze nem teljesen természetes, gyaníthatóan telepítettek is ide egysmást, meg aztán juhok legelésznek, itt-ott, ami nem tudom, mennyire elfogadható egy igazi nemzeti parkban.
Összességében nagyot sétáltunk a dombokon, kellemesen elfáradtunk, és még málnáztunk is.
 |
 |
 |
Posts
No comments:
Post a Comment