Indie9000 GameJam

Jó hely a Platform4 és környéke. Aalborg belvárosának közvetlen közelében, egy sarokra a Nordkrafttól (amelyről hamarosan szintén írni fogok) kiszuperált, használaton kívüli gabonatárolók és gyárépületek állnak kissé romlásnak indulva. Addig is, míg kiderül, mi lesz a sorsuk, Aalborg önkormányzata és az ingatlantulajdonos támogatásával több érdekes projekt kapott itt átmeneti otthont. A Platform4 pl. egy olyan nonprofit műhely, ahol mindenféle érdekes workshopokat, rendezvényeket tartanak interaktív média és digitális művészet témában. Egylégterű emeletén pedig lehet egy íróasztalt bérelni, ha az embernek érdekes feladata van és kell a hely a megvalósításhoz (az egyes irodák területét - a Dogville c. filmtől inspirálva - a padlón ragasztószalagok jelölik ki). Többen itt dolgoznak a phd projektükön, és pár frissen végzett egyetemista is itt kezdett céget. A múlt hétvégén szépen sütött a nap, úgyhogy kiderült, hogy fotogén is ez a környék.






De a fényképezésben nem tudtam nagyon elmélyülni, mert mással voltam elfoglalva.

Az egyetem többek között arra is jó, hogy érdekes dolgokról értesüljön az ember. Például arról, hogy létezik a fiatal játéktervezők egyesülete, amelynek vezetője egy aalborgi egyetemista a medialogia szakról. Időközönként szerveznek egy GameJam-et, ahol a lelkes fiatalok összejönnek és csapatokba verődve játékot terveznek a helyszínen megadott témára 48 óra alatt. Sosem voltam nagy játékos (leragadtam ezen és ezen a szinten), a tervezése sem érdekelt eddig különösebben. De jövő szeptemberben fél évre szakmai gyakorlatra kell mennem, és az egyik lehetőség céges gyakorlat helyett a DADIU-n tanulni fél évig. Nagy az érdeklődés meg a túljelentkezés, biztosan nagyszerű lehet, de gondoltam, hogy előbb érdemes kideríteni, hogy egyáltalán érdekel-e ez a terület. A programozás biztosan nem, de a project management vagy esetleg a level design igen. Úgyhogy befizettem a 250 koronás részvételi díjat (ami tulajdonképpen a hétvégi teljes ellátást, ételt-italt fedezte), és alig vártam már a péntek délutáni kezdést.

Amikor megérkeztem, kissé megszeppentem: csupa 20 év körüli fiú, akik máris olyasmikről beszélgettek egymás közt, amiről nekem fogalmam sincs. De miután mindannyian megérkeztünk (összesen 24-en), és hivatalosan is megnyitották a rendezvényt, kezdett javulni a helyzet. Mindenki mondott magáról pár szót, és kiderült, hogy kb. fele-fele arányban jöttek grafikusok és programozók. A grafikusok mások voltak mint én, mindegyikük dolgozott már játékokon vagy animáción (többen a viborgi animációs iskolából jöttek), ebből kifolyólag konyítottak kicsit a programozáshoz is, és a döntö többség visszatérő GameJam látogató volt. Többeknél volt iPad kéznél, azon mutogatták egymásnak, mi mindent csináltak, mióta utoljára látták egymást, és máris úgy éreztem magam, mint egy játékteremben. Magam is kipróbáltam az egyiket, majd odasompolyogtam a programozójához, és mondtam neki: "Tetszik a játékod. Beveszel a csapatodba?" Mondta, hogy már van egy grafikusuk, de elfér még egy. Kihirdették a témát is, ami ezúttal az "adaptáció" volt, vagyis a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodás. A csapatom három programozóból, egy grafikusból lett programozóból, egy grafikusból és belőlem állt. Ha rajtam múlt volna, valami egyszerű egysejtűek növekedéséről szólt volna a játék, de a fiúk azonnal elkezdtek ötletelni egymás szavába vágva, és a következő sztori rajzolódott ki:

Szaladgál egy bölény az afrikai szavannákon, aki maga a játékos, de rajta kívül akad még zsiráf, antilop és pávián. Jönnek a vadászok, és mindig valami más állatra vadásznak szezontól függően. Ha a bölényünk túl akarja élni, mindig olyan állat bőrébe kell bújnia, amit éppen nem vadásznak. Ennek érdekében mindig agyonüt egy épp nem vadászott állatot, és felhúzza a fejére egy darabját (mint utóbb kiderült, a pávián csak azért került be, hogy a piros hátsóját húzhassa a fejére a bölény - mondom, fiatal fiúk voltak a csapattársaim). Igen ám, de mind a vadászok puskájától, mind bölényünk agresszivitásától egyre fogynak az állatok. A cél nem az, hogy kihaljanak, hiszen ha a végén nem marad más állat, levadásszák a bölényt. Tehát a bölény amikor csak teheti, szexuális kapcsolatot létesít egy állattal (épp abból a fajból, amelyiknek bőrét magára húzta), és így az adott faj szaporodik.
Először nem lelkesedtem túlságosan, de ahogy elkezdtük a munkát, egyre inkább élveztem. A grafikus kolléga hatalmas Vacom tábláján biztos kézzel termelte a karaktereket mindenféle pózban Photoshopban. Nagyot néztek, mikor kiderült, hogy nekem nincs is rajztáblám, de aztán nyugtázták, hogy egérrel Illustratorban majdnem ugyanolyan sebességgel húzom a vektorokat. Így aztán rám lett bízva minden a figurákon kívül: a nyitó- és zárókép, a szezont jelző iránytű és kis plakátok, a szexjelenet közben felugró logó, meg még egysmás apróság.

De ami még ennél is fontosabb, hallgattam, hogy miről beszélnek a többiek, és ettől nagyon sokat megértettem magából a folyamatból. Kemény munka volt, nem sokat aludtunk, és nem is mozdultunk ki nagyon sehová. Sőt, szombat hajnali 2-kor került sor az egyik résztvevő kiselőadására, melynek keretében megmutatott néhány trükköt a Unity nevű 3D-s programban (sok programozással, úgyhogy bármennyire igyekeztem, néha elvesztettem a fonalat). Én, az előnyös helyzetet élvező helyi lakos hazabicikliztem, amikor hajnaltájt kidőltem, de a többiek, akik messzebbről jöttek, matracokon szenderegtek szanaszét a földön. A munka folyamatosan remek hangulatban folyt, mindenki teljes erőbedobással dolgozott, röpködtek az ötletek és áradt a jókedv. Azt hiszem, ez volt az eddigi legjobb csoportmunka-élményem. Az meg küldön lenyűgözött, hogy két külföldi volt az összes résztvevő között, aki nem beszélt dánul, és kizárólag az ő kedvükért minden angolul volt kommunikálva a prezentációktól a pizzarendelésig. Az meg már csak hab a tortán, hogy a csoporttársaim szerették volna helyesen kiejteni a nevemet (nem fogunk urszulának szólítani, ha nem így kell - mondták), és meg is tanulták gyorsan.
A játékunk persze nem lett kész teljesen, alig 48 óra alatt ez nyilván lehetetlen. Ki lehet próbálni itt - vigyázat, gyors, és agresszív. Hogy mitől jó, illetve milyen irányban lehetne tovább dolgozni rajta - és a többi 4 játékon -, arról két, a végső prezentációra meghívott szakértő beszélt hosszan. Büszke vagyok rá, hogy a három díj közül - legharmonikusabb játék, kedvenc játék, és a megadott témára legjobban rímelő játék közül a legutóbbi kategóriát mi nyertük a résztvevők szavazatai alapján. A díjunk aranyérem volt, és miután kiosztották a nyertes csapatoknak, azok is kaptak ezüstérmet mind, akik nem nyertek aranyat, ezzel is jelezve, hogy csupa nyertese volt ennek a hétvégének.

Azt hiszem, nem köt le annyira a játéktervezés, hogy beépítsem a jövőbeli terveim közé, mégis nagyon örülök, hogy ott voltam az Indie9000 GameJam-en.

És hogy miért csak most írok erről az egészről? Természetesen azért, mert nagyon elfoglalt vagyok. Ez a GameJam megnyitotta az utat több irányba, az egyik a fiatalok tudományos egyesülete, amelynek ingyen tagja lehetek, amíg egyetemista vagyok, és részt vehetek érdekes előadásokon. Tegnap este például egy Pixar-mágus beszélt a munkásságáról.
Azt hiszem, jó társaságba keveredtem.