Az egész abból áll, hogy pár szak szövetkezik egymással, és a tanárok egy fedél alá terelik az Interaktive Digitale Medier (ez ugye az én szakom), az Oplevelsesdesign (a múltkor úgy próbáltam lefordítani, hogy "felhasználói élmény tervezés", de közben felvilágosítottak, hogy ez magyarul "user experince design"), ipari formatervező és ergoterápia szakos diákokat. Úgy osztottak be minket 16 csoportba, hogy majdnem mindenhová került 1-2 ember minden szakról (bár a mi csoportunkba ergoterapeuta nem jutott). Ezek után minden csoport kapott egy valós ügyfelet, akit a tanárok hajtottak fel nekünk, többnyire egészségügyi területről. A mi csoportunk ügyfele Castberggård volt (illetve annak képviselője), amely egy névfőiskola, továbbképző- és munkaügyi központ halláskárosultak számára Aarhustól nem messze. A feladat pedig: "Tesztrendszer kifejlesztése, amely méri a munkaképes halláskárosultak stresszszintjét". Három csoport is ugyanezt a feladatot kapta, és mivel egyrészt túl tágnak találtuk a feladatot, másrészt nem akartuk, hogy minden csoport ugyanazon dolgozzon, így közös megegyezéssel három részfeladatra osztottuk a projektet. Az első csoport magával a stressz mérésével foglalkozott, mi a mérések eredményére alapozva a stessz csökkentésére, míg a harmadik csoport a hosszútávú megoldásra. Első számú munkaeszközünk mindvégig a videókamera volt.
Először is meg kellett figyelnünk egy halláskárosultat munka közben. Ügyfelünk megszervezte, hogy meglátogathassunk egy nagyothalló tanárt, miközben tanít az osztályában. Egy középkorú, nagyon kedves történelemtanár nyugdíjas műkedvelő osztálynak tartott délelőtti órát. Megengedte, hogy beüljünk, felvegyük videóra az óráját, és utána még meg is interjúvolhattuk. Kissé csalódottan tértünk haza, mert egyáltalán nem volt stresszes a helyzet: a tanár és diákjai jól ismerték egymást, a diákok tudtak a tanár hendikepjéről és tiszteletben tartották. Tulajdonképpen fel sem tűnt elsőre, hogy valami nincs rendben.
De aztán beültünk a kis sarkunkba, és elkezdtük nézni a videófelvételeket egyszer, kétszer, többször, és kiderült, hogy a tanár kifejlesztett egy csomó technikát, hogy kompenzálja problémáját. Például ha valaki jelentkezett és kérdést tett fel, a tanár azonnal odasietett, hogy szemtől-szembe kapcsolatot létesítsen, mert ha nemcsak a hallókészülékére hagyatkozhat, hanem szájról is olvashat közben, akkor biztosabb a dolgában. Aztán ha valaki köhintett, akkor is felkapta a fejét, mert azt hitte, hogy valaki szólt. Stb, stb. Elképzeltük, milyen lenne, ha mindezekre a trükkökre nem volna lehetősége, mert pl. a padok olyan sűrűn lennének, hogy nem tudna a diákokhoz odamenni, vagy akkora lenne az alapzaj, hogy nem tudná kiszűrni a számára fontos kérdést.
Az analízis után el bodystorm következett. Ez pont olyan, mint a brainstorm, csak a testünket kell használni. Eljátszottuk a tanárunkat a megfigyelt helyzetben, és spontán eljátszottuk a megoldást is, bármit, ami eszünkbe jutott, még ha furcsának is tűnt elsőre (egy asztalt, vagy egy ajtót is el lehet játszani, ha az a megoldás, hogy az asztalt arrébb kell húzni, vagy az ajtót fotocellásra kell cserélni). Ezt is videóra vettük, és utólag elemezve még több ötlet jutott eszünkbe. Nagyon tetszett a módszer, mert sokmindenre használható, és láttuk, hogy több csoportnál ez hozta meg a megoldást a feladatra. Nálunk nem, mert végül úgy döntöttünk, hogy nem a stesszes helyzetek megelőzésére koncentrálunk, hanem a már kialakult stresszel való küzdelemre. Ebben az értelemben a megoldásunk nem szűkül a halláskárosultakra, hanem mindenki számára használható munkahelyi stersszoldó. Egy programról van szó, amely segít, hogy figyelmünket 5 percre másfelé irányítsuk, vagyis kikapcsoljunk egy kicsit. Mindenki megtalálja a kínálatból, hogy mi számára a legjobb, legyen az játék a számítógép mellett, vagy egy kis testmozgás. A szünet maga lehet előre tervezett (pl. a munkáltató által központilag elrendelve, mondjuk 10 órakor), vagy spontán, ha a dolgozó a nap folyamán bármikor úgy érzi, hogy túlfeszült a húr. Nem mondom, hogy ezzel feltaláltunk valamit, ami eddig nem létezett, de megtanultuk/gyakoroltuk a rendszerezett gondolkodást és azt, hogy mennyivel hatásosabb kisfilmet készíteni a működési elvről, mint leírni, elmagyarázni vagy lerajzolni. Az már mindegy, hogy a gombok papírból vannak-e vagy igaziak, esetleg a szereplők is papírból (vagy legóból) vannak, és stop motion animációs filmet készít az ember, a lényeg a folyamat szemléltetése. Tehát itt a fimünk (igaz, hogy dánul van, de talán még így is érthető valamennyire):
A teljesség kedvéért pedig itt az első csoport munkája a mérőműszerről, itt pedig a harmadik csoport kisfilmje a hosszútávú lehetőségekről. Szerintem érdemes megnézni mindhármat.
Nagyszerű, hogy eleve úgy lett tervezve az egész három hét, hogy minden elem dokumentálva legyen az interneten: a képek a Flick-re, a videók a YouTube-ra kerültek, a csoportmunka fizikálisan távolról is működött a közös Dropbox-ok miatt, és az egész koncepció, illetve a 16 csoport munkája egy WordPress oldalon lett összefogva. (A mi aloldalunk pedig itt).
Intenzív és fárasztó 3 hét volt, az utolsó napon, múlt pénteken prezentációval az ügyfélnek, aki el volt ragadtatva. (Kíváncsi vagyok, végül akar-e ebből valamit ténylegesen is felhasználni.) A tanárok komolyan vették az egészet és a végét is: kis kiállítást kellett rendeznünk a 3 hét kiállítható anyagából (mindenféle folyamatábrák, házilag készült filmes kellékek, stb.), pontos beosztást készítettek a prezentációinknak, és még svédasztalos ebédet is rendeltek.
Sőt, ebéd után, miután az ügyfelek távoztak, még koktélt is kaptunk (használati utasítással), amit az udvaron, az őszi napsütésben fogyasztottunk el. Ilyenkor szeretek egyetemista lenni.
De a viccet félretéve: most élveztem a csoportmunkát minden nehézség ellenére, mert így, hogy különböző szakokról voltunk, más-más szemszögből tekintenttünk a közös feladatra, és változatosan tudtunk hozzájárulni a megoldáshoz. Ettől kicsit életszagúbb volt, mint a legtöbb korábbi csoportmunka-élményem. Az ügyfél is szimpatikus volt, és már főleg csak rajta múlik, akar-e profitálni a prezentált ötletekből, vagyis akarja-e, hogy kidolgozzuk a kész terméket.
Posts
No comments:
Post a Comment