A mai előadásunk

a "Peer to Peer video" címet viselte és a viral marketingről meg a YouTube-ról szólt közösen a negyedéves kommunikáció hallgatókkal.

Megtanultuk,

hogy csak a melegek használnak Javá-t.
Elemeztük az olyan önjelölt sztárokat, mint a Star Wars Kid,

és összehasonlítottuk Antoine Dodsonnal formai és ontológiai szempontból.


Az egyébként kissé száraz és unalmas elméleti eszmefuttatások közepette kisebb csúcspontot jelentett, amikor a remixelméletet szemléltetendő, Nick og Jay (dán sztárok) Lady Gaga "Telephone" c. művét parodizáló klipjét néztük

- valószínűleg túl hangosan, mert hirtelen berobbant az ajtó, és egy tanár rontott be a szomszéd előadóból. Angolul üvöltözött, meg a pálcájával csapkodott a szélső padon, hogy nem tud órát tartani miattunk. Ezek után valamivel halkabban néztük a további szemléltető példákat.
Egyébként az már az első héten kiderült, hogy a South Park epizódok a penzum részét képezik, legalábbis ez a rész:

Az meg teljesen legális, sőt egyenesen elvárt, hogy az ember előadás alatt a Facebook-on matat, az osztály természetesen már az első napon létrehozott egy saját csoportot. Nem voltam sosem nagy rajongója az oldalnak, de most egyszerűen rákényszerülök, hogy naponta százszor is ránézzek, különben nem jutok hozzá fontos információkhoz.

Gondolom, hogy sokan most legyintenek, hogy micsoda hülyeség ez az egész. Meglehet, néha magam is így gondolom, de ha minden jól megy, ebből fogok vizsgaprojekteket írni, és talán még megélni is a jövőben. És azzal, hogy mindezt a blogomon közzéteszem - szinte élőben, hiszen az előadás még nem ért véget -, aktív és majdnem egyidejű Web 2.0 tevékenységet folytatok.