Úgy hiszem, ez volt szombaton, október elsején. Miután feloszlott a reggeli pára, hétágra sütött a Nap, és elég volt egy szál rövidujjú. Melegebb volt, mint a mögöttünk hagyott nyár legtöbb napján. Nem is maradtunk Istvánnal a négy fal között, hanem kirándultunk Rebildbe - a helyről már
írtam korábban. Nem csináltunk semmi különöst, csak sétáltunk egy nagyot az erdő mélyén, ahol délre se párolgott el a harmat és virultak a gombák. Meg sütkéreztünk napos tisztásokon, akárcsak sokan mások. Tele volt az erdő kirándulókkal, de szerencsére főleg a bejárat környékére koncentrálódtak, úgyhogy pár perc kitartó gyaloglás után csak a természet vett körül bennünket - meg a pókok.
Dániában élve megtanultam értékelni a napsütést, és úgy kihasználni, mintha ez lenne az utolsó alkalom idén. Ki tudja, talán az is volt. Ezek után már csak gyertyafényes hosszú esték várhatók a négy fal között, míg odakint kopog az eső.
1 comment:
Gyonyoru! Orulok, hogy boldog vagy!
Post a Comment