Még mindig kapkodva

blogolok, és igyekszem magam utolérni, de ez nem könnyű, mert túl sok minden történik. Tehát ott hagytam abba, hogy elmentünk Istvánnal kettesben is nyaralni. Praktikus szempontok alapján választottuk az úticélt: (1.) Legyen meleg, vagy inkább nagyon meleg, mert ebből itt, Aalborgban nem nagyon jutott ki nekünk mostanában. (2.) Közvetlen járat legyen Aalborgból, mert a lehető legkevesebb időt akartunk utazással, átszállással tölteni. (3.) Meghatározott napon akartunk érkezni és indulni, mert szűkre szabot volt az időnk. Így esett a választás Rodoszra (na, nem sok választásunk volt a fentiek után), és igaz, hogy tavaly már jártam ezen a gyönyörű szigeten, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy idén unalmas lett volna. A Sunwing hotelben laktunk Kallitheán, de ténylegesen a falutól kissé messze, tulajdonképpen egy turistakomplexumban.

Érdekes, hogy valószínűleg minden igyekezet arra irányult, hogy a turisták igényeit kielégítsék, de pont ez nem sikerült. Mert igaz, hogy a tengerpart csak néhány lépésre volt, a hotelnek volt több úszómedencéje, étterme, bárja, szupermarketje, konditerme, és még ki tudja, mi minden, de mi nem találtuk benne a görögöt.
A medencében csobbantunk első este rögtön megérkezésünk után, de utána szigorúan csak a tengert látogattuk (nem utolsó sorban azért, mert az éjjel-nappal nyitva van, míg a medencék - ahogy azt a személyzettől megtudtuk - este 7 után nem használhatók).

Az étteremben véletlenül sem volt görög fogás a menün, ellenben pizza, spagetti, mexikói és skandináv ételek igen. (A vendégek nagy része is skandináv volt.) Úgyhogy minden vacsorért nagy sétát tettünk a valódi városba, ahol valódi tavernák voltak és egy valódi gyros-os is, melynek jóságát mutatja, hogy bármikor mentünk, csak görög vendégek voltak rajtunk kívül.


Kirándultunk a Pillangók völgyébe, érdekes, hogy ennyi pillangó alszik egy rakáson, de mivel a táj általában bárhol szép, ez a hely szerintem nyugodtan kihagyható a programból.

Ellátogattunk hajóval Lindos-ra, a fellegvárat idén is megmásztam, és mivel rettenetes volt a hőség, muszáj volt csobbanni is alatta.


Ezen kívül eltöltöttünk egy napot a fővárosban való bóklászással, ami persze nagyon szép a sok antik meg középkori maradvány okán, de nekem idén főleg két okból maradt emlékezetes: alig vonszoltam magam, mert előző nap elkapott egy heves megfázás, valószínűleg a légkondícionálók miatt. A szállodai szobánkban kikapcsoltuk ugyan, de szinte bárhová léptünk be négy fal közé, mindenhol megcsapott a mesterséges hideg. Szóval elég gyakran meg kellett állni pihenni.De ami érdekesebb, az a baklava-vadászat volt. Istvánnal mindketten imádjuk, de lakhelyünk közvetlen közelében nem volt pékség, ahol vehettünk volna frisset kilóra, a szupermarketben pedig a díszdobozba csomagolt, hosszú lejáratú, apró változatokat nem akartuk megvenni. Utánaérdeklődtünk, és még térképen is bejelölték nekünk, hol találjuk Rodosz város pékségét, amely a Stani névre hallgat. Megtaláltuk az utcát, a boltot is, de az bizony zárva volt, szemmel láthatóan már régóta. Bosszankodtunk, de mit lehet tenni, jártuk tovább a várost, és élveztük az egyéb érdekességeket. Végül egy délutáni gyros után megkérdeztük a pincért, tud-e nekünk egy pékséget ajánlani, erre ő megintcsak a Stanihoz irányított minket, mint utóbb kiderült. Csodálkoztunk a bezárt üzlet előtt: nem tudják a helyiek, hogy megszűnt ez a pékség? Végül a szomszéd táskabolt eladóját is megkérdeztük, nem tudja-e, hol vehetnénk baklavát, mire ő a túloldalra mutatott, ahol tényleg egy nyitva tartó Stani pékség állt. Itt aztán megtölttettük az otthonról hozott nagy műanyag dobozokat, és elragadtatva áradoztunk az eladó néninek, hogy mennyire boldogok vagyunk. Ő egy cseppet sem lepődött meg lelkesedésünkön, hanem mondta, hogy persze, hiszen ők a legjobbak. Persze, hogy a legjobbak, hiszen az egyetlenek a környéken. Na, de azért a baklava is jó volt (nem is tartott sokáig).

Imádom Görögországot a finom muszakája, frissen grillezett halai, a meleg tenger és a napsütés miatt. Le is fagyasztottam az élményt kis kockákba, és majd a hosszú téli estéken kiolvasztok egyet-egyet és feloldom meleg teában. Most azonban nincs idő ilyesmire, mert hazatértünk után rögtön meg is kezdődött az egyetem, és még egysmás.