Vadászat az álomotthonra

Istvánnal úgy döntöttünk még tavaly nyáron, hogy előbb-utóbb egy nagyobb laktérre lesz szükségünk. És ha már hosszú távra tervezünk, érdemes lenne megvenni. A banki kölcsön havi törleszőrészletei nem lennének sokkal magasabbak, mint a most fizetett havi lakbér, viszont ha mienk a kégli, szabadabb a kezünk a berendezést illetően. Jelenleg egy 63 négyzetméteres második emeleti bérlakásban élünk közel a belvároshoz. István először arra gondolt, hogy itt, a környéken kellene egy nagyobb lakást keresni. Én viszont kertes házban nőttem fel, ami hiányzik egy kicsit. Több a munka, de több az öröm is: saját pázsit, friss zöldség a kertből, függőágy, hintapad a szabadban, grillpartik...Egy belvárosi lakás áráért néhány kilométerrel kijjebb, de még mindig biciklizésnyi távolságra kaphatók kertes házak, úgyhogy ebben az irányban kezdtünk el keresgélni.
A folyamatot azzal kezdtük, hogy igazolást kértünk a banktól. Én a saját bankomnál egy kis ideig még nem kaphatok hitelt. István viszont hitelképes a bankjánál, erről ki is állítottak neki egy igazolást, aminek birtokában teljes joggal nézegethetünk eladó ingatlanokat. Minden bank közelebbi kapcsolatot ápol egy ingatlanügynökséggel - úgy tűnik, felosztották egymás közt a piacot -, így a Danske Bank a Home ingatlanügynökséghez irányított bennünket.
Van egy egységes honlap, a boligsiden.dk, ahol megtalálható Dánia összes eladó ingatlanja. Különféle kritériumok alapján lehet keresni: régió/város/városrész, ingatlantípus (pl. lakás, kertes ház, telek, hétvégi ház, stb), négyzetméter, ár. stb. A beállított szűrők alapján kap az ember egy listát, vagy akár egy térképet a találatokról, és utána egyenként meg lehet nézni őket az adott ügynökség saját oldalán. Úgy tűnik, Dániában mindenki ügynökségen keresztül árulja a házát, nem nagyon van más út. Gondolom, az ügynökség szép summát keres az üzleten (amit az eladó áll), de egyben biztosítja is a zökkenőmentes ügyintézést.
Tehát először az interneten tájékozódtunk a választék felől. Az egyes házakra kattintva jóformán mindent meg lehet tudni: mennyibe kerül, mikor építették, mikor újították fel, mióta árulják, azóta esetleg hány százalékot esett az ára, milyen az alaprajza, stb. Természetesen vannak fotók, némelyik ügynökségnél még interaktív körpanorámás képek is az egyes helyiségekről, és akár olyan adatok is, hogy milyen messze van a legközelebbi közért, óvoda vagy iskola. Amire érdemes odafigyelni rögtön az elején, az az energimærke. Ez az energiafogyasztásra utal, és A-tól G-ig terjed a skála. Az A a legalacsonyabb, a G a legmagasabb költségekre utal, arányosan a ház területére elosztva. A gyakorlatban a legjobbak, tehát legalacsonyabb fogyasztásúak a B-vel jelölt új építésű, modern szigetelésű sorházak. Mi úgy döntöttünk, hogy a C és a D kategória is belefér, de annál rosszabb már ne legyen. Az erről szóló, adott házra vonatkozó leírásban egyébként mindig szerepel javaslat is, hogy hogyan lehet javítani a ház besorolásán (pl, ablakok kicserélése, vagy tető újraszigetelése). Ha nagyon megtetszik egy ház, a következő lépés letölteni az oldalról az ún. tilstandsrapport-ot, ami egy hivatalos, független cég által készített állapotfelmérés az ingatlanról. A legfontosabb, hogy ebben fel vannak sorolva a hibák kategorizáltan. A K1 kozmetikai hiba, a K2 kisebb hiba, amit érdemes komolyan venni, a K3 pedig súlyosabb hiba, amit mindenképp ajánlatos mielőbb megjavítani. A listán tehát ott áll a súlyosságot mutató jelölés, és maga a leírás (Pl. K2: az ablakok körüli szigetelés elöregedett és repedezett, emiatt megnövekedett a kockázata annak, hogy átnedvesedik a szerkezet). Az állapotleírás letöltésekor meg kell adni a nevet, telefonszámot és e-mail címet, úgyhogy ha mi nem tesszük meg, az adott ingatlanirodától rövid időn belül telefonál valaki, és megkérdezi, hogy szeretnénk-e megnézni a házat személyesen is. Ha igen, akkor csak egyeztetni kell egy időpontot, amikor találkozunk a közvetítővel a ház előtt. A bejáratnál kapunk egy pár gumis zacskót, amit a cipőnkre húzva beléphetünk a házba. A közvetítő megmutat mindent kívül-belül, készségesen válaszol minden kérdésünkre, megkérdezi, hogy tetszik a ház, aztán pedig azzal válunk el, hogy majd keressük egymást, ha érdekel a dolog a továbbiakban is.
Amikor elkezdtünk a Home-on keresztül a háznézést, Kristian volt az ügyintéző, aki először foglalkozott velünk. Adott egy névjegyet, és mondta, hogy mindig őt keressük, akármilyen házat akarunk megnézni. Azt értettük, hogy akkor is megmutat egy házat, ha nem az ő irodája, hanem egy másik Home-iroda foglalkozik vele (egy ingatlanközvetítő cégnek több irodája is van a városon belül, körzetek szerint). De az furcsa volt, hogy más irodák házait is meg tudja mutatni. Hát nem konkurensek? - kérdeztük csodálkozva. De, konkurensek vagyunk, de kollégák is, és segítünk egymásnak - így szólt a válasz. Ezután tehát akkor is Kristiant kerestük, ha mondjuk az EDC ingatlanügynökség által árult házat akartuk megtekinteni személyesen is. Ő lekérte és elküldte nekünk e-mailben a tilstandsrapport-ot, hogy ne kelljen EDC-s ügynökkel kontaktálnunk, megszerezte az adott ház kulcsát, és a megbeszélt időben olyan felkészülten vezetett körbe minket, mintha a sajátja lett volna.
Kb. 10 házat néztünk meg személyesen. Kicsit nehéz volt megfelelő időpontot találni, mert én egyetem után megyek dolgozni, és csak este érek haza, tehát a hétköznap délutánok kiesnek. Főleg hétvégeken jártunk, de Kristian se dolgozott minden hétvégén. Viszont akadt olyan alkalom is, hogy egy szuszra egymás után 4 házat is megnéztünk.
Volt olyan ház, amelyből már kiköltöztek, de a legtöbben még laktak. Eleinte elég furcsa érzés volt idegen emberek otthonában körülnézni - persze a lakók sosem voltak otthon, gondolom elmennek egy rövid sétára, amíg az ügynök a potenciális vevőt körbevezeti. Kristian mindig nagyon kedves volt velünk, megkérdezte minden alkalommal, hogy mit gondolunk a házról. Mi pedig el is mondtuk, hogy mi tetszik és mi kevésbé, úgyhogy valószínűleg kialakult benne egy kép az igényeinkről. Mi is rendszeresen figyeltük az interneten a kínálatot, de gyakran ő keresett meg minket, hogy van egy új ház, amit szerinte látnunk kéne. Azzal persze tisztában kell lenni, hogy ő az eladó érdekeit képviseli.
Volt egy elképzelésünk az "álomotthon"-ról, ami kicsit formálódott, ahogy különböző házakat láttunk. Szerettem volna rendes méretű fürdőszobát fürdőkáddal, de Dániában inkább a kicsi fürdőszoba és a zuhanytál a divat nagyobb házakban is. Több helyen két miniatűr fürdőszoba is volt egy házon belül ahelyett, hogy egyetlen nagyobbat építettek volna. Közben pedig a mosógép és a szárítógép (ez utóbbival én először Dániában találkoztam először, mert mi otthon mindig kiteregettük száradni a ruhákat) gyakran egy bryggers-nek (mosókonyha/raktár) nevezett külön helyiségben található.
Én szeretek sok időt tölteni a konyhában, ugyanakkor nem akarom elzárva érezni magam a lakás többi részétől, ezért jobban tetszenek az olyan konyhák, amelyek egybe vannak nyitva az étkezővel vagy a nappalival. Szerencsére ilyen akadt bőven. Igyekeztünk egyszintes házakra koncentrálni, mert egyikünknek sincs kedve sokat lépcsőzni. Ezt azután fogalmaztuk meg, hogy megnéztünk egy olyan házat, amely kis alapterületre épült, de 4 (!) szintes volt.
Volt több olyan ház is, amelynek viszonylag kicsi volt az alapterülete, és az alagsorban alakították ki pl. a hálószobákat és a fürdőszobát. Ez azt jelenti, hogy az ablakok belülről magasan vannak, a mennyezetig érnek, de kívülről közvetlenül a talajszint fölött húzódnak. Ilyenkor az alsó szint hivatalosan nincs lakótérnek minősítve, de az ár úgy van szabva, mintha az lenne. Az ilyesmi nem túl vonzó befektetés.
Láttunk furcsa beosztású házakat is. Az egyiknél pl. a földszint rendben volt, de amikor felkapaszkodtunk a lépcsőn a tetőtérbe, az első dolog, amivel szembetaláltuk magunkat, az a fürdőszoba volt, és azon keresztül vezetett az út a gyerekszobába. Nehéz megérteni, hogyan is gondolta a tervezője.
A kert fontos, de ne legyen túl nagy, hogy ne kelljen nagyon sokat dolgozni vele. És többé-kevésbé legyen ápolt - akadt olyan ház is a megnézettek közt, amelynek a kertjében kisebb dzsungel nőtt, hatalmas árnyékot adó terebélyes fákkal, amelyeket valószínűleg ki kéne vágni, mert egy erősebb szél esetén veszélyeztetik a körülötte álló épületetket.
Volt olyan ház is, ami tetszett volna, de a kritikus pontja a tető volt: elöregedett azbeszt, amit mihamarabb ki kellett volna cserélni. Abban maradtunk, hogy olyan házakra koncentrálunk, ahol nem kell rögtön nagyobb lélegzetvételű felújításba kezdeni, mert ilyesmire mostában nincs időnk. Inkább legyen drágább egy kicsit a ház, de azonnal beköltözhető.
Azt tapasztaltuk, hogy a jó házak szinte azonnal elkelnek, úgyhogy ha valamelyik megtetszik, hamar kell árajánlatot adni az ingatlanközvetítőnek, különben megteszi más. Ilyenkor meg lehet próbálni kb. 5%-kal kevesebbet ajánlani az eladó által szabott árnál. Lehet hogy enged, de lehet, hogy ragaszkodik az eredeti árhoz. Az alku minden esetben a közvetítőn keresztül történik, a tulajjal nem kerül a vevő az elején közvetlen kapcsolatba. Két esetben is előfordult, hogy nagyon tetszett a ház, ezért ajánlottunk árat érte, de valaki magasabbat ajánlott (illetve ismerőse volt az eladónak), úgyhogy végül nem lett a mienk. Már majdnem eltelt fél év, mire egyszercsak ráakadtunk egy igazán szemrevaló házra...