Lakik egy android Aalborgban!

A Facebook-on a sok hülyeség mellett értelmes dolgokat is kap az ember. "Barátom" többek közt az Aalborgi Egyetem, és így értesültem róla egy nappal előtte, hogy csütörtökön Henrik Schärfe professzor tart székfoglaló előadást. A helyszín a Nordkraft-ban (ebbe az épületbe költözött nemrég a tanszékünk, már írtam róla) a Skråen (koncertek és egyéb előadások helyszíne), önmagában ebből is sejteni lehetett, hogy nem egyszerű előadás lesz. Hallottam és olvastam már korábban arról, hogy van az egyetemen egy android, az egyik tanár élethű mása, hát róla van szó. Persze, hogy ott voltam csütörtök délben a Skråen-ben.
A helyiség gyéren volt megvilágítva mikor megérkeztem, az asztalokon csak mécsesek égtek, szállingóztak az érdeklődők, és csinosan öltözött asszisztens-hölgyek tettek-vettek. Közel a színpadhoz kissé oldalt ültem le, és ahogy a szemem hozzászokott a félhomályhoz, észrevettem, hogy a színpadon a félig elhúzott függöny mögött egy alak ül és pont engem néz. Néha kicsit oldalra billentette vagy elfordította a fejét, de sejtettem, hogy az lehet. Az android.
Aztán elkezdődött a műsor, ami inkább show volt, mint előadás. Többen mondtak előszót, az első az egyetem Kommunikáció és Pszichológia tanszékének vezetője volt, aki elmondta, hogy Henrik Schärfe nemcsak remek szakember, de rendkívüli meggyőző ereje is van a szavainak. Így tudta elérni, hogy vegyenek neki egy robotot, mert épp akciós áron, potom 1 millió koronáért kínálták Japánban. Miután pedig összegyűlt a pénz és meglett a robot, abban is ügyesnek bizonyult, hogy felhívja rá a világ figyelmét. A Youtube-ra feltöltött videóját pár nap alatt több mint egymillióan látták,

és aztán a TED is meghívta egy előadásra.

Épp egy nappal a székfoglaló előtt pedig a Time magazin nyilvánosságra hozta a 100 legbefolyásosabb ember listáját 2012-ben, amelyre ő is rákerült.
Henrik Schärfe humán érdeklődésű, vagyis azt kutatja, ha jól értettem, hogy milyen reakciókat vált ki az emberekből a robot. Ami ugyan gép, de mégis emberi a megjelenése meg a gesztusai, ezért zavarbaejtő, és nehéz eldönteni, hogy úgy kezeljük, mint egy fűnyírót, vagy mint egy élőlényt. A professzor érdekes helyzetekbe hozza magát és a robotot, aztán figyeli, hogy mi történik. Azt mondta, nincs messze az idő, amikor mindenkinek lehet egy robot-hasonmása, amely sokkal többet fog tudni, mint most az övé. Ez géphangon beszél, és nem tud felállni a székről, viszont finom az arcmimikája. De létezik már olyan robot, amely el tudja kapni a felé repülő labdát (csak visszadobni nem képes). Aztán van, amelyik tud járni, csak épp úgy néz ki (és a hangja is olyan), mint egy rakás hulladék. Henrik Schärfe szerint nemsokára lehetővé válik a részeredmények összekapcsolása, és lesz igazán élethű, sokfunkciós robot. A kérdés csak az, hogy amikor kikerül a laboratóriumból, mi fog történni. Ő nem látja ijesztőnek vagy veszélyesnek a dolgot egy cseppet sem. Inkább azért aggódik, hogy mi, emberek elfelejtünk néha ember módjára viselkedni, és inkább hasonlítunk gépekre. Gondolatébresztő előadás volt.
Miután véget ért, mondták, hogy fel lehet jönni a színpadra, és meg lehet nézni közelebbről is az androidot. Én úgy éreztem, elég közel vagyok már hozzá, úgyhogy maradtam a helyemen pár percig, és és inkább figyeltem az embereket. Kisebb sor alakult ki a színpadon, a többség akart egy közös fényképet - na, nem a professzorral, hanem hasonmásával.