Nyugati part

Változatlanul lemaradásban vagyok ami a blogírást illeti, de ez így is marad még egy darabig. Mostanában időm legnagyobb részét az egyetemi projektmunka teszi ki (a vészesen közelgő határidővel), és emellett persze a szokásos munka naponta a kórházban, aztán utána este még egy kis projektmunka elalvásig. Sosem volt ilyen fontos szüneteket tartani a megfelelő időpontban, úgyhogy nagyon jól jött, hogy az Aalborgi Magyarok Társasága buszkirándulást szervezett múlt vasárnapra.
A Társaság elnökségének én is tagja vagyok, és egyik problémánk a tagdíjjal kapcsolatos. Az évi 150 kr-t idén jóval kevesebben fizették be, pedig ez a minimális összeg a működéshez elengedhetetlen. A rendezvényeink költségének egy részét ebből fedezzük: pl. teremdíj, étel a karácsonyi meg az aug. 20-i összejöveteleken, és a játszóház is kap belőle. A szervezők rengeteg munkát ölnek ezekbe teljesen ingyen a szabadidejükből áldozva, mégis gyakran azzal szembesülnek, hogy nincs kellőképp méltányolva. Pl. egy-egy rendezvény szervezésekor fontos tudni idejében, hogy hány fővel számoljunk, mert ez a költségeket is meghatározza. Az emberek egy része viszont a kiküldött kör e-mailekre nem vagy csak későn reagál, és ez megnehezíti a szervezést. A tagdíjat pedig nem fizetik arra hivatkozva egyebek közt, hogy a programok nem megfelelőek. Személy szerint én sem veszek részt mindenben, a könyvklubra mostanában sajnos nincs időm, a gyerekeknek szóló játszóház meg nem aktuális egyelőre, de egy jó ügyet mégis szívesen támogatok éves szinten 2 mozijegy árával. Nemcsak a pillanatnyi előnyöket nézem, hanem fontosnak tartom, hogy mikor majd lesz gyerekem, akkor legyen egy fórum, ahol más magyar gyerekekkel tud magyar nyelven játszani és dalokat, mondókákat, verseket tanulni. Döbbenten látom, hogy az aprónép pillanatok alatt megtanulja a dán nyelvet és ezzel párhuzamosan felejtődik el, vagy szorul háttérbe a magyar. Az is jó, hogy kortárs és régebbi magyar szépirodalomhoz juthatok a könyvklub által és beszélgethetek az olvasottakról a többiekkel. Az én magyarom is megkopik, ha nem csiszolom. (Arról a tényről már nem is beszélve, hogy Istvánt is a Társaságon keresztül ismertem meg!) Na, de ha a (potenciális) tagok látóköre nem terjed idáig, akkor mást kell kitalálni. Hosszú távon talán jó lenne valami üzleti modellt felállítani a társaságnak, mert az önkéntesség a magyar fejekben még nem nagyon vert gyökeret. De addig is azt gondoltuk, csinálunk olyan programokat, amelyek tagoknak ingyenesek (tagnak az számít, aki befizette a tagdíjat), nem tagok pedig csak térítés ellenében jöhetnek. Úgy próbáljuk alakítani, hogy az embereknek már a 2. rendezvényen való részvételkor kifizetődő legyen a tagság.
Ezért szerveztük a kirándulást is, ahol az egyetlen költség a busz- és sofőrbérlés volt, de mi határoztuk meg az útvonalat. A nyugati partot választottuk. Erre nem nagyon járnak távolsági buszok, inkább csak tavasztól őszig, és akkor is csak a településekre visznek be, de ki a tengerpartra nem. Pedig vannak érdekes vagy lélegzetelállítóan szép helyek.
Első megállónk Aggersund volt. A falu a fjord mellett fekszik gyönyörű kilátással a vízre. Itt megint rácsodálkoztam arra, hogy milyen hatalmas az égbolt, és milyen intenzív a kékje a fű zöldje mellett, szinte kiveri az ember szemét. Emellett itt találhatók egy viking település nyomai is.

Egy séta után Bulbjerg felé vettük az irányt, amely szerintem Dánia egyik legszebb tengerpartja. Itt mindig fúj a szél, nagyok és hangosak a hullámok, állandóan visítanak a sirályok, a part menti magasabb sziklák mélye pedig német háborús bunkereket rejt. Különleges élmény az aalborgi csendes fjordhoz képest.



Végül Slettestrandon álltunk meg, ahol a kicsit szelídebb tengerparton sétálgattunk ismét. Itt is el lehetett volna tölteni több órát, mert hosszú a part és egyes magasabb pontjairól gyönyörű a kilátás, beljebb az erdő pedig egyedülálló természeti jelenség néhány, csak itt honos növényfajtával. A Svinkløv Badehotelig nem sétáltunk el, de itt található az ország egyik legjobb étterme. A Feriecenter Slettestrand viszont útba esett, de ide meg idő hiányában nem tértünk be. Az egyetemi projektem velük kapcsolatos, nagyon tetszik, amit csinálnak, ezért tervezem, hogy valamikor eltöltünk itt pár napot Istvánommal és felfedezzük a környéket.



A félnapos kirándulás gyorsan eltelt, remélem, lesz még több ehhez hasonló. Régebben akár egyedül is vonatra, biciklire pattantam egy jó kis kirándulás végett. Istvánnal kettesben persze az egész sokkal kellemesebbé vált, de ettől függetlenül a nagyobb csoportos túráknak is megvan a varázsa.