A nagy zabálás

Ha már szóba hoztam az ételeket, nem tudom megállni, hogy ne írjak arról a színdarabról, amit nemrég láttunk az Aalborgi Színházban. A "Det store ædegilde" vagyis A nagy zabálás c. darabról van szó, amely Marco Ferreri azonos című, 1973-as botrányos filmjének az újragondolása. Úgy rémlik, láttam régen azt a filmet, az előadás előtt utánaolvastam kicsit az interneten, hogy képben legyek, de fölösleges volt. A darab írója olyan alaposan átdolgozta a témát, hogy az apukája sem ismert volna rá.
Az előadás a kis színpadon fut, egészen közel a nézőkhöz. Egy minimalista konyha áll a színpadon: egy pult tűzhellyel. Elegánsan öltözött pincér elkezd fecsegni ételekről, majd megjelenik a konyhában Morten Nielsen, a Mortens Kro gourmet étterem tulajdonosa és főszakácsa - már írtam róla korábban -, és laza természetességgel ételekről és evés közben megesett dolgokról anekdotáznak. A pincér beinvitál hátulról egy csoport óvodás gyereket (felnőtt színészek által hátborzongatóan jól alakítva), akiknek abban a megtiszteltetésben lehet részük, hogy háromfogásos gourmet vacsorát ehetnek, amit (persze előre előkészített félkész alapanyagokból) maga Morten készít el a színpadon.

Van látvány és illat, mindenkinek csorog a nyála. A gyerekek a maguk módján csacsognak, kérdeznek, véleményezik a történteket. Mindegyikük külön karakter, nem győzi az ember kapkodni a fejét: az egyik kislány nagyon lelkes és mindent megeszik, amit elé tesznek, de előbb mindent jól összecsócsál. A másik kisfiú végig a desszert miatt aggódik, amiből ő nem ehet, mert cukorbeteg. Morten tanácsára kicsit többet eszik a főételből, hogy ne kívánja majd az édességet a végén, amiből aztán tripla adagot eszik mégis, mert a szomszédai elől is mohón elkapkodja... de nem akarom lelőni az összes poént.

Gyerekek, őszinték, nem türtőztetik magukat, és mégis nagyon ijesztően felnőttek.
Miután véget ér a lakoma, Morten elköszön, őt várják az éttermében. A pincér is elhagyja a színpadot, a gyerekek magukra maradnak, és akkor elszabadul a pokol.

Az egyik kisfiú elmesél egy szomorú történetet a szüleiről, melyben az étel zsarolás, sértődés és hiszti tárgya. A többiek vigasztalni próbálják, ami aztán túl jól sikerül... Igazdi dorbézolás kezdődik, tivornya, szex, erőszak gyerekmódra, senki nem marad ki belőle.

A pincér időnként feltűnik, de nem vesz részt a történésekben, csak elegánsan kommentálja őket. Egyre több smink van az arcán, először egy bohóc irányába fejlődik, majd szétcsúszik a festék, és egyértelműen a Batman-ből megismert Joker karaktere rajzolódik ki.

Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy nem happy end a darab vége. Érdemes megnézni, jún. 15-ig még látható. (A fotókat az Aalborgi Színház Facebook oldaláról kölcsönöztem.)

Nekem nagyon tetszik Morten Nielsen bevonása az előadásba. Nem színész, csak saját magát alakítja, de azt nagyon hitelesen. Nem tudom, ki reklámoz kit ebben az esetben, a színház az éttermet, vagy fordítva. De nem lennék meglepve, ha a darab megtekintése után többen kedvet kapnának a Mortens Kro-ban vacsorázni. Mortennel egyébként nemrég jelent meg egy rövid interjú angolul itt.