Medvehagyma

Pár hete egy ismerős hívta fel rá a figyelmemet, hogy az egyik közeli parkban medvehagyma nő. El is mentünk szedni együtt, szép nagy mennyiséget sikerült gyűjteni. Én még korábban sosem használtam, nem is láttam medvehagymát. Az interneten óvnak attól, hogy összekeverjük a mérgező gyöngyvirággal.


Amikor megláttam a mezőt, rögtön tudtam, hogy nem lesz baj: szerintem nem hasonlít túlságosan a gyöngyvirágra, amit kiskoromtól kezdve jól ismerek, mert tavasszal mindig ott illatozott a virágoskertben. Keskenyebb, hosszabb a medvehagyma levele, az illata pedig fokhagyma! Ez az akció meg is oldotta egy időre a "mit főzzek?"-dilemmát. Mindent, amibe medvehagyma tehető!


Rögtön pogácsát sütöttem, aztán szórtam levesbe, főzelékbe, sült tetejére... A maradékból pedig Istvánnal (ő kezelte a turmixgépet) pesto-szerűséget készítettünk: darált mandulával (amit nem pirítottam meg), sóval és olívaolajjal. Kb. egy liternyi mennyiség lett, hűtőszekrényben szépen eláll, azóta is hetente egyszer tészta van vacsorára pestóval.


Imádom, ha a természetben vadon nőtt dolgokat lehet hasznosítani a konyhában. Már alig vártam, hogy csalánt is gyűjtsünk. Amíg lehet, minden nap iszok egy pohár csalánteát.


Istvánom a teáért nem rajong, de a csalános-medvehagymás-csicseriborsós levest krumplival ő is jóízűen bekanalazta.
Gyönyörű az idő, délután elmegyünk biciklizni. Viszek magammal zacskókat meg ollót, ki tudja, mit lehet még gyűjteni...