Tuesday, April 3, 2012

A ház

Már legutóbb meg kellett volna jegyeznem: a házvásárlással kapcsolatos bejegyzéseim célja nem a kérkedés. Idegen országban, ismeretlen szabályok közt, családi segítség nélkül elég sokmindenre nekünk kellett és valószínűleg még kell is rájönnünk. Sokat kérdezősködünk ismerősöktől, és kapunk is tippeket, ezeket szeretném a mi tapasztalatainkkal együtt megosztani, hátha jól jön valakinek.
A múltkor ott hagytam abba, hogy végül találtunk egy szemrevaló ingatlant. Pár hónap nézelődés után beláttuk: 1.5 millió kr-ért csak olyan házak akadnak Aalborgban (nem túl messze a belvárostól), amelyeken túl sok a javítanivaló. Többjükben is láttunk fantáziát, de ahhoz nincs időnk és türelmünk, hogy vásárlás után még belevágjunk egy hosszadalmas és drága felújítási folyamatba. Feljebb kellett tehát állítani a Boligsiden oldalán az árszűrőt, így akadt fenn ez a csinos ház.

Tavaly május óta árulták, azóta már kétszer is lejjebb ment az ára. A fotók és az alaprajz tetszettek, úgyhogy letöltöttük a tilstandsrapport-ot. Innen kitűnt, hogy ez sem egy hibátlan ház (olyan talán nincs is), de elég jó állapotban van. Másnap már hívta is Istvánt telefonon a ház ingatlanközvetítője, Marianne a Home-tól, mondván, hogy látta, hogy letöltöttünk a rapport-ot, akarjuk-e személyesen is látni a házat? István azt válaszolta, hogy mi a kollégájával (a szintén Home-os) Kristian-nal szoktunk ingatlant nézni. Küldtünk egy e-mailt a nekünk alkalmas időpontok listájával mindkettőjünknek, és Marianne válaszolt, hogy megmutatná nekünk. Gondoltuk, hogy elintézték egymás közt az irodában. Meg is néztük a házat, és nagyon tetszett. Még jobban, mint a fotókon. A képek persze mindig csalnak, a kicsi terek is tágasnak tűnnek. De ez a 134 nm-es ház a valóságban mégse volt óriási, és a 630 nm-es telek pázsitja sem egy golfpálya. Bejárat, közlekedő, három kicsi szoba, egy nagy nappali, egy fürdőszoba, és egy konyha. A kis szobákban beépített szekrények, tehát külön nagy ruhásszekrényekre valószínűleg nem lesz szükség. A nappali elülső része későbbi toldás (a ház 1964-ben épült, a nappali kibővítése '84-ben történt), itt van egy kandallókályha is. A fürdőszoba végre nem tenyérnyi méretű, és kád is van. A konyhát teljes egészében felújították tavaly, nem túl nagy, de praktikusnak tűnik a berendezése. Egyetlen hátránya, hogy nem egy légterű a nappalival, hanem le van választva tőle és a többi helyiségtől. Tartozik még a házhoz egy üvegezett, fedett terasz a nappaliból nyílva, egy garázs, a kert végében pedig egy fáskamra. A kert gondozott, pázsittal, bokrokkal. Nagyon kellemes az egész. Az ingatlanos már elköszönt, mi meg még mindig a ház fala mellett ácsorogtunk, gondolkodtunk (Dániában nem nagyon divat a kerítés). István ekkor vette észre, hogy a déli és nyugati házfalon kívül, a téglák közti fugákban moha nő. Ez biztos a nedvesség jele, na de pont a napsütéses oldalon - nem valami biztató. Az ügynök másnap érdeklődött, hogy tetszik a ház. Mondtuk, hogy nagyon, csak a moha aggaszt. A tilstandsrapport nem említi, igaz, az már régi, még tavaly májusban készült, és elvileg félévente újat kéne csinálni. Mondta Marianne, hogy emiatt ne aggódjunk, csak tegyünk ajánlatot, aztán lesz új rapport. Így is lett: az ajánlatunkat az eladó elfogadta, és készült új rapport, amiből a moha megintcsak kimaradt, mert közben letisztította a tulaj. Állítólag azért nőtt, mert a szél és az eső abból az irányból ver. Reméljük, később ez nem okoz majd gondot...
Közben tanulmányoztuk a ház BBR adatait a Boliga oldalán is. A BBR a "Bygnings- og Boligregisteret", vagyis az ingatlan hivatalosan nyilvántartott adatai: építés, felújítások éve, fekvés, nagyság, technikai adatok, stb. Itt még megtudhat az ember érdekes részleteket, aminek elvileg nem mondhat ellent a tilstandsrapport vagy az ingatlanközvetítő által megadott részletek.
Közben kicsit rossz volt a lelkiismeretünk Kristian miatt is: ő mutatott meg nekünk korábban minden házat, aztán szinte véletlen bekerült a képbe Marianne és végül ő adja el nekünk. Enyhén kínos...
Gyorsan elkészült az előszerződés. Marianne leült velünk az irodájában egy pénteki napon, végigmentünk az egészen (kb. egy óra), elmondta, hogy a sok hivatalos papír közül mi micsoda, és a végén aláírta István. Innentől kezdve 5 napon belül még meggondolhattuk volna magunkat és visszaléphettünk volna a vásárlástól minden következmény nélkül - utána már csak a vételár 0,1%-ának elvesztésével. Marianne még aznap az eladókkal is aláíratta a szerződést (mi még mindig nem találkoztunk velük). Ajánlott nekünk ügyvédet is. Itt állítólag kritikusnak kellett volna lennünk, hiszen az ingatlanközvetítő nem a mi, hanem az eladó érdekeit képviseli. De nekünk nincs saját házi ügyvédünk, legjobb esetben is csak a telefonkönyvből választhattunk volna magunknak, így elfogadtuk az ajánlatot. Következő szerdán Istvánnak az ügyvédi irodában volt jelenése (a már emített Kühnel Kringelbach). Az ismerőseink azt mondták, hogy pár perc formaság lesz az egész. Ehhez képest István több mint egy órát töltött ott. Az ügyvéd pontról pontra mindent elmagyarázott. Javasolta, hogy a házvásárlási biztosításból a drágábbat és hosszabb időre szólót kössük meg. Az olcsóbb 3 évre szól, a biztosítási összeg felét az eladó állja. Marianne szerint ez is elég mondván, hogy szépen karbantartott házról van szó (a tulajdonosok 40 éve lakták és vigyáztak rá). Az ügyvéd szerint viszont régi a ház, ki tudja, milyen hibák bukkannak fel később, jobb bebiztosítani magunkat, és inkább vegyük a drágább, de 10 évre szóló biztosítást. Ami viszont még ennél is fontosabb: neki szemet szúrt, hogy a terasz beépítésére nem kértek annak idején engedélyt. Ez azt jelenti, hogy legrosszabb esetben akár le is bonttathatják velünk, vagy ha majd mi akarjuk eladni az ingatlant, lehet vele probléma. Felajánlotta, hogy nem írja alá a szerződést, amíg nincs meg az engedély, amit István el is fogadott. Az ügyvéd értesítette Mariannét a fejleményekről aki később felhívta Istvánt, és egyáltalán nem barátságos hangnemben közölte, hogy a tulajdonos nem akarja legalizáltatni a teraszt. Hogy nincs rá engedély, az nem volt titok, úgyhogy ne akadékoskodjunk. Mi ezt nem találtuk fair-nek, mert ugyan tényleg nem volt titok, de nem is hívta fel rá senki a figyelmünket. Az ügyvéd volt az első, aki elmondta, hogy Dániában mindegy milyen épületről van szó, ha teteje van, 10 nm fölött engedély kell rá. A szóbanforgó terasz 15 nm. Mi kötöttük az ebet a karóhoz: csak akkor vesszük meg a házat, ha lesz engedély a teraszra. Aznap éjjel nem aludtunk valami jól, annyira izgatottak voltunk. Ilyen dolgokban nem mindennap dönt az ember.
Másnap Marianne sokkal kedvesebb hangnemet megütve telefonált: a tulaj mégiscsak folyamodna engedélyért. Mi meg helyeseltünk, és kicsit megkönnyebbültünk. Közben utánanéztünk, az önkormányzat honlapján találhatók dokumentumok arra vonatkozóan, hogy maximálisan egy telek mekkora része építhető be. Ezt alapul véve a terasszal már túlléptek a megadott határon. Lehet, hogy emiatt nem akarták engedélyeztetni? Vajon mennyire veszik szigorúan ezeket a régi szabályokat? Vagy inkább csak a megemelkedett négyzetméter-szám utáni magasabb ingatlanadó tartotta vissza a tuljadonosokat a hivatalos bejegyzéstől? Nem tudjuk, kiderül-e valaha is. Az engedélyeztetési eljárás mindenesetre 2-3 hétbe tellik. A 3 hét múlt pénteken járt le. Telefonon érdeklődtünk Mariannénél, aki elmondta, hogy folyamatban van az eljárás, és állítólag pozitív eredmény várható remélhetőleg Húsvét után. Tehát van rá esély, hogy hamarosan költözünk...

2 comments:

Lost said...

Elég pofásan néz ki. Ami zavar a dán házakban, hogy sokban olyan alacsonyan van a mennyezet. És fával borított. Összenyom-érzése van benne az embernek. Örülök a fejleményeknek :)

Orsi said...

Én szeretem, ha kicsit alacsonyabban van a mennyezet, már csak azért is, mert energiatakarékosabb (minek fűteni a mennyezet alatti levegőt, amikor mi úgyis lent vagyunk?) A famennyezetnek meg olyan meleg, otthonos hangulata van. Ez a ház egyébként pont ilyen.