A ház

Már rég nem írtam, de gondolom, kitalálható, miért: a ház miatt. Felújítás, rettenetesen sok takarítás, takarítás és takarítás, költözés, aztán pakolás. A nehezén túlvagyunk, és bár még mindig vár néhány kipakolandó doboz meg elvégzendő feladat (amiknek talán sosem lesz vége), de mostantól kicsit lazábban vesszük Istvánnal, mert belerokkanni nem akarunk. És persze az egész pont a vizsgaidőszakom kellős közepére esett, amin mostanra szerencsésen túlestem. Ha ez még nem lenne elég, közben egy izgalmas új munkára is pályáztam, amit aztán meg is kaptam, és mindjárt 2 nappal a költözés után már kezdhettem is a betanulást - de csak szép sorjában. Talán érthető, hogy mért szünetelt a blog meg úgy általában az internetezés mostanában.

Kezdem a felújítással. Miután megkaptuk a kulcsokat, szinte rögtön kezdett a vízvezeték-szerelő, akit csak ajánlani tudnék mindenkinek. Gyors és precíz munkát végzett, egy délelőtt alatt kicserélte a vízcsapokat meg a vécét a fürdőszobában, valamint a konyhában arrébb költöztetett egy radiátort. Hiába mondtam neki, hogy nem kell, levette a cipőjét és zokniban dolgozott a házban.
Pedig ezután jött a piszkos munka: a konyha és a nappali közti falba egy szélesebb ajtónyi lyukat vágattunk, hogy ne kelljen a folyosón keresztül kerülni, ha a nappaliban lévő ebédlőasztalt akarjuk megteríteni. Ezt egy kőműves cég végezte, a főnök első nap kijött, ő fúrta az első lyukat, hogy lássa, miből van a fal, aztán a többi munkát a tanulóira bízta. Akik első nap kivágták a nyílást, a második napon berakták fölülre a keresztgerendát, a harmadik napon pedig malterrel lesimították a vágást. A biztonság kedvéért akartunk biztosítást kötni a műveletre - aggódtunk, mi lesz, ha a tartófal megbontása az aládúcolás ellenére bajt okoz. Kitöltöttük, a kőművessel aláírattuk, és elküldtük a megfelelő helyre a Topdanmark biztosítótársaság ilyen jellegű formanyomtatványát, amire a szóbeli megállapodás ellenére azóta se reagáltak. Mondjuk nem baj, mert így megspóroltuk a biztosításkötés összegét, és baj szerencsére nem történt, de ezt a társaságot nem tudom jó szívvel ajánlani, bár az összes biztosításunk náluk van. Lehet, hogy csak ügyintézőt kéne váltani, mert a mienk elég slendriánul áll a dolgokhoz.

A konyha elég nagy, a nappali is, de így, kissé egybenyitva még tágasabb az egész. És amikor a konyhában vagyok (ami gyakran előfordul), nem vagyok elzárva a ház többi részétől, úgyhogy jó ötlet volt a művelet.

Végül a nappaliban és az egyik kis szobában felszedtük az öreg padlószőnyeget (a ház többi részében parketta van), helyette laminált (nagyon szép, természetes hatást keltő) parkettát fektettünk. Ezt már ismerősök csinálták baráti alapon. Dániában nem lehet csak úgy felújítani saját kezűleg bármit még a saját házunkon sem. Szabályok vannak arra, hogy mit csinálhat maga a magunk fajta ügyes dilettáns, és mi az, amihez mindenképp szakembert kell hívni, aki hivatalos számlát ad aztán - ezeknek egy része itt van összegyűjtve. Ha nem így teszünk, legkésőbb a ház eladásakor jóvá kell hagyatni egy szakemberrel pl. a villany- vagy a vízvezeték szerelést, és akkor persze mégiscsak pénzbe kerül a dolog. De szerencsére parkettázni szabad sajátkezűleg.

Ami még fontos, hogy ha az ember a munkálatok költségével csökkenteni szeretné az adóalapját, akkor - legalábbis papíron - legyen az a hivatalos lakcíme, ahol a felújítás folyik, mert másképp nem megy a dolog. Bővebben a témáról itt.
Miközben a piszkos munka folyt a házban, és napközben én voltam itt, délután pedig István váltott, a kertben próbáltuk hasznossá tenni magunkat. A hátsó kertben kiástunk egy betonoszlopot, ami borostyánnal volt befuttatva, és elköltöztettünk előre, a ház elé egy bokrot. Az így nyert helyet konyhakertté alakítottam, és borsót, zöldbabot, retket, répát zellert, kaprot, hagymát meg spenótot vetettem. Találtam helyet az áfonya-, ribizli-, egres- és málnabokroknak, meg pár tő földiepernek is. Minden növekedésnek indult, kíváncsian várjuk, mi lesz belőlük ebben a dánok számára is szokatlanul hűvös, esős nyárban, amikor a 20 fokos csúcshőmérséklet is csak 15-nek érződik a szél miatt.


A kert kezdetben szépnek tűnt, de teljesen logikátlan az elrendezése: mindenféle virág van szétszórva a kertben mindenhol, teljesen egymásra nőve. Az egyetlen hasznos dolog egy rebarbara-, egy ribizli- és egy egresbokor, de ez utóbbi kettő teljesen rossz helyen, közvetlenül a ház tövébe ültetve. Van például levendula is, amit alig vettem észre, mert egy rózsabokor, egy mogyoróbokor meg egy ismeretlen, már vállig érő növény teljesen körbenőtte, úgyhogy kénytelen voltam kicsit megtépázni a dzsungelt, hogy legyen levendulám. A ház mögött idővel szeretném csökkenteni a virágok mennyiségét a konyhakert meg a bogyós gyümölcsbokrok javára, és inkább a ház elé ültetni belőlük. Semmit nem szeretnék kiírtani, sok növényről azt sem tudom egyelőre még, hogy micsoda. De jó lenne, ha nem nőne minden mindenhol, és nem nőnének egymásra a dolgok, hanem közéjük lehetne férni, hogy pl. kiirthassam a mezei galajt, ami most elég agresszívan benőtt mindent. Van pázsit is, ebből ki kell majd gyomlálni a pitypangokat, mert kezdenek nagyon elszaporodni. A kertet gyomtalanul vettük át, és eleinte dolgoztunk benne, de aztán másfél hetet belső munkálatokkal és költözéssel töltöttünk, mialatt elharapódzott a helyzet a kertben. Szóval a munkának soha nem lesz vége, de akinek van kertje, ami nemcsak pázsitból áll, az tudja, miről beszélek. Hozzá kell tennem, hogy nagyon kellemes kint túrni a földet, főleg, ha a Nap is süt egy kicsit.

A felújítás közben és után nagyokat takarítottunk a házban, főleg a falvésés hagyott kellemetlen nyomokat: mindent belepő púderszerű port az egész házban. Szóval mindent át kellett mosni, és aztán a fehér felületeket át is festettük. A mennyezet fából van, a nappali fala pedig nagyrészt nyers tégla, úgyhogy ezt szerencsére csak meg kellett tisztítani. És aztán jött a költözés: négy órányi cipekedés sok kedves barát közreműködésével, előtte gondos becsomagolás, majd kicsomagolás  - ez utóbbi még mindig folyik, eltart egy darabig, míg minden tárgy megtalálja a helyét.
Aztán egy héttel a költözés után már grillparti (a grillállvány beszerzése az egyik legfontosabb dolog, ha kertes házba költözik az ember), mert rögtön utána több barát már el is utazott szabadságra.

Azt már most tudom, hogy imádom ezt a házat. A konyha remekül működik, főleg, miután István berakott néhány elosztót (a konnektorok sajnos elég ritkán vannak az egész házban). A nappali az új padlóval és a remek kilátással nyönyörű. Az "udestue", az üvegezett terasz pedig egy icipici napfénytől is jól felmelegszik, úgyhogy nemcsak a paradicsom- és padlizsánpalántáim élvezik, de mi is gyakran ott kötünk ki. Remélem, mindig ilyen boldogok leszünk itt, mint most.