Munkakeresés II.

Figyelem! Aki nem szereti a hosszú, unalmas és értelmetlen bejegyzéseket, az ne olvassa tovább, de legalábbis ugorjon a szöveg második részére!

Nettó 4 hónap munkanélküliség után az embernek joga van 6 hét szabadon választott továbbképzésre (6 ugers selvvalgt uddanelse), amit az a-kasse fizet. Úgy érzem, egy kis továbbképzés webdizájn és programozás terén növelné munkaerőpiaci értékeimet. Találtam is az igényeimnek megfelelő tanfolyamot. Az a-kasse ügyintézője azt mondta, fel kell vennem a kapcsolatot a tanfolyamot szervező iskolával, és náluk érdeklődni, hogy munkanélküliként hogyan jelentkezhetek. Így is tettem, felvettem a kapcsolatot a Media College-gal. Ott azt mondták, hogy a Jobcenter-nél kell egy álláskeresési tervnek (jobplan) készülnie, és ha ebbe belekerül a tanfolyam is, akkor részt vehetek rajta. Kontaktáltam tehát a Jobcenterrel, ahol furcsállották, hogy a tanfolyamot szervező iskola a Jobcenterre mutatott. Mint megtudtam, először az a-kassét kell kérdezni, első körben ők kell hogy jóváhagyják a tanfolyamon való részvételt. Ha nem hagyják jóvá, akkor fordulhatok a Jobcenterhez, és lehet, hogy ők hajlandóak lesznek bevenni a munkakeresési tervembe, és fizetni érte. Ezek után tehát megint az a-kassé-nál tettem fel a kérdést, ezúttal e-mailben: ezt és ezt a tanfolyamot találtam, szeretnék részt venni rajta, hogy növeljem esélyeimet a munkaerőpiacon. Szabad? A válasz nem jött, jópár telefonomba került, míg kiderült, hogy az illetékes ügyintézőnek elkerülte a figyelmét a mailem. De a lényeg: egy űrlapot (skema) kell kérnem a Media College-től, amit aztán el kell juttatnom az a-kasse koppenhágai központjába, ahol eldöntik, mehetek-e a tanfolyamra. Tehát megint a Media College-nak írtam, az űrlap után érdekődve. Azt a választ kaptam, hogy jelentkezzek csak a kiszemelt tanfolyamra online a honlapukon keresztül. Így tettem, a jelentkezés során meg kellett adnom egy sor személyes adatot, amiből ők elkészették az űrlapot és elküldték nekem. Én aláírtam, és küldtem tovább az a-kassénak. Megjegyzem, 2 db 3 hetes tanfolyamról van szó, Webdizájn I. és II. Erre mi történt? Pár hét elteltével kaptam írásos engedélyt a második tanfolyamon való részvételre. Nosza, telefon, e-mail, az eset magyarázása különböző a-kassé-s ügyintézőknek, mire végül kiderült, hogy hiba csúszott a rendszerbe, természetesen kezdhetek az első tanfolyammal, elnézésemet kérik a kellemetlenségért. A tanfolyam jövő hétfőn indul. Épp elérem még! Biztos ami biztos, felhívtam a Jobcentert, és mondtam nekik, hogy megyek tanfolyamra. Először értetlenkedett az ügyintéző, nem akarta elhinni, hogy már a jövő héten. És mégis, mikor kaptam rá engedélyt? Múlt pénteken? Nahát, azóta már kellett volna az a-kassénak értesítenie a Jobcentert ezügyben, fura, hogy nem látja a rendszerben, nem jött semmi, de lehet, hogy épp útban van. Micsoda? Egy e-mail? Kérdeztem, de ezt már nem értette, vagy nem akarta érteni az ügyintéző a vonal túlvégén. Köszöni, hogy szóltam neki, mindenesetre, így legalább tudják, hogy ne hívjanak a következő 6 hétben megbeszélésre, vagy ne akarjanak "aktiválni", pl. gyakornoknak kiközvetíteni. Huhh, ez elintéződött.
Zárójelben megjegyeztem, hogy volt még egy másik, rövidebb, 4 napos kurzus is, amely szintén érdekelt volna, de amikor az kezdődött, még nem telt le a 4 hónap munkanélküli időszak, tehát arra nem tudtam jelentkezni az a-kassén keresztül. Esetleg van más módja? A válasz az iskolától: igen, ha saját magam kifizetem érte a 480 koronát, és ne aggódjak, mivel a tanfolyam nem éri el a heti 20 órás határt, a dolog nem befolyásolja a munkanélküli státuszomat vagy segélyemet. Jól hangzik, de azért meg akartam kérdezni az a-kasse ügyintézőjét a dologról. Annyi itt a szabály, hogy alig ismerem ki magam, nehogy valami rosszat tegyek akaratlanul is. Az ügyintéző meg volt lepve, hogy ilyesmit javasolt nekem az iskola. Az van ugyanis, hogy saját zseből részt vehetek ezen a tanfolyamon, de azt be kell jelentenem a Jobcenternél és az A-kassénál is, és erre a 4 napra bizony szünetel a munkanélküli státuszom, és így segélyt se kapok. Meg voltam döbbenve, hogy azért, mert önköltségen tovább szeretném képezni magam, megbüntetnének azzal, hogy megvonják arra az időre a segélyt. Ahelyett, hogy aktivitásom jelét látnák a dologban. Nade az ügyintéző egy kissé elbizonytalanodott: azt mondta, ha nem bánom, felhívná telefonon az iskolát és beszélne velük, mert lehet, hogy új szabályok vannak, amiről ő nem tud. Így is tett, majd visszahívott, és elmondta, hogy tisztázódott a dolog, neki, vagyis az a-kasse ügyintézőjének volt igaza: saját pénzből csak úgy vegyek részt a tanfolyamon, hogyha nem bánom, hogy arra az időre nem jár a segély. Ezt a lehetőséget végülis dobtam.
Érthetetlen zagyvaság ez az egész? Szerintem is. De egyszer le kellett írnom, hogy megszabaduljak tőle.

Érdekes, hogy nemrégiben ment egy sorozat a közszolgálati DR2 tévécsatornán: "Asger og de langtidsledige", vagyis Asger és a hosszú ideje munkanélküliek. A 8 db 30 perces epizódban a közismert üzletember Asger Aamund 6 különböző embert vesz a szárnyai alá: idősebbek, fiatalabbak, férfiak, nők, különböző végzettséggel és hozzáállással, mindannyian hosszabb ideje munka nélkül. Asger próbálja őket segíteni: helyzetbe hozni és megismerni önmagukat.
Van köztük lusta, aki 2 év alatt összesen 30 jelentkezést írt, mintha arra várna, hogy a munka kopogjon az ajtaján, és persze nem akármilyen munka, hanem szigorúan olyan, amilyet elképzelt magának a kölcsönökből fényűzően berendezett lakásában ülve. Van kellemetlen, nagyképű személy, aki azt hiszi magáról, hogy csak azért, mert egyetemi végzettsége van, rögtön felsővezetőként kell kezdenie a karrierjét. És van, aki csak végtelenül szerencsétlen: egy titkárnő, aki 23 (!) éve munkanélküli, és ezzel valószínűleg rekorder Dániában. Annak ellenére, hogy egy pincében bérelt szobában lakik, bizakodó, kedves, mosolygós nő, akit egyszerűen cserbenhagyott a rendszer, talán a véletlenek rossz egybeesése folytán, talán mert nem állt eléggé a sarkára.
A műsornak van egy másik vonala is a személyes mellett: bevágnak kijelentéseket dán politikusok és közszereplők beszédeiből, amelyeket Asger kommentál, értelmez, majd meglátogatja az adott politikust és kérdőre vonja, mért nem teljesítette amit ígért, mért történik a valóságban pont az ellenkezője a beszédekben elhangzottaknak, a törvények mért akadályai mintsem támogatói a gazdasági és munkaerőpiaci fejlődésnek. A műsorban egy ponton elhangzott Asger szájából, hogy a dán állami apparátusnál már csak az észak-koreai nagyobb a világon. Egy másik epizódban ennek kézzelfogható példáját is megmutatja: az ország legnagyobb könyvét, egy 23.675 oldalból álló (és folyamatosan bővülő), abszurd vastagságú kötetet, amelyet a Min a-kasse névre hallgató munkanélküli pénztár nyomtatott ki, és a munkanélküliség szabályait tartalmazza.


 A kép itt található eredetileg.

A probléma Asger szerint az, hogy az idők folyamán újabb és újabb szabályokat hoztak anélkül, hogy megvizsgálták volna, hogy függnek össze a régebbi szabályokkal és az egész rendszerrel. Így némely szabályok direkt ellehetetlenítik, hogy az egyes személyek egyről a kettőre juthassanak. Ha munkanélküli az ember, és nem akarja kockáztatni, hogy kiessen a biztonságot jelentő rendszerből, nagyjából nem tud mást tenni, mint jelentkezéseket írni, ezeket a rendszer felé dokumentálni, és remélni, hogy egyszer szerencséje lesz.
A műsor tanulsága számomra, hogy rámenősnek kell lenni, és kipréselni a rendszerből, ami jár, mert nem biztos, hogy maguktól odaadják. Nem rosszindulatból, hanem mert olyan monstrum a rendszer, hogy nem tud mindenre odafigyelni. Félreértés ne essék: nem adományt kérek, hanem én magam fizettem ezért előre önkéntes alapon egy tisztességes summát havonta munkanélküli járulék formájában. Kicsit olyan ez, mint egy biztosítás: az ember reméli, hogy nem lesz rá szüksége. De most mégis kell. És ha a 6 hetes tanfolyam jár, akkor a hivatalok nyakára kell járni, hogy meg is kaphassam. A munkakeresésben pedig nem várhatok tőlük semmilyen segítséget, tulajdonképpen még majdnem akadályoznak is, amennyiben olyan megbeszéléseken kell részt vennem, amelyek tartalmilag nem nyújtanak semmi újat, ugyanazt ismételgetik, és ezzel az én időmet és a saját idejüket is vesztegetik. Meg ellehetetlenítik, hogy önerőből részt vehessek továbbképzésen.
Sose voltam még munkanélküli, lehet, hogy csak arra kell most is ez az egész, hogy megtapasztaljam a rendszernek ezt az oldalát, és utána jobban értékeljem, amikor munkához jutok. Nem feltétlen álmaim munkáját, de ha lehet, nem is takarítást kívánok magamnak.

Némafilm és sütiforma

Rohamosan rövidülnek a nappalok, és bár a fagy eddig elkerült, de kertészkedni idén már nem nagyon kell. Még hátravan pár dolog, pl. a rózsákat be kell fedni, a gyökérzöldségeket fel kell szedni (a sárgarépa és a zeller gyönyörű!), de lassan előtérbe kerülhetnek másfajta szórakozások. Persze kimozdultunk eddig is, ha volt valami érdekes program a városban, de néhányszor előfordult, hogy olyan jó volt hátul a kertben grillezni, vagy csak heverészni a fűben a pokrócon egy jó könyvvel, hogy nem kívánkoztunk máshova.

Már alig várjuk, hogy megnyíljon a belvárosban a fjord partján a Musikkens Hus, vagyis a Zene Háza. Nagyszabású építkezés közel a Nordkrafthoz, melynek 10. emeletéről, a volt tanszékemről jó ideig figyelhettem, hogy ásnak több emelet mély gödröt, hogy aztán kibéleljék betonnal és az óriás ementálira emlékeztető tömböt felhúzzák. Ide költözik majd az Aalborgi Szimfónikus Zenekar. Istvánnal nem vagyunk nagy rajongói a komolyzenének, de alkalmanként mégis elmegyünk egy-egy koncertjükre, mert nagyon ügyesen rendeznek olyan programokat, amelyekkel épp a magunkfajtákat célozzák meg. Időnként adnak ingyenes koncertet, melyre olyan nagy az érdeklődés, hogy ha nincs az ember a helyszínen jó időben, nem jut be az épületbe. Volt olyan koncertjük, ahol a helyi Platform4 művészeit kérték meg, hogy készítsenek az előadáshoz videoinstallációt. Nagyon érdekes volt úgy hallgatni élő komolyzenét, hogy közben a falakon mindenféle odavetített motívumok kúsztak-másztak. Még akkor is élveztem, ha közben úgy éreztem, hogy a videónak inkább az építészeti elemekhez volt köze, amikre rávetítették, mintsem a zenéhez. A legjobban viszont legutóbb látott Film & Musik c. programjuk tetszett, amikoris némafilmeket mutattak be a mennyezetről belógatott vásznon, és közben élőzenét játszottak alá. A produkcióhoz szakértő karmestert hívtak meg, az amerikai Rick Benjamint. Hogy a dolgát jól végezte-e, azt nem tudom megítélni, de hogy vicces ember benyomását keltette a jópofa felkonferálásaival, az biztos. Az előadás megkezdése előtt arra biztatott bennünket, hogy éljük bele magunkat a kora 1900-as évek hangulatába, bátran nyilvánítsunk véleményt előadás közben is tapssal ha tetszik, pattogatott kukorica dobálásával ha nem, valamint füttyel vagy hangos sóhajjal a romantikus jeleneteknél. Három filmet mutattak be: The Playhouse (Buster Keaton), Behind the Sceen (Charlie Chaplin), Get Out and Get Under (Harold Lloyd). A filmek közt volt egy-egy közjáték, vagyis rövid zenés darab mozgókép nélkül és persze szünet is. Nem emlékszem, mikor láttam némafilmet utoljára, úgyhogy azt is elfelejtettem, milyen remek, friss humora van ezeknek a történeteknek, arról nem is beszélve, hogy milyen szuper vizuális trükköket használtak abban az időben azokkal a technikai lehetőségekkel. A zene pedig fergeteges volt, hajszálpontosan követte a pergő képeket minden hang. Az egyik zenészt ismerem, utólag megkérdeztem, milyen volt játszani. Azt mondta, elég nehéz, mert a gyors váltások miatt nagy koncentrációt igényel, és nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy csak 4 nappal korábban kezdtek el próbálni. Profi munka volt, és szinte sajnálom, hogy csak egyszeri alkalom. De igazán jól szórakoztunk, máskor is megyünk, ha lesz ilyen.



A másik érdekesség a közelmúlban a 3D Printing Fesztivál volt. A Karolinelund-ról, a város bezárt vidám parkjáról írtam már. A terület egyelőre közpark, a főépülete pedig kísérletező művészeknek, alternatív kulturális programoknak ad helyet, ez a Platform4. Pár lelkes fiatal aktivista szert tett három darab 3D nyomtatóra, és miután ők már játszottak eleget, meg akarták mutatni a szélesebb közönségnek is, hogy miről van szó. Több programot is szerveztek egy hétre, mi Istvánnal kettőre jelentkezdtünk. Az egyik egy elméleti előadás volt a open source etikájáról, ami - mivel az e-könyvek és a copyright kapcsán gyakran én is szembetaláltam magam a témával a szakdolgozatom írása közben - érdekes volt, de sajnos kicsit általános, nem tért ki eléggé magára a 3D nyomtatásra. Manapság ugye már működőképes fegyver is nyomtatható, és erről például nem esett szó.
A másik program a sütiforma nyomtatása volt. Nem tudtuk előre, hogy konkrétan hogyan készüljünk, mert csak annyit írtak, hogy magunkkal kell vinnünk a laptopunkat. A helyszínen sajnos sok idő ment el azzal, hogy letöltsünk egy 3D modellezésre alkalmas szoftvert, és aztán pedig próbáltunk rájönni minél hamarabb, hogyan kell hasznáni. Na, ez az, amit előre itthon megcsinálhattunk volna, és akkor több idő jutott volna az érdekes részére, a tervezett tárgy pontos beméretezésére és magára a nyomtatásra. Így csak kapkodtunk, úgyhogy a végén nem lett valami jól használható a hőn óhajtott pixeles pacman sütikiszúró formám: alacsony és vastag lett a fala, úgyhogy kiszúrásra nem, csak nyomásra képes a tésztában. Persze azért sütöttem pacmen-es kekszet, finom lett. :) De a lényeg: lenyűgöző, ahogy a nyomtatófej jár fel-alá és folyatja a műanyagot rétegről rétegre. Azt hiszem, szeretnék még pár sütiformát rajzolni és nyomtatni. Szóval nem unatkozom továbbra sem.

Munkakeresés I.

Júniusban befejeztem tanulmányaimat az egyetemen. A szakdolgozat írása és védése nagyjából minden időmet elvette, de azért igyekeztem munkát keresni. Sajnos nem sok sikerrel, úgyhogy a záróvizsgám után rögtön munkanélkülivé váltam. Az utolsó egyetemi félévben párhuzamosan kétfelé is dolgozam: az Elektronikus Rendszerek tanszékének adminisztráltam és az Egyetemi Kiadónál folytattam grafikus-marketinges-mindenes tevékenységemet, amit a szakmai gyakorlat alatt kezdtem el, az ilyen diákmunkáknak azonban rögtön vége szakad, amint az ember befejezi tanulmányait. A Kiadóval azóta is jó viszonyt ápolok, időnként besegítek nekik, és több mint három hónapon keresztül egészen a mai napig vártam, hogy megkapjam tőlük a rugalmas munkáról szóló szerződésemet, amely legalizálja, hogy azóta is bedolgozok nekik - hiába, az egyetem személyzeti osztályán lassan őrölnek a malmok. Emellett már hosszú ideje szó van arról, hogy a Kiadó az Egyetemi Könyvtárral és a Doktori Intézettel közösen beindít egy új projektet, a doktori disszertációk könyvsorozatként való kiadását. Erre majd kell nekik egy alkalmazott heti 20 órára, és többször beszéltünk róla, hogy szívesen látnának engem, mivel már ismerem a rendszert. Nekem meg szívügyem a könyvkiadás és szeretem a Kiadót, úgyhogy imádnám. De a projekt beindítása sajnos egyre csak húzódik, ki tudja, mikor lesz belőle valami. Tehát állást kell keresnem.

Mivel évek óta tagja vagyok a HK szakszervezetnek, és havonta fizetem a munkanélküli pénztárukba (arbejdsløshedskasse, röviden a-kasse) a tagdíj mellett a munkanélküli járadékot, ezért jogosult vagyok a segélyre. Ami azért nem jön teljesen automatikusan: regisztrálnom kellett a HK honlapján mint munkanélküli, és az önkormányzat (Kommune) által üzemeltetett álláskeresési központ (Jobcenter) honlapján (Jobnet) is be kellett jelentkeznem.
Innentől kezdve kötelezettségeim a következők: intenzív álláskeresésbe kell kezdenem. A jobnet.dk weboldalon létre kellett hoznom egy profilt, mely tartalmazza a személyes adataimat és az önéletrajzomat. A Jobnet amellett, hogy az államilag felügyelt rendszer online formában, egy állásportál, is, munkaadók és munkakeresők találkozási pontja. Itt hetente minimum egyszer be kell jelentkeznem, és rákattintani egy gombra, amely azt hivatott regisztrálni, hogy megnéztem azokat az álláshirdetéseket, amelyeket a rendszer a kitöltött adataim alapján dobott nekem. Persze kattintok, mert ha elmulasztom, még a segélyt is elveszíthetem, de végig is nyálazom a hirdetéseket egyenként, mert a rendszer nem dolgozik valami pontosan, és én több érdekesnek tűnő hirdetést is találok. A Jobcenternek nincsenek mennyiségi igényei, de az a-kasse azt mondja, hogy hetente elküldött jelentkezéseim száma min. 2 kell, hogy legyen - ha csak ennyi és nem több, akkor biztosan megdorgálnak érte szóban. Merthogy a mithk.dk (az én HK-m, a szakszervezet és az idetartozó a-kasse közös oldala) honlapján is be kell időnként jelentkeznem - természetesen itt is van egy profilom - és regisztrálni, hogy mikor milyen cégnek, hová (milyen irányítószámmal) küldtem jelentkezést. Személyes megbeszélések előtt ezt a listát kötelező frissíteni, valamint 2 újabb keletű konkrét jelentkezést is csatolni kell, hogy láthassák, milyen stílusban keresem a munkát. Röviddel azután, hogy munkanélkülivé - vagy inkább ahogy gyakran fogalmazunk: munkakeresővé - váltam, be lettem hívva egy megbeszélésre a HK regionális székházába. Itt kb. 20 sorstársammal együtt végighalgattunk egy majd' 4 órás előadást arról, hogy mik a jogaink és kötelességeink, valamint kaptunk jótanácsokat, tippeket arra vonatkozóan, hogy hogyan keressünk állást, hogyan írjunk jelentkezést, stb. A fejtágítás végeztével az ügyintézők egyesével leültek mindenkivel, a profilunkat előzetesen átnézték és ezalapján 10-20 perces "testreszabott" beszélgetésre került sor, ahol lehetőség van annak megvitatására, hogy elég intenzíven és reális módon keresek-e munkát. Első körben nem volt velem semmi probléma, gyorsan végeztünk is.
Ezek a megbeszélések (rådighedsmøde) 3 havonta ismétlődnek egészen addig, míg munkát nem kapok. A második kör szeptemberben ugyanúgy zajlott: egy kiselőadás a jó jelentkezés megírásáról, majd személyes elbeszélgetés. Itt finoman letoltak, hogy nem küldtem el elég jelentkezést (volt olyan hét, hogy egyet se), mire felhívtam a hölgy figyelmét, hogy szabadságon voltam. Ez valahogy elkerülte a figyelmét, pedig azt is beregisztráltam a rendszerükbe. Szabadságot egyébként elvileg korlátlan mennyiségben vehetek ki, csak előtte min. 2 héttel be kell regisztrálnom a rendszerbe. A szabadság ideje alat nem kell kattintanom a Jobnet oldalán, vagyis nem kell állást keresnem, viszont a segély is szünetel. Még volt szabadságpénzem (feriepenge) a korábbi munkáim alapján, ezek kerültek most kifizetésre, úgyhogy nem maradtam jövedelem nélkül a vakáció 3 hetére, de a karácsonyi szünidőre már nem lesz fedezetem. Visszatérve a beszélgetésre: a rendszerbe fel kellett töltenem a két legutóbbi jelentkezésemet, hogy lássák, hogyan írom őket - ez általános követelmény mindenkivel szemben. Belémbújt az ördög, feltöltöttem egy olyan változatot, amiben direkt elrejtettem néhány teljesen oda nem illő szót, csak hogy lássam, elolvassák-e. Hát nem.
Közben a Jobcenterhez is behívtak megbeszélésre, épp az a-kasse hibájából kifolyólag csak most és nem előbb. Nekem már kezdett gyanús lenni, hogy annak ellenére, hogy regisztráltam náluk, nem kontaktáltak velem, és egy kis utánajárás kiderítette, hogy az a-kasse úgy hagyta a profilomat, hogy munkakereső, de segélyre nem jogosult vagyok. Na, de a korrigálás után nem sokkal behívtak, és személyesen végighallgathattam náluk is egy kiselőadást nagyjából ugyanarról, mint az a-kassénál, közösen a többi sorstárssal. Ezután egyénileg kellett egy ügyintézővel elbeszélgetni, aki átnézte a profilomat és nyugtázta, hogy remek. A beszélgetés jóformán csak arra ment, hogy regisztrálva legyen, ezt a bürokratikus pontot is letudtuk. Miközben beszélt hozzám az ügyintéző, nem rám nézett, hanem egyre csak mögöttem a falra, a végén már meg kellett fordulnom, hogy lássam, van-e ott valami érdekes. Egy bitnyi információval nem lettem gazdagabb ahhoz képest, mint amit előtte tudtam.

Még szeptember elején került megrendezésre az ünnepélyes diplomaosztó, tanszéki keretek közt. Volt mindenféle ünnepi beszéd, közös éneklés (nem a nemzeti himnusz, és nem felállva), valamint az Egyetem kórusának profi és kicsit vicces előadása. Megkaptuk a rektortól egyenként, színpadra lépve a díszoklevelet, a dékántól pedig egy szál virágot. Az alábbi fotón még szerepel az a kis füzet, amely tartalmazza az ünnepség programját, az elénekelt dalok szövegét és az ünnepségen megjelent diplomázók nevének listáját.


A valódi diplomát már jóval korábban, postán kiküldték. Tetszik, hogy nincs túlcicomázva, egy A4-es ív, melynek "dísze" a bordázott papír és az Egyetem logója dombornyomással. Ez dánul, angolul, és még egy ismertető az egyetemi rendszerről meg arról, hogy mit is tanultam. Az egész egy mappába téve, két keménypapír között volt kipostázva. Kicsit más stílus, mint a magyar diplomám.


A csoporttársaimmal buliztunk is egyet akkortájt. Összejöttünk egy étteremben és megvitattuk, ki hol tart. A 17 frissdiplomásból csupán egynek van állása, és ő sem a végzettségéhez illő munkát űzi, egyszerű titkárnő. A többség élvezi a szabadságot, azt mondják, talán nem is lesz ilyen több az életben. Fapados repülőjegyekkel bejárják a világot, a munka meg várhat egy kicsit. Persze a szokásos nyaralásra én is elmentem, és itthon is élveztem a nyarat, de nem bánnám, ha fontosnak érezhetném magam munkafronton is, mert mostmár unom kicsit, hogy főleg itthon ülök és jelentkezéseket kell írnom érdemi munka helyett. Rosszkedvem azért nincs, sőt. Örülök, hogy végre megjött a várva várt szerződés, mely szerint a Kiadónál az elvégzett munkaórák alapján, mint szabadúszót fizetnek. Még türelmes vagyok, remélem, ez csak a kezdet.

Kert kint és bent

A nyaralás rég véget ért, Kréta és Monor már csak szép emlék. Jó volt, de már alig vártam, hogy visszatérjek és még élvezzem az utolsó nyári napsugarakat. Meg aztán az őszt, ami a télre készülés jegyében zajlik. Most, hogy kertes házban lakunk, hasonlóan ahhoz ahogy otthon is mindig volt: elrakás, befőzés, betakarítás, pucolás, aprítás, fagyasztás… persze egy kicsit másképp, a helyi adottságoknak megfelelően.
A kert várakozáson felül teljesített. Tavaly ugye június 1-től volt miénk a "birtok", ezért el voltunk késve sokmindennel. Idén idejében hozzáláttunk: februárban megtöltöttem egy csomó műanyag tejfölös poharat földdel, elvetettem a magokat, úgyhogy sok palánta már márciusban készenállt a kiültetésre. Erre sajnos még jócskán várni kellett egy hideghullám miatt. A kert csak május 9-én lett felásva (hogy miért emlékezetes a dátum, arra majd visszatérek később). A beépített teraszunkat viszont megtöltöttük az IKEÁ-ban vásárolt óriás virágcserepekkel, és ide palántáztunk többmindent.

Imádom ezt a kis télikertet, mert meghosszabbítja a nyarat: tavasztól őszig, ha besüt a Nap, gyorsan felmelegszik a levegő, és hajlamos vagyok elhinni, hogy itt a nyár. De sokszor fordult elő, hogy itt ültem a laptopom fölött a szakdolgozatommal molyolva, és már nyáriasan öltözve is melegem volt. Amikor aztán kitelepedtem a szabadba, hogy a pázsiton egy pokrócon folytassam, pár perc múlva vissza kellett költöznöm az üveg mögé, mert kiderült, hogy hiába a napsütés, mégiscsak hűvös van odakint.
A télikertben a "Tiny Tim" névre hallgató paradicsom egyértelmű sikertörténet. Nevéhez híven nem nő nagyra sem a bokor, sem a termés, de rendkívül bőtermő. Nemrég újra meglátogattam a kertészetet, és vettem még pár csomag magot biztosítva a jövő évi szükségletet. Ami az uborkát illeti, Dániában szinte egyeduralkodó a kígyóuborka, amiért én nem nagyon rajongok. Otthonról hoztam Perez magot, ami a télikertben felfuttatva hozott is jónéhány termést.

Ezen kívül még próbálkoztunk padlizsánnal és paprikával idebent. A padlizsán nem annyira, de a Fehér özön és a Hot Joker paprikák jól teljesítettek.


Végül megjött a várva várt nyár. Júliusban, amikor Magyarországon elviselhetetlen hőség tombolt, itt is szokatlan meleg volt, és ami Dániában még szokatlanabb, 3 héten keresztül az eső sem esett. Locsolnunk kellett a kertet!
A saláták gyönyörűek lettek, ötféle is volt: május királynője (igaz, hogy csak június végére nőtt meg), jégsaláta, Lollo Rosa, Batavia és római saláta. Imádtam őket variálni és ehető virágokkal keverni. Gyakran grilleztünk odakint, amelynek mindig kísérője volt egy nagy tál frissen szedett saláta.

A spenót olyan tempóban nőtt, hogy nem győztem vágni, még a fagyasztóba is került belőle, pedig tényleg csak egy zsebkendőnyi területet kapott. Kevés jobb dolog van a frissen vágott spenótnál, bármilyen formában elkészítve fantasztikus.

A cukkinipalánták nagyon nehezen fejlődtek idebenn. Amikor végre kiültettem őket, rögtön keresztbetörte a gyenge szárukat a szél (itt mindig fúj a szél egy kicsit, időnként meg rettenetesen). Nem adtam volna sokat az életükért, de azért karók közé rögzítettem a földön futó szárakat, ahol megtörtek, még össze is fásliztam őket. És aztán úgy meghálálták, hogy nyár közepétől nemcsak grilleztük a zsenge, szinte édeskés cukkiniket vékonyra szeletelve, de a két és fél kilós példányokból gyalultam főzeléknek, és még a fagyasztóba is került.


Ami még a sikerként könyvelhető el: A zeller hatalmas lett köszönhetően a bőséges csapadéknak. A spenót másodvetésként is szép. Nyár végére a mángold is beindult, minél többet szedem, annál nagyobbra nő. Próbálkoztam még édesköménnyel, a lombja dús lett, sokmindent ízesítettem vele. A gumója nem nőtt akkorára, mint a boltokban kapható példányok, emiatt kicsit macerás pucolni, de azért finom.


Ami kevésbé sikeres: A kelkáposztát és a kínai kelt gyanúsan gyakran környékezték a fehér káposztalepkék. Az eredmény zöld hernyóhad, ami nyaralás alatt a palánták nagy részét eltüntette vagy szitává rágta. Permetszert nem használtam, de a megmaradt leveleket azóta is naponta átnézem és könyörtelenül leszedem a hernyókat. A maradék kilenc kelkáposzáért és három kínai kelért meg kell küzdeni. Vetettem tökmagot is, de a termés nem nőtt meg, hanem már kicsi korában "megvénült", úgyhogy legfeljebb dísztöknek használható. A paradicsompalánták, amiknek nem jutott hely a télikertben, a szabad ég alá lettek ültetve. Ezek az otthonról hozott magból keltek, elég nagyra nőttek, rengeteg paradicsomot hoztak. Csak sajnos már beérni nem volt idejük, jött az eső, amitől elkezdtek barnulni.

Még idejében közbeléptem és feldolgozam a zöld paradicsomokat. 6 liter vegyes csalamádé (káposztával, hagymával és répával) , 5 liter lekvár és 4 liter chutney lett a végeredmény.


A virágoskertre jó ránézni, mindig nyílik valami. A ház korábbi tulajdonosa elég jól összeválogatta a bokrokat, nekem főleg csak az egynyáriak időzítésére kell figyelnem. A körömvirág, legényrózsa, őszirózsa és bársonyka az "én művem". De persze az öreg rózsatöveket is kell metszeni meg a bokrokat, a sövényt és a pázsitot nyírni - ez utóbbit átengedem Istvánnak. Ő is szívesen matat a kertben, de én is bármikor képes vagyok kint felejteni magamat hosszú órákra. Sok a munka, de még több az öröm.