Munkakeresés I.

Júniusban befejeztem tanulmányaimat az egyetemen. A szakdolgozat írása és védése nagyjából minden időmet elvette, de azért igyekeztem munkát keresni. Sajnos nem sok sikerrel, úgyhogy a záróvizsgám után rögtön munkanélkülivé váltam. Az utolsó egyetemi félévben párhuzamosan kétfelé is dolgozam: az Elektronikus Rendszerek tanszékének adminisztráltam és az Egyetemi Kiadónál folytattam grafikus-marketinges-mindenes tevékenységemet, amit a szakmai gyakorlat alatt kezdtem el, az ilyen diákmunkáknak azonban rögtön vége szakad, amint az ember befejezi tanulmányait. A Kiadóval azóta is jó viszonyt ápolok, időnként besegítek nekik, és több mint három hónapon keresztül egészen a mai napig vártam, hogy megkapjam tőlük a rugalmas munkáról szóló szerződésemet, amely legalizálja, hogy azóta is bedolgozok nekik - hiába, az egyetem személyzeti osztályán lassan őrölnek a malmok. Emellett már hosszú ideje szó van arról, hogy a Kiadó az Egyetemi Könyvtárral és a Doktori Intézettel közösen beindít egy új projektet, a doktori disszertációk könyvsorozatként való kiadását. Erre majd kell nekik egy alkalmazott heti 20 órára, és többször beszéltünk róla, hogy szívesen látnának engem, mivel már ismerem a rendszert. Nekem meg szívügyem a könyvkiadás és szeretem a Kiadót, úgyhogy imádnám. De a projekt beindítása sajnos egyre csak húzódik, ki tudja, mikor lesz belőle valami. Tehát állást kell keresnem.

Mivel évek óta tagja vagyok a HK szakszervezetnek, és havonta fizetem a munkanélküli pénztárukba (arbejdsløshedskasse, röviden a-kasse) a tagdíj mellett a munkanélküli járadékot, ezért jogosult vagyok a segélyre. Ami azért nem jön teljesen automatikusan: regisztrálnom kellett a HK honlapján mint munkanélküli, és az önkormányzat (Kommune) által üzemeltetett álláskeresési központ (Jobcenter) honlapján (Jobnet) is be kellett jelentkeznem.
Innentől kezdve kötelezettségeim a következők: intenzív álláskeresésbe kell kezdenem. A jobnet.dk weboldalon létre kellett hoznom egy profilt, mely tartalmazza a személyes adataimat és az önéletrajzomat. A Jobnet amellett, hogy az államilag felügyelt rendszer online formában, egy állásportál, is, munkaadók és munkakeresők találkozási pontja. Itt hetente minimum egyszer be kell jelentkeznem, és rákattintani egy gombra, amely azt hivatott regisztrálni, hogy megnéztem azokat az álláshirdetéseket, amelyeket a rendszer a kitöltött adataim alapján dobott nekem. Persze kattintok, mert ha elmulasztom, még a segélyt is elveszíthetem, de végig is nyálazom a hirdetéseket egyenként, mert a rendszer nem dolgozik valami pontosan, és én több érdekesnek tűnő hirdetést is találok. A Jobcenternek nincsenek mennyiségi igényei, de az a-kasse azt mondja, hogy hetente elküldött jelentkezéseim száma min. 2 kell, hogy legyen - ha csak ennyi és nem több, akkor biztosan megdorgálnak érte szóban. Merthogy a mithk.dk (az én HK-m, a szakszervezet és az idetartozó a-kasse közös oldala) honlapján is be kell időnként jelentkeznem - természetesen itt is van egy profilom - és regisztrálni, hogy mikor milyen cégnek, hová (milyen irányítószámmal) küldtem jelentkezést. Személyes megbeszélések előtt ezt a listát kötelező frissíteni, valamint 2 újabb keletű konkrét jelentkezést is csatolni kell, hogy láthassák, milyen stílusban keresem a munkát. Röviddel azután, hogy munkanélkülivé - vagy inkább ahogy gyakran fogalmazunk: munkakeresővé - váltam, be lettem hívva egy megbeszélésre a HK regionális székházába. Itt kb. 20 sorstársammal együtt végighalgattunk egy majd' 4 órás előadást arról, hogy mik a jogaink és kötelességeink, valamint kaptunk jótanácsokat, tippeket arra vonatkozóan, hogy hogyan keressünk állást, hogyan írjunk jelentkezést, stb. A fejtágítás végeztével az ügyintézők egyesével leültek mindenkivel, a profilunkat előzetesen átnézték és ezalapján 10-20 perces "testreszabott" beszélgetésre került sor, ahol lehetőség van annak megvitatására, hogy elég intenzíven és reális módon keresek-e munkát. Első körben nem volt velem semmi probléma, gyorsan végeztünk is.
Ezek a megbeszélések (rådighedsmøde) 3 havonta ismétlődnek egészen addig, míg munkát nem kapok. A második kör szeptemberben ugyanúgy zajlott: egy kiselőadás a jó jelentkezés megírásáról, majd személyes elbeszélgetés. Itt finoman letoltak, hogy nem küldtem el elég jelentkezést (volt olyan hét, hogy egyet se), mire felhívtam a hölgy figyelmét, hogy szabadságon voltam. Ez valahogy elkerülte a figyelmét, pedig azt is beregisztráltam a rendszerükbe. Szabadságot egyébként elvileg korlátlan mennyiségben vehetek ki, csak előtte min. 2 héttel be kell regisztrálnom a rendszerbe. A szabadság ideje alat nem kell kattintanom a Jobnet oldalán, vagyis nem kell állást keresnem, viszont a segély is szünetel. Még volt szabadságpénzem (feriepenge) a korábbi munkáim alapján, ezek kerültek most kifizetésre, úgyhogy nem maradtam jövedelem nélkül a vakáció 3 hetére, de a karácsonyi szünidőre már nem lesz fedezetem. Visszatérve a beszélgetésre: a rendszerbe fel kellett töltenem a két legutóbbi jelentkezésemet, hogy lássák, hogyan írom őket - ez általános követelmény mindenkivel szemben. Belémbújt az ördög, feltöltöttem egy olyan változatot, amiben direkt elrejtettem néhány teljesen oda nem illő szót, csak hogy lássam, elolvassák-e. Hát nem.
Közben a Jobcenterhez is behívtak megbeszélésre, épp az a-kasse hibájából kifolyólag csak most és nem előbb. Nekem már kezdett gyanús lenni, hogy annak ellenére, hogy regisztráltam náluk, nem kontaktáltak velem, és egy kis utánajárás kiderítette, hogy az a-kasse úgy hagyta a profilomat, hogy munkakereső, de segélyre nem jogosult vagyok. Na, de a korrigálás után nem sokkal behívtak, és személyesen végighallgathattam náluk is egy kiselőadást nagyjából ugyanarról, mint az a-kassénál, közösen a többi sorstárssal. Ezután egyénileg kellett egy ügyintézővel elbeszélgetni, aki átnézte a profilomat és nyugtázta, hogy remek. A beszélgetés jóformán csak arra ment, hogy regisztrálva legyen, ezt a bürokratikus pontot is letudtuk. Miközben beszélt hozzám az ügyintéző, nem rám nézett, hanem egyre csak mögöttem a falra, a végén már meg kellett fordulnom, hogy lássam, van-e ott valami érdekes. Egy bitnyi információval nem lettem gazdagabb ahhoz képest, mint amit előtte tudtam.

Még szeptember elején került megrendezésre az ünnepélyes diplomaosztó, tanszéki keretek közt. Volt mindenféle ünnepi beszéd, közös éneklés (nem a nemzeti himnusz, és nem felállva), valamint az Egyetem kórusának profi és kicsit vicces előadása. Megkaptuk a rektortól egyenként, színpadra lépve a díszoklevelet, a dékántól pedig egy szál virágot. Az alábbi fotón még szerepel az a kis füzet, amely tartalmazza az ünnepség programját, az elénekelt dalok szövegét és az ünnepségen megjelent diplomázók nevének listáját.


A valódi diplomát már jóval korábban, postán kiküldték. Tetszik, hogy nincs túlcicomázva, egy A4-es ív, melynek "dísze" a bordázott papír és az Egyetem logója dombornyomással. Ez dánul, angolul, és még egy ismertető az egyetemi rendszerről meg arról, hogy mit is tanultam. Az egész egy mappába téve, két keménypapír között volt kipostázva. Kicsit más stílus, mint a magyar diplomám.


A csoporttársaimmal buliztunk is egyet akkortájt. Összejöttünk egy étteremben és megvitattuk, ki hol tart. A 17 frissdiplomásból csupán egynek van állása, és ő sem a végzettségéhez illő munkát űzi, egyszerű titkárnő. A többség élvezi a szabadságot, azt mondják, talán nem is lesz ilyen több az életben. Fapados repülőjegyekkel bejárják a világot, a munka meg várhat egy kicsit. Persze a szokásos nyaralásra én is elmentem, és itthon is élveztem a nyarat, de nem bánnám, ha fontosnak érezhetném magam munkafronton is, mert mostmár unom kicsit, hogy főleg itthon ülök és jelentkezéseket kell írnom érdemi munka helyett. Rosszkedvem azért nincs, sőt. Örülök, hogy végre megjött a várva várt szerződés, mely szerint a Kiadónál az elvégzett munkaórák alapján, mint szabadúszót fizetnek. Még türelmes vagyok, remélem, ez csak a kezdet.