Kert kint és bent

A nyaralás rég véget ért, Kréta és Monor már csak szép emlék. Jó volt, de már alig vártam, hogy visszatérjek és még élvezzem az utolsó nyári napsugarakat. Meg aztán az őszt, ami a télre készülés jegyében zajlik. Most, hogy kertes házban lakunk, hasonlóan ahhoz ahogy otthon is mindig volt: elrakás, befőzés, betakarítás, pucolás, aprítás, fagyasztás… persze egy kicsit másképp, a helyi adottságoknak megfelelően.
A kert várakozáson felül teljesített. Tavaly ugye június 1-től volt miénk a "birtok", ezért el voltunk késve sokmindennel. Idén idejében hozzáláttunk: februárban megtöltöttem egy csomó műanyag tejfölös poharat földdel, elvetettem a magokat, úgyhogy sok palánta már márciusban készenállt a kiültetésre. Erre sajnos még jócskán várni kellett egy hideghullám miatt. A kert csak május 9-én lett felásva (hogy miért emlékezetes a dátum, arra majd visszatérek később). A beépített teraszunkat viszont megtöltöttük az IKEÁ-ban vásárolt óriás virágcserepekkel, és ide palántáztunk többmindent.

Imádom ezt a kis télikertet, mert meghosszabbítja a nyarat: tavasztól őszig, ha besüt a Nap, gyorsan felmelegszik a levegő, és hajlamos vagyok elhinni, hogy itt a nyár. De sokszor fordult elő, hogy itt ültem a laptopom fölött a szakdolgozatommal molyolva, és már nyáriasan öltözve is melegem volt. Amikor aztán kitelepedtem a szabadba, hogy a pázsiton egy pokrócon folytassam, pár perc múlva vissza kellett költöznöm az üveg mögé, mert kiderült, hogy hiába a napsütés, mégiscsak hűvös van odakint.
A télikertben a "Tiny Tim" névre hallgató paradicsom egyértelmű sikertörténet. Nevéhez híven nem nő nagyra sem a bokor, sem a termés, de rendkívül bőtermő. Nemrég újra meglátogattam a kertészetet, és vettem még pár csomag magot biztosítva a jövő évi szükségletet. Ami az uborkát illeti, Dániában szinte egyeduralkodó a kígyóuborka, amiért én nem nagyon rajongok. Otthonról hoztam Perez magot, ami a télikertben felfuttatva hozott is jónéhány termést.

Ezen kívül még próbálkoztunk padlizsánnal és paprikával idebent. A padlizsán nem annyira, de a Fehér özön és a Hot Joker paprikák jól teljesítettek.


Végül megjött a várva várt nyár. Júliusban, amikor Magyarországon elviselhetetlen hőség tombolt, itt is szokatlan meleg volt, és ami Dániában még szokatlanabb, 3 héten keresztül az eső sem esett. Locsolnunk kellett a kertet!
A saláták gyönyörűek lettek, ötféle is volt: május királynője (igaz, hogy csak június végére nőtt meg), jégsaláta, Lollo Rosa, Batavia és római saláta. Imádtam őket variálni és ehető virágokkal keverni. Gyakran grilleztünk odakint, amelynek mindig kísérője volt egy nagy tál frissen szedett saláta.

A spenót olyan tempóban nőtt, hogy nem győztem vágni, még a fagyasztóba is került belőle, pedig tényleg csak egy zsebkendőnyi területet kapott. Kevés jobb dolog van a frissen vágott spenótnál, bármilyen formában elkészítve fantasztikus.

A cukkinipalánták nagyon nehezen fejlődtek idebenn. Amikor végre kiültettem őket, rögtön keresztbetörte a gyenge szárukat a szél (itt mindig fúj a szél egy kicsit, időnként meg rettenetesen). Nem adtam volna sokat az életükért, de azért karók közé rögzítettem a földön futó szárakat, ahol megtörtek, még össze is fásliztam őket. És aztán úgy meghálálták, hogy nyár közepétől nemcsak grilleztük a zsenge, szinte édeskés cukkiniket vékonyra szeletelve, de a két és fél kilós példányokból gyalultam főzeléknek, és még a fagyasztóba is került.


Ami még a sikerként könyvelhető el: A zeller hatalmas lett köszönhetően a bőséges csapadéknak. A spenót másodvetésként is szép. Nyár végére a mángold is beindult, minél többet szedem, annál nagyobbra nő. Próbálkoztam még édesköménnyel, a lombja dús lett, sokmindent ízesítettem vele. A gumója nem nőtt akkorára, mint a boltokban kapható példányok, emiatt kicsit macerás pucolni, de azért finom.


Ami kevésbé sikeres: A kelkáposztát és a kínai kelt gyanúsan gyakran környékezték a fehér káposztalepkék. Az eredmény zöld hernyóhad, ami nyaralás alatt a palánták nagy részét eltüntette vagy szitává rágta. Permetszert nem használtam, de a megmaradt leveleket azóta is naponta átnézem és könyörtelenül leszedem a hernyókat. A maradék kilenc kelkáposzáért és három kínai kelért meg kell küzdeni. Vetettem tökmagot is, de a termés nem nőtt meg, hanem már kicsi korában "megvénült", úgyhogy legfeljebb dísztöknek használható. A paradicsompalánták, amiknek nem jutott hely a télikertben, a szabad ég alá lettek ültetve. Ezek az otthonról hozott magból keltek, elég nagyra nőttek, rengeteg paradicsomot hoztak. Csak sajnos már beérni nem volt idejük, jött az eső, amitől elkezdtek barnulni.

Még idejében közbeléptem és feldolgozam a zöld paradicsomokat. 6 liter vegyes csalamádé (káposztával, hagymával és répával) , 5 liter lekvár és 4 liter chutney lett a végeredmény.


A virágoskertre jó ránézni, mindig nyílik valami. A ház korábbi tulajdonosa elég jól összeválogatta a bokrokat, nekem főleg csak az egynyáriak időzítésére kell figyelnem. A körömvirág, legényrózsa, őszirózsa és bársonyka az "én művem". De persze az öreg rózsatöveket is kell metszeni meg a bokrokat, a sövényt és a pázsitot nyírni - ez utóbbit átengedem Istvánnak. Ő is szívesen matat a kertben, de én is bármikor képes vagyok kint felejteni magamat hosszú órákra. Sok a munka, de még több az öröm.