Tök

Az utóbbi időben gyakran csinálok töklevest. Naná, hiszen szezonja van, vettem is két nagyobb kerek tököt, amit lekvárnak szántam, de aztán még leves is lett belőle. Meg a kertünkben is termett jópár kisebb, de annál finomabb Hokkaido tök. István anyukája hallhatta elelget, hogy már megint tökleves van nálunk vacsorára, úgyhogy kérte is a receptet. Kedves Rózsika néni! Az a helyzet, hogy nincs ennek egy leírt receptje, mindig úgy csinálom, ahogy épp kedvem tartja, meg abból, ami épp van itthon. De valahogy így néz ki:

Kell hozzá tök. Ez lehet a nagy kerek, amerikai típusú Halloween-lámpás tök (ami a közhiedelemmel ellentétben igenis ehető, nemcsak lámpás faragására alkalmas), lehet sonkatök vagy Hokkaido-tök is. A tököt megmossuk, lepucoljuk a héjját, felvágjuk és kimagozzuk. (A magja is ehető, pirítva finom, de egyes fajták magja túl apró, nem éri meg vesződni vele.) Egyes receptek szerint a tököt először meg kell sütni sütőben. Korábban én is így tettem, aztán rájöttem, hogy ez elhagyható. Tehát kb. 2x2 cm-es kockákra aprítjuk a tök húsát, és így, nyersen kerül majd a levesbe.

 

Olajon (olívát ajánlok) egy kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, vagy ha van otthon, felkarikázott póréhagymát fonnyasztunk. Rádobjuk a felkockázott tököt és egyéb zöldségeket. Én az alábbiakat szoktam tetszőlegesen variálni: répa, cékla, mángold, spenót, borágó, zeller, kelbimbó. Amit éppen találok a hűtőszekrényben vagy a kertben. Mindent nyersen, csak megmosva, megpucolva és felaprítva. Ami mindig kerül a levesbe, az egy kisebb krumpli. Csak kevés kell, hogy ne legyen krumplileves íze, de azért sűrítsen.

A zöldségekre annyi vizet öntök, hogy épp csak ellepje. Amikor forr, teszek bele sót, borsot, reszelt szerecsendiót és oregánót, tárkonyt, zsályát, kakukkfüvet vagy vadmentát – leginkább frissen szeretem, de ha nincs, vagy épp szakad az eső, ezért nem akaródzik kimenni a kertbe összeszedni, akkor szárítva. Addig főzöm az egészet, míg a krumpli meg nem puhul, mert ekkorra az összes többi hozzávaló is puha lesz. Lekapcsolom a villanytűzhelyet. Botmixerrel pürésítem, tejszínt öntök hozzá és visszahúzom a meleg lapra min. 10 percre. Ilyenkor érnek össze az ízek és sűrűsödik a lé. Ha van idő és türelem, akár fél órát is várhatunk a tálalással. Frissen sült kenyeret tegyünk mellé az asztalra, tejföllel és friss, apróra vágott petrezselyemmel díszíthetjük, ízesíthetjük.

Jól lehet a színekkel is játszani. A céklától szép mély vörösesnarancs színe lesz a levesnek, a mángoldtól meg inkább zöldes. A narancsszínű tökhöz inkább céklát, míg a zöld színűhöz inkább a mángoldot adom. Variáció: ha csak tökből és krumpliból készül a leves, mert nincs más zöldség, akkor másképp kell megbolondítani. A hagyma fonnyasztásakor curryt is szórunk az olajba, aztán mikor fűszerezzük a levest, gyömbért, őrölt szegfűszeget és fahéjat adunk hozzá. A végén a tejszín mellett egy kis narancslevet is löttyintünk bele, frissen préselve vagy ennek hiányában 100%-os dobozost, esetleg egy kis mézet, ha nem elég édes.

És ezzel megközelítettük a következő témát: mivel a sütőtök sütve édeskés, mért is ne lehetne lekvárt készíteni belőle? Erre akkor jöttem rá, mikor Brent barátomtól kaptam egy üveg sütőtöklekvárt Kaliforniából. Nagyon ízlett. Elolvastam a cimkén az összetevőket, és ennek alapján én is főztem be:

A felkockázott tököt tegyük oda főni egy fazékban, épp csak annyi vízben, hogy ne ragadjon le. Még jobb, ha friss narancslevet tudunk használni erre a célra. Amint kicsit megpuhult, törjük össze botmixerrel. Nem muszáj teljesen sima pépet csinálni, lehet kicsit darabos is – ízlés szerint. Adjunk hozzá őrölt fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, mézet, barna cukrot és reszelt narancshéjat, egész vaníliarudat (amit aztán üvegezés előtt kiveszünk), mindent ízlés szerint adagolva. Főzzük puhára lassú tűzön és fedő nélkül, hogy sűrűsödjön egy kicsit. Ezután tartósítsuk és üvegezzük. Én Atamont használok, ami Dániában elterjedt tartósító. Aki szereti a sütőtököt, az a belőle készült lekvárt is szeretni fogja. Ha nem csináljuk émelyítően édesre, húsok mellé és mártások ízesítéséhez is kiváló.

Végül az abszolút finomság, a sütőtökfagyi. Még nyáron, megunva a fagyizók silány választékát, vettem egy fagyigépet. Azóta jóformán mindenből készült fagyi, persze tökből is. Nem okozott csalódást, a mákossal együtt remek kombináció.

5 dkg cukrot fél dl vízzel felfőzünk, majd folyamatos verés mellett 2 tojássárgájához csorgatjuk azon melegében, és habosra verjük. Folyamatos verés mellett hozzáadunk 2 dl sütőtök lekvárt, 3 dl natúr joghurtot. Beletöltjük a fagyigépbe és 40 perc múlva kivesszük a tökéletes eredményt. Ugyanezzel a recepttel bármilyen házi lekvárból (csipkebogyó, vadalma, feketeribizli, földieper) pillanatok alatt elkészíthető a fagyi, aminek az az előnye, hogy mindig tudom, mi került bele, és mindig finom, elronthatatlan.

Itt abba is hagyom, mert nem akarok gasztroblogot írni, de a lényeg, hogy imádjuk a tököt és most töltekezünk belőle.