Thursday, August 7, 2008

Paradicsom a kertemben / Paradise in my garden :-)



Tavasszal vettem egy tô paradicsomot a közeli hipermarketben, kistermetû német import, Fritznek neveztem el. Eredetileg csak azért kellett, hogy otthonos hangulatot teremtsen a szobámban, késôbb pedig, ahogy jött a jó idô, a kertemben. Ha hozzádörgölôztem, pont olyan színû és szagú lett a bôröm tôle, mint az otthoni paradicsomokfától. Aztán váratlan dolog történt: egyszer csak már nem potyogtatta le a virágait, hanem kis, zöld bogyókká változtatta ôket. Á, nem lesz ebbôl semmi, gondoltam, mire beérne, már jön is a fagy. De a múlt héten azt kellett látnom, hogy az egyik csokor zöld bogyó sárgára váltott. Persze, csak a sárguló levelek színét veri vissza – ez volt az elsô gondolatom, de aztán Fritz erre is rácáfolt. Most pedig ittvan a tányéromon az elsô eredmény...
Talán más fénybe kerül a lelkesedésem, ha elmondom, hogy itt, Dániában nemigen érik be a paradicsom üvegház nélkül, és – mint általában a zöldségek – elég drága. Úgy két hete már nem bírtam tovább, és vettem egy dobozzal a közértben, de csalódnom kellett. Kemény volt, és ropogós, mint az alma, valószínûleg még zöld volt mikor leszedték, és nem kizárt, hogy több benne a vegyszer, mint a vitamin. De amit én neveltem, az a tövén érett pirosra, és biztosan bio.

In the spring I bought a tomato plant in a nearby hypermarket, small sample imported from Germany, so I call it Fritz. I just wanted to create a home-like atmosphere in my room and later in the garden. When I scrub my hand to it my skin gets exactly the same color and smell as it was in Hungary. But then it unexpectedly didn't lose its flowers but they became small, green pearls. Don't daydream – I told to myself – by the time it turns to red, it will be a frosty Winter. But last week some of the small fruits turned to yellow. Sure, it's the reflection of the poor, yellow leaves – it was my first thought but Fritz kept on. And now the result is on my plate...
Maybe you understand my enthusiasm better if I tell you that here, in Denmark tomatoes don't really grow without glasshouse and – as vegetables generally – it's pretty expensive. About two weeks ago I couldn't resist buying some in the supermarket but it just disappointed me. They were hard and crunchy like an apple, I guess they were picked as green and they probably contained more chemicals than vitamins. But the ones I grow turned to red naturally and is organic for sure.

1 comment:

Anonymous said...

Hat ettol kesz vagyok. Nem semmi :)