Januárban lesz három éve, hogy először Dániába tettem a lábam. Egy nemzetközi népfőiskolán kezdtem, ahol az első fél évben semmit nem tanulam dánul - akkoriban ez még nem tűnt fontosnak. Aztán tavaly is volt 5 hónap kihagyás, amikor otthon - Magyarországon - próbáltam boldogulni.
Mindegy, szerintem mára egész jól elboldogulok ezen a fura nyelven. Megértem a híreket a rádióban, tud élvezetes lenni a tévénézés. Az iskolában jól követem az órákat, és bár a tananyag olvasása elég lassan megy (nem is jutok mindig a végére), de könnyebb szövegeket gyorsan olvasok és a mindennapi életben szinte mindent megértek.
A beszéd már keményebb dió. A dánok a szavak végét általában lenyelik, és hajlamosak rövid szavakat összevonni. Emellett nagyon fontos, hogy melyik szónál hol van a hangsúly. Ezt nagyon nehéz nekem, mint magyarnak megszokni, hiszen a mi nyelvünkben a hangsúly mindig a szó elejére esik, de különösebb jelentősége nincs. Régebben azt hittem, teljesen rossz, amit mondok, de mára már megszoktam, hogy ha nem értenek, egyszerűen másholvá kell tennem a hangsúlyt, vagy csak simán felerősíteni ott, ahol van. (Egyszer pl. azt mondtam a dántanáromnak, hogy Rebild-ben jártam a hétvégén. Nem értette, pedig úgy mondtam: "reebild", elnyújtva az "e"-t. Megismételtem: "rebííld" - ezúttal az "i"-re téve a hangsúlyt. Így se volt érthető. Erre lebetűztem a szót, mire felkiáltott: Ó, hát "reeeeeeeeeebild", legalább 10 "e"-vel.) Továbbá nem tudom az "r" és a "d" hangot torokból felöklendezve ejteni, ahogy a dánok teszik, és nem hallom a különbséget az "e" és az "æ" között.
Az iskolában a tanáraim általában jól értik, amit mondok, az osztálytársaim se nagyon kérdeznek vissza. A minap viszont megismerkedtem egy nővel, aki pár perc és pár visszakérdezés után megjegyezte, hogy kicsit nehéz engem megérteni. Először elszomorodtam, aztán rájöttem, csak arról van szó, hogy tán még sosem beszélt külföldivel, és egyszerűen nincs hozzászokva a füle. Na, de ő még finom volt. Találkoztam már olyannal is, aki egyszerűen úgy beszélt hozzám, mintha szellemi fogyatékos lennék.
A nyelviskolában szünetben gyakori téma, hogy ki mit tapasztal az életben. Mindenki panaszkodik, hogy a dánok nem akarják érteni őket. Pedig van olyan is, aki sokkal-sokkal jobb nálam, és együtt él a dán barátjával, aki gyakran mégis angolra vált türelmetlenségében.
Az meg nagyon felháborított a múltkor, hogy a tévében egy idősebb professzor beszélt egy riportban, tisztán, érthetően, kifogástalanul, és a kis lengyel akcentusa miatt mégis feliratozták. Miközben néha bennszülött vidéki parasztemberek szólalnak meg úgy, hogy szerintem az anyjuk se értené, és oda meg nem tesznek feliratot.
Hát így van ez, és egy darabig még így is lesz. Szerintem nem nehéz nyelv a dán, csak a dánok teszik néha azzá.
Kedden voltam az írásbeli nyelvvizsgán, decemberben lesz a szóbeli. Kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel zárul.
I've been in Denmark for almost 3 years now. I started in an international folkhighschool where I didn't learn any Danish in the first half a year - it didn't seem important that time. Then I had a 5 months long break last year when I tried to live in Hungary again.
Anyway, I manage pretty good by now in this strange language. I understand the news in the radio and enjoy the TV programs. I can follow the lessons in the school and though reading the literature is pretty hard sometimes I read and understand almost everything in the everyday life.
Speaking is more difficult. Danes swallow the ends of the words and they tend to close up short words. But the most important thing is where to place the stress in a word. It's hard to adjust myself to this idea because in Hungarian language the stress is always at the beginning of the word - and it's not that emphasized. I used to think that my spoken Danish is completely bad but lately I found that if Danes don't understand me I simply have to move the stress or just to emphasize it even more. (Once I said to my language teacher that I had been to Rebild in the previous weekend. She didn't understand me though I said "reebild" with long "e". I said again, this time trying with a long "i" like "Rebiild". It didn't work, either. Finally I spelled the world and then she recognized it: "Oh, so you visited Reeeeeeeeeebild!" With at least 10 "e".) And on the top of everything I can't say "r" and "d" by throwing up from the throat as Danes do and I ca't hear the difference between the sounds of "e" and "æ".
My teachers and Danish classmates in the school usually understand what I say. But the other day I met a woman who after a couple of minutes conversation said that it was a bit hard to understand me. First I became disappointed but then I realized that maybe it was the first time she heard a foreigner speaking her language. By the way, she was nice enough. I have met some people who simply talked to me as I was a mentally handicap.
We often discuss our experiences in the language school with the group mates in the brakes. Everyone complains that Danes don't want to understand us. There is a girl who is far much better than me and lives together with her Danish boyfriend who switches often to English impatiently.
Once I got really angry when an older professor was interviewed in the TV. He spoke a clear, understandable Danish, but he was subtitled just because of his light Polish accent. But if a hardcore countryside man speaks there is no subtitle, and it doesn't matter that even Danes have problems to follow him.
So that's the way it is and I guess it will stay the same for long. I don't think Danish is a difficult language but I do think Danes make it difficult sometimes.
I made the written part of my Danish exam last Tuesday, the oral part is coming in December. I'm looking forward to see how it will go.
Posts
4 comments:
jeg trot, du er rigtig. /remelem jol irtam :)/
Nem egészen, de ennyi idő után ez megbocsátható. Jeg forstår, hvad du mener. :-)
Roka:
Van, akiki megért és van, aki nem... Azt hiszem, az értetlenség azok részérôl jön leginkàbb, akik nem tanultak idegen nyelvet. Akik egyùttal bezàrtabbak a sajàt kis orszàguk vilàgàba. Csak semmi ilyedtség és elkàmpicsorodàs! Ràjöttem, az a legfôbb bajuk, hogy félnek. Félnek az idegentôl, az ùjtol é sannyira megijednek, hogy még a sajàt nyelvüket sem értik meg. es ez màr csak azért is biztos, mert hasonlo helyzet velem is elôfordul gimnazista koromban, amikor Svàjban màr 20 éve lako magyarokkal talàlkoztam. A fülem bezàrt és eleve arra készült föl, hoyg én ezt nem is érthetem.
Egyébként tegnap volt a napja, hogy a könyvtàrban egy könyvet keresvén a cimét leiratta velem az egyik könyvtàros. Amin én azért elég meglepôdtem...
Köszi a biztatást, Róka! Persze vannak rossz napjaim, de már kevésbé zavarnak az incidensek, mint korábban, inkább röhögök, milyen hülye is némelyik. Pont tegnap voltam én is a helyi könyvtárban, ahol nyilván dánul kötöttem az ebet a karóhoz, a könyvtáros néni meg következetesen angolul beszélt hozzám. Egészen addig, míg egy kedves mosolyt megeresztve rákérdeztem: értek és beszélek is dánul, nem tetszik hallani? Erre azt mondta, hogy de, rendben, és végre nyelvet váltott. Nem látszott rajta, de remélem, elszégyellte magát.
Post a Comment