Diákként meg vannak számlálva a napjaim, június 26-án befejeződik az iskola. Egy ideje küldözgetem már a jelentkezésemet álláshirdetésekre, meg kéretlenül is - szerintem mostanra Dánia összes reklámügynöksége és grafikai stúdiója tud rólam. Hiába, mert egyelőre sehol nem kellek. Ha kapok is valahonnan nagy ritkán választ, az mindig egy "köszönjük, nem", és szokás még a megromlott gazdasági helyzetre hivatkozni. Ami egyébként tényleg súlytja Dániát is, a munkanélküliség 1,7%-ról 2,3%-ra emelkedett, mióta kitört a válság.
Pedig ha véget ér a diákélet, dolgoznom kell, különben mehetek haza. Ezt nem akarom, tehát kell egy B-terv: mi legyek itt, ha nem grafikus? Mondjuk szociális munkás, mert abból hiány van, és egy ilyen papírral a kezemben nem kéne a munkanélküliségtől félnem ebben az országban. Dánia sok tekintetben szocialistább, mint amilyen Magyarország valaha is volt. Gondolok itt a szociális hálóra és konkrétan arra, milyen jól kiépített rendszerük van az idősek gondozására, ami itt nem a család, hanem az állam feladata. Csak persze nem olyan népszerű munka Birthe néni etetése, vagy Jens bácsi pelenkázása. Bevallom, én sem erről álmodom, de most is takarításból élek a suli mellett, és működik a dolog, szóval egy öregek otthona sem lehet olyan rossz. Ráadásul az egyik legnagyobb problémám, az egyedüllét megoldódna. Sosem laktam korábban egyedül, és lassan kezdek a saját agyamra menni. Lehangoló, hogy néha egész napok telnek el úgy, hogy senkihez nem kell szólnom. Gondolom, a nyugdíjasok között ez nem így lenne.
Szerdán voltam Vodskov-ban, a SOSU Nord nevű iskola nyílt napján, ahol mindenféle egészségügyi és szociális dolgozókat képeznek. Megtudtam, hogy valószínűleg megfelelek a feltételeiknek, de biztosat csak akkor tudok majd, ha elküldöm a jelentkezésemet, és elbírálják. A "social- og sundhedshjælper", vagyis a szociális- és egészségügyi gondozó képzést választanám, mert az a legrövidebb, 14 hónap, és ebből 2x4 hónap a szakmai gyakorlat. Az iskola keres nekem gyakorlati helyet, és ha talál, csak akkor vagyok felvéve. De nem kell aggódnom: az egész régióban több, mint 600 szabad hely van, valahová csak sikerül bekerülnöm. Remélhetőleg minél közelebb a lakhelyemhez, amit megtarthatok továbbra is, amíg diák vagyok. Az oktatás ideje alatt egy minimális fizetést is kapok, ami az adózás után kb. annyi lesz, mint amennyiből most élek, azaz nem kell takarítanom mellette.
Az iskola több vörös téglás épületből áll a falu szélén, kissé elszórva egy erdőben, ami maga is vörös a tavalyi avartól. Közel a temető, csendes és kicsit ijesztő, horrorfilm forgatásához ideális környék (bár a héten kiderült, hogy svéd lakótelepen is kiváló horrorfilmet lehet készíteni, de erről majd legközelebb).
Nem is tudom... jelentkezek, de remélem, hogy végül mégiscsak grafikus lesz belőlem.
I will finish my studies soon, the 26th June is the last day in the school. I have already answered to several job ads and I have also sent out many speculative applications - to all ad agencies and design studios in Denmark - but so far without any results. If I get some answers once on a while it's a "no, thanks" answer and the explanation is typically the credit crunch. It hits Denmark as well, the unemployment rate has raised from 1.7% to 2.3% since the crisis started.
But I have to find a normal, full time job after finishing the school, otherwise I should move back to Hungary. I don't want it, so I need a plan B: how to work if not as a designer? For example as a social worker because there is a need of it here, so with this profession I shouldn't worry about the unemployment. Denmark is a more socialist country than Hungary has ever been. I'm thinking about the social system and the elderly homes. Of course it's not the most popular job to feed aunt Birhe or to change uncle Jens' nappy. I have to admit that it's not my dream, either. But right now I live on cleaning besides the school and it works, so it can't be so bad to work in such an institute. At least it would solve loneliness, which is my biggest problem in this moment. I had never lived alone before and it has started to drive me crazy. It's pretty disappointing that sometimes whole days pass by without talking to anyone. I guess it wouldn't happen amongst old people.
Last Wednesday I visited SOSU Nord in the village called Vodskov which is a school specialized to the social and healthcare education. I found out that I would probably be accepted but I will know it for sure after sending my application and then they would evaluate it. I should choose the field "social- og sundhedshjælper" which means social- and healthcare helper. It's their shortest course, only 14 months included 2x4 months internship. The school would find an institute for me for it and I will only be accepted by the school after having a contract with one. But I don't have to worry: there are more than 600 free places in this region, so I would probably fit to one of them. Hopefully it would be close to my apartment which I may keep as long as I'm a student. I will get a small salary for the whole period which - after the taxes - would be about the same amount I get now. It means I shouldn't have an extra (cleaning) job.
The school itself consists of more red buildings at the end of the village in a forrest which is also red from the dry leaves. It's a silent and a bit scary area - the graveyard is close, so it's a perfect place to make a horror movie (although it turned last week that an excellent horror movie can be made in a Swedish housing estate, too, but I will write about it next time).
Well, I don't know... I think I'm going to apply but hope to be a graphic designer, anyway.
Posts
6 comments:
Szurkolok, hogy grafikusként sikerüljön elhelyezkedned!
Jó dolognak hangzik ez a jól kiépített állami gondozás - már amennyiben tényleg jó körülmények között vannak ott az öregek, s nem csak a reklámban hirdetik rózsásnak. Otthon nagyim tök jó helyen van, a Tisza egyik holtága mellett új épületekben és nagyon kedves gondozók között.
Nekem tetszik a B-terv, mert azt mutatja, hogy nem roskadsz magadba, hanem proaktivan keresed az alternativakat. A hazamenetel, meg ugye megint csak egy zsakutca. Tehat mindent bele! Jelentkezz, aztan majd meglatod...
hat szurkolok nagyon, hogy azert inakbb talaj grafikus melot, de orulok, hogy van b-terved, es nem esel ketsegbe, bar szerintem nem vagy egy ketsegbe esos tipus. szoval hajra :)
Köszi szépen a biztatást. Az igazat megvallva kicsit kétségbe vagyok esve. És azt is el kell ismernem, hogy a B-terv sem az én fejemből pattant ki, Zsolték sugallták. Nagyon örülök, hogy van, aki tud, és hajlandó az én fejemmel gondolkodni, mert én néha már nagyon fáradt vagyok ehhez. Egyáltalán nem olyan könnyű egyedül az idegenben, mint ahogy azt kb. 2 éve elképzeltem.
Hát ahogy érzed.
De ha egyedül vagy és "kezdesz a saját agyadra menni", akkor lehet, hogy keresni kellene egy társat. Legyen az flört, vagy párkapcsolat vagy bármi egyéb. Szerintem olyan ember menjen szociális munkásnak, akinek rendezett a magánélete és belülről elég erős - különben hogyan tudna másokkal foglalatoskodni? A végén még ő szorul ápolásra. Ezt tök komolyan gondolom, és lehet, hogy nem hangzik túl kellemesen.
A cél nemes, de valóban ez az utad? Ha igen, akkor sok szerencsét!
Köszi Jocó, ha hiszed, ha nem, ez már nekem is megfordult a fejemben. Sőt, tettem már kísérleteket is barátkozásra. De mit csináljak, ha pl. a helyi múzeum filmklubjának én voltam az egyetlen látogatója. Vagy hogy találjak magamnak szabad estét mondjuk egy jó kis fémszoborkészítő, vagy thai chi tanfolyamra, amikor minden áldott este vagy a nyelviskolában ülök, vagy a pékségben dolgozok? Szóval szerintem előbb egy rendes full-time munka kell, ami biztosítja a szabadidőmet (vagy legalábbis a szabad estéimet), és aztán tud csak a többi jönni. Sajnos mindig ugyanoda lyukadok ki, hogy nem kéne már diáknak lennem, és próbálok is a lehető leghamarabb a végére érni.
Post a Comment