12

Tegnap óta elmondhatom magamról, hogy "grafisk designteknolog" vagyok. Tegnap voltugyanis az utolsó vizsgám, a legutolsó, másfél hónapos projektem szóbeli védése. A projekt (megtekinthető itt) rendben volt, tudtam, hogy nehéz lesz a vizsgáztatóknak fogást találni rajta (leszámítva pár gépelési hibát a szinopszisban), de vasárnap már teljesen magamon kívül voltam az izgalomtól, mert a szabályok szerint fél órás prezentációt kellett (volna) tartanom. Az a baj, hogy a szinopszisban már mindent leírtam, még azt is, amit nem kellett volna, tekintve, hogy annak meg min. 15 oldalnak kellett lennie. Egész hétvégén szenvedtem, mert semmi kedvem nem volt a prezentáción dolgozni, ehelyett mindenféle más, fontosabb elfoglaltságot találtam: pl. a vizforralóm vizkőtlenítését, a jegyzeteim szortírozását, a fürdőszobám fényesre súrolását is megejtettem, és azt hiszem, tévét is többet néztem, mint máskor (Többek közt az Olasz nyelvlecke kezdőknek - Italiensk for begyndere - c. mesterművet, ami a legjobb dán film, amit valaha is láttam.). De vasárnap estére valahogy mégiscsak sikerült elkészülnöm.
Persze a szóbeli nem úgy zajlott, ahogy terveztem: a két vizsgáztatóm közül az egyik megbetegedett, tehát csak egy vizsgáztató és egy külső cenzor volt. Az iskola által biztosított óriásképernyős számítógépre elfelejtették telepíteni az Acrobat Reader-t, még jó, hogy a laptopom velem volt, úgyhogy kicsiben tartottam a prezentációt. A cenzor látványosan unta az egészet, és az általa feltett egyetlen kérdésből kiderült, hogy nem is olvasta a szinopszisomat. Nem úgy Birgitte, a vizsgáztatóm, és kedvenc tanárom, aki szemmel láthatóan élvezte az egészet a hibáimmal együtt - onnan tudtam, hogy megint valami fucsát mondtam dánul, hogy tele szájjal vigyorgott, és végül nagyon kedves kérdéseket tett fel, szinte rajongott. A beszédemmel sajnos túl gyorsan végeztem, féltem is, hogy majd felszámolják, amikor az osztályzásra kerül sor, de nem, végül megkaptam a legjobb jegyet. Meg egy nagy ölelést Birgittétől, aki teljesen odavolt a projektért, és szerintem már akkor megnyertem a 12-est, amikor kérésére elolvastam és a szinopszishoz felhasználtam Umberto Eco: Az olvasó szerepe c. írását dánul és angolul is (elmondhatom, hogy egyik nehezebb volt, mint a másik), továbbá a szinopszisomban 16 alkalommal használtam Birgitte kedvenc szavát, a "konnotere"-t.
Szóval a tegnapi nap jól sikerült, és a koronát az egészre az tette fel, hogy mikor hazaértem, láttam, hogy megérett az első szem szamóca a kertemben.

Lassan tudatosítanom kell magamban, hogy mostantól teljesen új élet kezdődik. Hogy milyen, az talán még mindig nem száz százalékosan biztos, de ha a következő kb. másfél hónapban semmi nem jön össze, akkor augusztus 10-én működésbe lép a B-terv, és szociális munkásnak állok.De erről majd egy másik bejegyzésben írok bővebben.