Árvíztűrő tükörfúrógép, avagy Fontlab weekendtur

Évekkel ezelőtt terveztem utoljára betűt, és akkor is Fontographer-ben dolgoztam, aminél azóta már van jobb program, a Fontlab. Párszor meg is nyitottam, de elég bizonytalanul kezeltem, így fel is hagytam vele, meg egyéb elfoglaltságok miatt magával a betűtervezéssel is. Tavaly októberben történt, hogy beléptem a HK szakszervezetbe, mert láttam, hogy sok érdekes szakmába vágó tanfolyamot kínálnak - kizárólag tagoknak, de nekik ingyen -, és ami a legeslegjobban érdekelt, az a Fontlab volt. 12 főre tervezék a tanfolyamot, hamar be is telt a létszám, így csak idén fértem bele. De megérte kivárni!
A tanár, Trine Rask Hágában tanult betűtervezést, és úgy néz ki, mindent tud a témában. Az első nap megtanította az alapfunkciókat, második nap meg már programoztunk. Mostmár tudom például, mit kell ahhoz csinálni egy betűkészlettel Fontlab-ban, hogy amikor az ember InDesign-ban (vagy akár Word-ben :) ) gépel, akkor az fi, ffi, ffl stb. betűkapcsolatok automatikusan ligatúrára váltsanak. Arról álmodom, hogy tervezek egy fontot, ahol megvannak a magyar nyelv számára oly kívánatos ny, gy, ty ly... ligatúrák is.
Nade ehhez le kell ásni az alapokig, mert a program a dizájner munkáját nem vállalja magára, és mivel rég csináltam már ilyet, újra kell tréningelni a szememet. Ehhez is kaptunk segítséget: a tanárnő írt egy könyvet és szerkesztett egy gyakorlófüzetet, ahol végig kell csinálni az összes betűírás feladatot szigorúan szabad kézzel, papírra. Meg is vettem, végig is fogom csinálni. Sikerült Trinével összebarátkoznom annyira, hogy megmutattam neki egy félbemaradt betűtervemet, amit szeretnék az újonnan szerzett ismeretek tükrében befejezni. Ellátott egy csomó tanáccsal és megadta az e-mail címét, úgyhogy küldhetem majd neki korrektúrára munkát.
Mostmár csak azt kéne kitalálnom, hogyan szakítok minderre időt. A betűtervezés - számomra legalábbis - nem olyan, mint a többi grafikai műfaj, amit akár főzés közben, félkézzel is lehet művelni. Hosszadalmas folyamat és teljes figyelmet igényel.
A tanfolyam egyébként Koppenhágában volt, ami külön megterhelt. Pénteken éjfél körül kerekedtem útra, hogy szombat reggel a HK székházban legyek. Egy éjszakányi alvás kimaradt, mert a vonaton nem nagyon ment a dolog. Ezután elég nehéz volt figyelnem arra, mit magyaráz Trine, közben hol matat a képernyőn, utánacsinálni a varázslatot a saját gépemen, és le is jegyzetelni, hogy legközelebb egyedül is menjen. Egy hostelben szálltam meg szombat este, és izgultam kicsit, hogy lesz-e alvás, mert ugye egy ilyen hely olcsó ugyan, de cserébe az ember másokkal osztja meg a szobáját. Szerencsém volt: egy aarhusi nyugdíjas nénivel és egy kanadai turistával hozott össze a sors, akikkel együtt vacsoráztam úgy, hogy mindenki bedobta a közösbe, ami étel volt nála. Remek lakomát csaptunk, jól éreztük magunkat, és időben le is feküdtünk aludni. Soha rosszabbat!
A városból sajnos nem láttam szinte semmit, egyrészt, mert esett az eső és fújt a szél, úgyhogy örültem, hogy legalább a tanfolyam meg a szállás közel esett egymáshoz. Másrészt rettenetesen fáradt voltam ahhoz, hogy extra programot szervezzek. Kár, mert szeretem Koppenhágát.
A tanulság:
1. (Még) kevesebb időt kéne töltenem olyan hiábavalóságokkal, mint például a szociális és egészségügyi tanulmányok.
2. Közelebb kéne költözni Koppenhágához, ahol nagyobb esély van rá, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel találkozom akár ilyen tanfolyamok alkalmával is. (Lesz például nemsoká egy tipo-buli 200 szakszervezeti tagra méretezve, ahol lesz mindenféle workshop, pl. uborkából kell majd betűt faragni, lesznek előadások, meg eszem-iszom, dj-zene. Olyan jó lenne részt venni, de mégse jöhetek minden hétvégén Aalborgból Koppenhágába.)
3. Grafikus akarok lenni, semmi más.
Szóval van min dolgoznom.