Összegzés

Az ilyesmi divatos más blogokon, és most én is érzek némi késztetést rá.
Szűk másfél éve indítottam ezt a blogot, és eredetileg az volt a célja, hogy azok a családtagok és barátok, akik előtte főleg e-mail formájában értesültek arról, hogy mi van velem itt, Dániában, onnantól kezdve a blogomon olvashatják. Amelynek tartalma és hangvétele szándékaim szerint nagyon hasonlít a korábbi ún. hírleveleimre. Csakhogy ráuntam, hogy arra a címzettek egy része sosem reagált. Szerintem a levélre illik néhanapján, még ha elektronikusan érkezik is. A blog kicsit személytelenebb, itt már nincsenek ilyen elvárásaim. És valóban: akik korábban sose válaszoltak az e-mailjeimre (bár olvasni állítólag szerették), először panaszkodtak, hogy nekik most egy extrát kell kattintaniuk, hogy halljanak felőlem, aztán egyszerűen elmaradtak. Ellenben lettek más olvasóim. Mert bár fontolóra vettem, de aztán mégsem vettem titkosra, meghívásos alapúra a blogomat. Végülis amit itt megírok, az nem titok, és hátha valakinek hasznára válik. Így is lett, legutóbb pl. egy fogfájós, és szintén Dániába szakadt magyar lány keresett meg az aalborgi fogorvosom elérhetősége után érdeklődve.
Vannak, akik gyakrabban vagy ritkábban hozzászólnak a bejegyzéseimhez, vannak, akik inkább privát e-mailben reagálnak. Mindenki a saját vérmérséklete szerint. És mióta a számláló-figyelőt is beépítettem a blogba, látom, hogy vannak rendszeres olvasóim Kaliforniában, Romániában vagy Japánban - talán sose fogom megtudni, kik ők, és miért olvasnak, de lehet, hogy nem is kell.
A program azt is meg tudja mutatni, milyen keresőszavak alapján találják meg emberek a blogomat. Elég fura, de első helyen "nekrassova laura" áll (így, kisbetűvel). Valaki naponta minimum egyszer, de néha többször is beírja volt osztálytársam nevét a Google-ba, és talán még nem tűnt fel neki, hogy az én bolgomon keresztül nem érheti el (erre ajánlanám talán az ő saját blogját, vagy az iwiw-et).
Második helyen - már némileg érthetően - a "lyst" áll. Azért kezdtem el blogot írni, mert kedvem volt hozzá (lyst=kedv dánul), és éppen akkor derűs hangulatban voltam (lys=fény), talán mert nyár volt és sütött a Nap, többet is, mint kellett volna.
Az "ingyen étel" után is gyakran kutakodnak nálam, nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos szerepe lesz az erről szóló írásomnak. Már rég nem voltam konténerszemlén, most épp a jeges út a kifogás, de talán érdemes lenne újra elkezdeni.
És mióta elkezdtem gondozói tanumányaimról írni, erre a témára is gyakran dob ki a kereső találatként.
Olvasóim túlnyomó többsége Magyarországon kattint az oldalra, de második helyen Dánia áll - tehát itt is van rá érdeklődés. És nem feltétlenül csak magyarok irányából: láttam már olyat, hogy valaki egy egész bejegyzést dánra fordított a Google Translate segítségével - megjegyzem, nem sok sikerrel, a program néhol épp az ellenkezőjét fordította, mint kellett volna, mert a kétszeres tagadást például nem ismeri. Lehet, hogy érdemes lett volna továbbra is két nyelven, magyarul és angolul írni. Sajnálom, de egy idő után belefáradtam.
Viszont örömmel látom, hogy emelkedik a másik, dizájn témájú blogom látogatottsága. Ezt azért indítottam, hogy megmutassam a világnak: bár most mással keresem a pénzt, de fejben még mindig grafikus vagyok, és ez időnként munkákban is megnyilvánul - bár sajnos korántsem olyan gyakran és intenzíven, mint kívánnám.
Eleinte bizonytalan voltam, milyen egy jó blog: személyes, informatív, izgalmas, fordulatos, vagy tele sok-sok képpel? Mostanra ez már nem érdekel, nem akarok blogversenyt nyerni. Ha kiírom magamból, nekem is könnyebb, anyukám szívesen olvassa, és talán ad egy kis betekintést abba, hogy milyen egy magyarnak Dániában boldogulni. Meddig írom még? Meddig maradok Dániában? Nem tudom. Meglátjuk.
Bízom a Boldog Új Évben.

A kellemest

összekötve a hasznossal kívánok mindenkinek szép ünnepeket. Üdvözlőlapot is készítettem hozzá, amely a másik blogomon látható. Tehát ennek megtekintéséhez kattintson mindenki a http://koliori.blogspot.com-ra (és ha tetszik, mentse el nyugodtan a kedvencek közé). - Ez volt egyben az önreklám is, hogy fellendítsem a dizájnblogom látogatottságát, ami ugyan angol nyelvű, de inkább vizuális.
És akkor a magyarázat a képeslaphoz magyar nyelven:
Kartoffelkur - Dániában a válságra utaló kifejezés, amikor az ember drága étkek helyett olcsó krumplira fanyalodik. De én nagyon szeretem a krumplit. Elég sokmindenre jó. Például karácsonyi képeslapot is lehet nyomni vele.
Kívánok kellemes Karácsonyt és az új évre nemcsak sok krumplit, sok szeretettel.

Karácsonyi hangulatban

egyáltalán nem vagyok. Kissé értetlenül figyelem a többiek lelkesedését - vagy inkább lihegését. Hömpölyögnek az utcákon, vadásznak az ajándékokra, törik magukat a boltokban.
A hó szép, de leginkább bosszúság, mert megnehezíti a munkahelyre való eljutást. Ezúttal nem ismerek rá a dánokra: máskor kicsit deres a fű és máris vastagon felsóznak minden utat. Tegnap meg leszakadt pár óra alatt 10-15 centi hó, amit a szél össze-vissza kavart. Na, ezt nem nagyon sikerült eltakarítani, illetve az úttest közepén meg a járdákon úgy-ahogy, de a kerékpárosokra ezúttal nem gondoltak. Nemhogy nem volt eltakarítva ma délután néhány útszakasz, de a hókotró egyenesen a bicikliútra hányta rá havat. Le is izzadtam, mire hazaértem, mert néhol a vállamra kellett venni a bicajomat.
A karácsonyi díszkivilágítás külön irritál, de erről tavaly már írtam. A témát mégsem tudom kikerülni, mert nemrég olyasmin akadt meg a szemem, ami mindenen túltett. Mert ez már több, mint giccs. Ennek üzenete van. És telefonvonalon keresztül érkezik.

Lehet találgatni, mit keres Aalborg szélén egy mellékutcában egy londoni telefonfülke. Ez már a nyáron is szemet szúrt.

Sötétben egészen kísérteties.

De hogy kerül bele egy igazi, életnagyságú, ugyanakkor mozdulatlan Mikulás...?! A minap olyat álmodtam róla, hogy horrorfilmet lehetne forgatni belőle.

Egyébként nincs nagy baj, dolgozom csütörtökön meg pénteken is. A kollégáim egy része beteg, úgyhogy már nincs óvatoskodás a tanulóval, bedobtak a mély vízbe. Még szerencse, hogy az otthon lakóinak egy részét holnap elviszik a hozzátartozók az ünnepekre - mondjuk leginkább azokat, aki mozdíthatók.
Az ún. szentestét mégse töltöm egyedül, hanem egy volt nyelviskolás csoporttársamnál, aki itt lakik a közelemben, és szintén egyedül. Vasárnapra meg kisebb összejövetelt (jesszus, majdnem azt írtam, hogy "hyggé-t") szerveztem azoknak a kedves ismerősöknek, akik külföldiségük ellenére szintén Aalborgban töltik a karácsonyt, távol a családtól. Szerintem jó lesz.
A karácsonyt mint családi ünnepet meg elhalasztottam januárra. Remélem, megfér majd otthon egymás mellett az asztalon a bejgli meg a farsangi fánk.

Lesz fehér karácsony?

Tegnap az év legszürkébb, legnyomottabb, legunalmasabb napja volt. A Nap nem kelt fel, és az eső egész nap váltakozó intenzitással borzolta az idegeimet. Amíg bentről kellett néznem, még úgy-ahogy elment, de reggel munkába, délután meg hazabiciklizni nagyon rosszul esett. Aztán úgy este 7 körül történt valami a levegőben, mert hóra váltott a csapadék, de egészen vad ütemben.

A mai napot meg leginkább az alábbi képpel tudnám jellemezni. Mert hiába a továbbalvásra csábító reggeli sötétség és a gyönyörű táj, muszáj munkába menni. És mi mással, biciklivel, még akkor is, ha reggel fél 7-kor még sehol nem takarították el az utat.
(Tévedés ne essék: a fotó már délután 3-kor készült, és nem az én biciklimet ábrázolja.)

De vajon megmarad ez az állapot a jövő hét végéig?

Hogy milyen sokat jelent a nyelviskola,

Az csak a végén tudatosult bennem. Mert persze, hogy néha utáltam egy fárasztó hétköznapot tovább nyújtani vele, a nap végén iskola és/vagy munka után sötétben és esőben még egyet biciklizni a nyelviskoláig. De többnyire ott kerültek a dolgok a helyükre és ott nyert értelmet, amit jártamban-keltemben hallottam-olvastam. Különösen az utóbbi egy évben, amikor minden idők egyik legjobb nyelvtanárát sikerült kifognom. Összesen 8 tanártól tanultam dánt, és nem mindegyik tudta elmagyarázni, mit miért. Sokszor könnyebb volt azzal elintézni egy kérdést, hogy nincs ebben semmi szabályszerűség, meg kell tanulni és kész. Nem így Gert, aki még abban is talált nekünk logikát, amiben nincs, csak hogy könnyebben megjegyezzük. Emellett rendkívül jó humora is van. Hiányozni fog.

A csoporttársak szintén, akik jöttek-mentek, de a végére kialakult egy kis kemény mag, és most igyekszem, hogy néhányukkal továbbra is kapcsolatban maradjak. Külföldiekkel sokkal könnyebb ebben az országban barátkozni, mint dánokkal. A dánok is kedvesek, segítőkészek, de nem akarnak az ember barátai lenni. Mi, idegenek egymás közt valahogy jobban összetartunk.
Utoljára abban, hogy rendes tanítás helyett egy dán hagyományt gyakoroltunk, a gavepakke-játékot. Ez abból állt, hogy mindenki vett három, lehetőleg nem túl drága dolgot (5-10 korona közötti értékben), és szépen/csúnyán/viccesen/érdekesen becsomagolta otthon, de mindenképp úgy, hogy a csomag formájából ne lehessen rájönni, mi van belül. Már az is derültséget okozott, amikor próbáltuk kitalálni, hogy egyik-másik csomag mit rejt. Az asztal közepére halmoztuk őket, és körbeültük. Két dobókockával játszottunk, egymás után dobtunk, és akinek hatos jött ki, az magához vett egy ajándékot. Két hatosért két ajándék jár, de a két kocka értéke nem adható össze egyetlen hatossá. Bosszantó volt, ugyanakkor derültségre adott okot, hogy akadt, aki egyáltalán nem tudott hatost dobni, míg másoknak idegesítően sokszor kijött, és hatalmas ajándékkupacot gyűjtöttek maguk elé. Amikor elfogytak középről a csomagok, egyikünk beállított egy mobiltelefont, hogy egy idő után (kb. 10-15 perc) riasszon. És innentől elindult a rablás: tovább dobtunk a kockákkal, és akinek hatos jött ki, az elvehetett valakitől egy ajándékot. Kialakultak népszerű csomagok: a legnagyobb, a legfurább formájú vagy az elegáns kis rózsaszín csipkés masnidísszel - ezeket akarta mindenki megszerezni, és csak úgy röpködtek az asztalon egyik ajándékvadásztól a másikig. Aki az elején szerencsétlen volt, hirtelen komoly mennyiséget rabolt össze. Hatalmasakat nevettünk, és úgy küzdöttünk, mint a gyerekek, az ajándékokért, amik közben nevet is kaptak: az egyikben úgy tippeltük, hogy kenyér lehet, a másikban fakanál, a harmadikban fogkrém, és így tovább, egészen addig, míg megszólalt a telefon. Ekkor befeződött a kockázás, és elkezdődött a csomagok kibontása. A "kenyeres"-ben karácsonyfadísz, a "fakanalas"-ban hátvakaró lapult, és fogkrém is volt, de nem abban a csomagban, amiről azt hittük. Sok kacat meg vacak de akkor is. Ajándék nélkül nem ment haza senki. Bugyuta játék, de a jó társaságtól remekül működött.

Nagyon fog hiányozni a nyelviskola. Ahol egyenértékű voltam a társaimmal, és nyugodtan lehettem önmagam anélkül, hogy furcsán néztek volna rám. Ugyanakkor felszabadul heti két estém, plusz az az idő, amit házi feladatok írására használtam. Okosan kéne kihasználni.

Studieprøven

Túlvagyok rajta. Megkönnyebbültem.

Dániában a 3 csoportra és 6 szintre osztották fel a nyelvtanulást. Az első csoportban tanulnak azok a bevándorlók, akik írni-olvasni se tudnak, esetleg más ábécé szerint tanultak, és a latint nem ismerik. A második csoportba osztják azokat az írni-olvasni tudókat, akiknek nincs magas iskolai végzettségük. A harmadik csoport előfeltétele minimum egy érettségi. A szintek pedig a nyelvben való előrehaladottságot jelzik. Az 5. szint után sok diák abbahagyja, mert ezzel már legalábbis nyelvi akadálya nincs a dán állampolgárság megszerzésének. Nekem ilyen terveim persze egyelőre nincsenek, de a nyelvet mindenképp tanultam tovább a tavaly ilyenkori 5. vizsga után. Végülis ingyen volt, és ráadásul nagyon jó tanárt kaptam. Nagyjából félévenként lehet egy szinttel feljebb lépni (persze ez függ a heti óraszámtól és az egyéni képességektől/ambícióktól), de az 5. és a 6. közt ajánlott egy év tanulás, hacsak nem nyelvzseni vagy német az ember - nekik általában könnyebben megy a dán nyelv elsajátítása.
Én vártam egy évet, illetve tanultam szorgalmasan, így most volt esedékes a legutolsó vizsga.
Az első 4 szintvizsgánál csak megfelelt/nem felelt meg alapon értékelnek, míg az 5. és a 6. szinten osztályzatot is adnak. A skála a következő: -3, 0, 2, 4, 7, 10, 12. A -3 a legrosszabb, a 2 a megfelelt, a 12 a legjobb jegy. (Arra még nem sikerült rájönnöm, mért kell különbséget tenni -3 és 0 közt, mikor egyik se felelt meg.)
Az írásbeli tesztből és az esszéírásból állt. Előbbire 7-est kaptam, ami kellemes meglepetésként ért, mert elég nehéz volt, ezért túl sokmindent kellett megtippelnem, és nem reméltem, hogy ilyen sok tippem bejön. Viszont az esszéírásra kapott 4-esen kicsit meglepődtem. Három téma közül lehetettt választani, én a "nők a munkaerőpiacon a modern társadalomban" - témát választottam, és megeresztettem egy nem túl provokálóan feminista dumát, arra gondosan vigyázva, hogy bemutassak bonyolultabb mondatszerkezeteket, ugyanakkor elkerüljem azokat a nyelvtani problémákat, amik hibalehetőségre adnak okot. Megkaptam a javított írásom fénymásolatát, nem volt hibátlan, de egész jól sikerült, és a tanárom szerint "intelligens" hibákról van szó, ezért (főleg az ő biztatására) megfellebbeztük az eredményt. Talán van esélyem a 7-re, mert egy esszé elbírálása viszonylag szubjektív.
Aztán jött a hallás utáni megértés, ahol különösen az a feladat volt nehéz, ahol háromszor felolvastak egy szöveget, amit mi is megkaptunk kinyomtatva, csakhogy nekünk hiányzott elszórva 30 szó, ezeket nekünk kellett beírnunk az alapján, amit hallottunk. Mint minden feladattípust, ezt is sokat gyakoroltuk a nyelviskolában, de ez a szöveg konkrétan a vízművek környezetbarát fejlesztéséről, egy új víztisztító berendezésről szólt, és rengeteg volt benne az ismeretlen, technikai kifejezés. Utólag azt kérdeztem magamban háborogva, vajon hány dán kollégám tudná hibátlanul betűzve leírni a hiányzó szavakat - mert csak azokra járt a pont. De kellemes meglepetésként ért, hogy a vizsgának erre a részére is 7-est kaptam.
Utoljára a szóbeli maradt, amire ma került sor. 9 nappal korábban kaptunk 3 témát, amkikből fel kellett készülnünk úgy, hogy az egyik kihúzása után egy bő ötperces kiselőadást tartsunk a tanárunk és egy külső vizsgáztató előtt, valamint további 10 percen keresztül társalogjunk róla és válaszoljunk a feltett kérdésekre.
Az első téma a "klímaváltozás" volt, és ezt a tételt boldogan kihúztam volna. Nemcsak azért, mert már hetek óta a csapból is ez folyik a Koppenhágában épp ma kezdődött klímakonferencia kapcsán, de érdekel a téma, ezért egyébként is előfordul, hogy olvasok róla. A második az "általános iskolai tanárok" volt, erről nem tudtam olyan sokat, de találtam néhány érdekes cikket pedagógiai elméletekről meg kísérletekről, és kapóra jött egy csúnya incidens a közelmúltban, amin lehet csámcsogni pro és kontra (magyarul itt írtak róla véleményt).
Az utolsó téma "Dánia külföldi katonai tevékenysége" volt. Na, erről fogalmam se volt, úgyhogy az alapoktól kellett kezdenem: a katona meg a hadügyminiszter definíciója a Wikipédián, az afgán háború története, cikkek, fejlemények, vélemények, napilapok weboldalainak átnyálazása. Az különösen nehezítette az olvasást, hogy egyáltalán nem érdekel a téma, de egy kicsit se.
Az első sokk akkor ért, amikor ma belépve a vizsgaterembe sikerült kihúznom ezt a harmadik tételt. Felmondtam, amit csak tudtam, és gyorsan rátértem a legérdekesebb részre (már ha egyáltalán van ilyen), nevezetesen arra, hogy önkéntes dán polgárőröket is küldtek ki Irakba és Afganisztánba, igaz, nem harcolni, hanem újjáépíteni. Egy érdekes ponton hagytam abba a monológomat, és reméltem, hogy erre ráharapnak. De a tanárom sajnos nem vette a lapot, és arról kezdett kérdezősködni, hol voltak még jelen a világban dán csapatok a NATO égisze alatt. Ekkor megint elsötétült a világ, és bár kinyögtem Boszniát meg Koszovót, de közben elég kétségbeesetten néztem, úgyhogy ezt a vonalat nem erőltették tovább. Ellenben mást igen, és 20 perc kínzás után végre kiküldtek. Túl sokáig - majdnem 4 percig - egyezkedtek zárt ajtók mögött, már kezdtem a legrosszabbra gondolni. De végül egy nagyon erős 7-esre értékeltek, aminek szívből örülök egy ilyen téma után.
A nap egy kellemes beszélgetéssel folytatódott Zsolttal - neki, és Ane-nek nagyon-nagyon sokat köszönhetek: átnézték, kijavították a tételeimet, segítettek a helyes kiejtésben (ami még mindig nem megy, leginkább ezt nehezményezte a vizsgáztató az értékelésében), és nem utolsósorban lelkileg is támogattak, nélkülük nem ment volna ez az egész.
Aztán jött egy önfeledt shoppingolás, vettem magamnak egy elegáns, nőies filofax-ot, amilyenre mindig is vágytam, és most úgy döntöttem, meg is érdemlem. Aztán itthon belemosolyogtam a tükörbe és örömtáncot jártam.

Persze a sok 7-es azt is jelzi, hogy a dánom közel sem olyan jó, hogy lazíthatok. Sokat kell még tanulnom, de ez már nem a nyelviskolában ragad majd rám. Viszont egy hosszabb folyamat formálisan legalábbis véget ért, és egy nagy levegővétel után elkezdek majd azon gondolkodni, mit lehet kezdeni egy ilyen bizonyítvánnyal. Mert annál biztosan többet, hogy idős embereket gondozzak egy szociális otthonban.

Hygge

Van ez a dán főnév, a jelentése nagyjából az angol cozyness-szel egyezik. Melléknevet is lehet belőle képezni, az a "hyggelig/hyggeligt", azaz cozy, vagyis meghitt, jóleső, kellemes, otthonos. (A dánban az "y" "ü"-nek ejtendő.) Nincs rá igazán találó magyar szó. Mert ez egy univerzális szó, rengeteg helyzetben alkalmazható.
- Ha meggyújtunk egy gyertyát, az hyggeligt.
- Két gyertya? Az még inkább hyggeligt.
- Több ember körülül egy asztalt, és beszélgetnek, esetleg kávéznak? Hát persze, hogy hyggeligt.
- Sütiillat terjeng a levegőben? Ez csak hyggeligt lehet.
- Összefutottunk a folyosón és beszélgettünk 3 perc erejéig. Olyan hyggeligt volt.
- Egy festmény a falon? Ó, milyen hyggeligt!
- Kinyílt a fokföldi ibolya az ablakpárkányon? Hát ez bizony hyggelig! (Na jó, egy kicsit smuk, azaz szép is, de mindenképp hyggelig.)
- Fázik, Birthe néni? Betakarom ezzel a hyggelig pokróccal.
- Hogy a lába is hideg? Hát húzzuk rá a hyggezoknit!
- Jaj, hogy ma milyen hyggelig zene szól a rádióból!
És így tovább, és így tovább.
Elhangzik százszor is egy nap. Ha kell, ha nem. Mintha az öregeket az otthonban a "hyggelig" szó kimondásának mágikus ereje tartaná életben. Mire hazaérek, zsong a fejem a sok hyggétől. És nem kívánom egyáltalán. Olyan ez, mint a marcipán. Egy falat finom, de ha naponta megeszel fél kilót, hányingered lesz a gondolatától is.

És hogy mi az ultrapluszhyggeligt? Hát persze, hogy a julehygge, vagyis a karácsonyi hangulat. Ami az idősek otthonába már két hete beköszöntött egy karácsonyi ebéd (julefrokost) formájában. Épp 1 hónappal szent karácsony ünnepe előtt. És nem is siették el, mert más helyeken ezt már október közepén elkezdik. A dánok nem bírnak magukkal, és nem bírják az őszt - ami idén egész szépre és hosszúra sikerült, legalábbis az elején. De az utóbbi hetekben nem nagyon láthattuk a Napot, jóformán non-stop apokalipszis-hangulat volt: félhomály, szürke égbolt és szitáló vagy szakadó eső. Ezen csak a gyertya segít, és az hogy már előre elkezdenek örülni a karácsonynak. Az szinte természetes, hogy a boltok és az utcák másfél hónappal az ünnep előtt díszbe borulnak. De hogy az emberek a munkahelyeken és minden egyéb közösségi formában megülik a karácsonyi lakomát, az nekem nagyon fura. Gondolom, mire tényleg eljön a várva várt nap, már mindenki undorodik a hagyományos menütől.
Ami tipikusan a következő: előételnek sild és rugbrød, azaz ecetes hal fekete kenyéren - igényesebbek keménytojással, hagyma- vagy céklakarikával bolondítják meg.

Főétel: fleskesteg és brunede kartofler, vagyis bőrös sült disznóhús karamellizált cukorba forgatott főtt krumplival, amihez jól csúszik a párolt lilakáposzta és egy kis barna szósz.

A desszert pedig a dán zászló színeivel megegyező ris a' la mande, vagyis tejszínnel és manduladarabkákkal dúsított tejberizs nyakonöntve meggyszósszal.

(A fotókat google-oztam, hogy lássátok is, miről van szó, de én magam nem éreztem késztetést, hogy fotózzak a julefrokost közben.)
A legvégén pedig kávé és apró, főleg fahéjjal készült keksz. Az idősek otthonában nálunk legalábbis ez volt a menü, amit majd' három és fél óráig tartott végigenni, mert a fogások közt mindig karácsonyi dalokat kellett énekelni. (Ez a közös éneklés evés közben egyébként jellemző más ünnepi összejövetelre, például a születésnapra vagy az esküvőre is Dániában.) A tervek szerint lesz még egy pár ilyen karácsonyváró karácsonyi ebéd az otthonban.
Hyggeligt.