Feriepenge - jobb későn, mint soha

A minap elgondolkodtam azon, hogy mennyiféle ügyem van itt folyamatban. Ha mondjuk úgy döntenék, hogy végleg elhagyom ezt az országot, nem is lenne olyan egyszerű felszámolni magam után mindent.
De végre valahára az egyik dolognak pontot tettem a végére. Ez a feriepenge - vagyis szabadságpénz - ügy, ami egyszer már kikívánkozott belőlem, csak akkor még nem láttam a végét.

Aalborgi tartózkodásom első két évét azzal fedeztem anyagilag, hogy a Penny Lane Vinhandel-ben - ami a város egyik legfelkapottabb kávézója és delikátboltja - a pékséget takarítottam. Mivel nem teljes munkaidős alkalmazásban dolgoztam, hanem órabér-alapon kaptam a fizetésemet, ezért fizetett szabadság nem járt, ellenben szabadságpénz igen, ami a fizetésem 12,5%-a. Én erről semmit se tudtam, csak akkor kaptam fel a fejem, mikor egy negyedév után a Feriekonto-tól (a szabadságpénz számlavezető intézménye) kaptam egy figyelmeztetést, hogy a munkáltatóm nem fizette be, és járjak utána a saját érdekemben. Szóltam is a főnöknek, aki megígérte, hogy majd utalja a pénzt. Nem történt meg. Többször szóltam, többször megígérte, de nem történt semmi. Az idő telt, közben a következő negyedévet befizette, de az elsőt még mindig nem. Kicsit meg voltam zavarodva, az a pár ezer korona nekik aprópénz, bíztam benne, hogy nem akarnak átverni. De egy idő után csak kijöttem a sodromból, és mivel írásbeli kérelmemre se történt semmi (kicsit röhejes volt, hogy bár kétnaponta megfordultam a pékségben, mégis ajánlott levélben leírva küldtem el nekik a sérelmeimet, hogy legyen nyoma), szakszervezetemhez, a HK-hoz fordultam.
Ahol a tagság akkoriban még ingyenes volt, mivel tanultam. Az ügyintézőm nagyon kedvesnek és segítőkésznek bizonyult, a Penny Lane-nel kapcsolatos összes létező papíromat lefénymásolta (munkaszerződés, fizetési bizonylatok, stb.), de már fénymásolás közben csóválta a fejét különféle szabálytalanságokat kiszúrva éles szemével.
Aztán elkezdődött a levelezés a szakszervezet és a munkáltatóm között, amiről én folyamatosan értesültem, mivel hol az ügyintézőm dobott egy-egy e-mailt tudatva velem, hogy áll a dolog, hol meg vastag borítékban postai úton kaptam meg a levelezés fénymásolatait a HK-tól. A néhai főnököm - mert közben majdnem két év után felmondtam - csak ígérgetett, de befizetés nem történt, ezért aztán eljött az idő, hogy a szakszervezet átadta az ügyemet egy ügyvédi irodának.
Kaptam egy többoldalas nyomtatványt, ahol meg kellett adni megint mindenféle adatokat magamról meg az egész esetről, és újra leírni, mi is a bajom. Ez tavaly nyár elején volt, és akkoriban már úgy éreztem, egészen jó a dánom. Erre rácáfolt a nyomtatvány nyelvezete, amit a vaskos szótáram segítségével is alig értettem, és csak ceruzával mertem kitölteni, hogy aztán Ane-től kérjek segítséget, még el is pityeregve magam egy kicsit, mert olyan védtelennek éreztem itt magam a messzi idegenben. Ane persze segített, mint mindig, és megvigasztalt, hogy ezt a nyelvezetet még egy született dán se érti meg könnyen, és ne aggódjak, az ilyen kifejezések, hogy pl. büntetőjogi felelősségem tudatában, csak formaságok, de nem lesz semmi baj, a szakszervezet nem veszíthet, különben el se kezdték volna az egészet.
Innentől kezdve már nem a HK-tól, hanem az ügyvédtől kaptam a vaskos borítékokat. Udvarias, de kemény hangú levelekben, rövid határidőket szabva szólította fel többször is a Penny Lane-t, hogy fizessen, különben úgy veszi, hogy fizetésképtelen a cég, és ezesetben felszámolási eljárást indít ellenük. A volt főnököm írásban ígérte, hogy fizet, de ez mégse történt meg, mert a felszámolás csak beindult ezév januárjában.
Erre aztán mégiscsak észbe kapott a Penny Lane, mert utalták a pénzt - na nem a Feriekonto-ra, mert ez ugye sosem volt az erősségük, hanem az ügyvéd bankszámlájára. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a felszámolás valószínűleg komolyan beindulhatott, mert ismerek olyanokat, akik még mindig a pékségben dolgoznak, és tőlük tudom, hogy csekk formájában kapott fizetésüket nem tudta pénzre váltani a bank, mert a számla állítólag zárolva lett.) Ekkor kaptam egy levelet az ügyvédtől, melyben tudatta velem, hogy az összeget utalta a HK számlájára, úgyhogy részéről befejezett az egész.
Ezután a HK utalta a pénzt az én saját személyes bankszámlámra, és felhívta a figyelmemet, hogy az adóznom kell belőle, de nekem kell kiderítenem, hogyan. El is zarándokoltam az adóhivatalhoz, sorszámhúzás, 20 perc várakozás, kedves és türelmes ügyintéző, aki mosolyogva töbször is hajlandó elmagyarázni azt dánul, amit magyarul se értenék. Hiába, az adózás nekem mindig misztikus marad. A megoldás: az elkövetkezendő fél évben havonta kell egy kisebb összeget az adóhivatalnak utalnom (nem akarnak azzal megterhelni, hogy egy összegben az egészet), és akkor letudva a szabadságpénz utáni adózás. Az ügyintéző rámutatott a frissen kinyomtatott adókártyámon (ami nem kártya, hanem egy A/4-es ív sok számmal és betűvel), hogy az év végi elszámolásnál figyelembe kell majd venni, hogy... - na ezt nem sikerült megértenem, pedig értettem minden szót. Na sebaj, majd év végén lehet, hogy még egyszer elmegyek, és felhívom a figyelmüket erre a nem tudom mire, nehogy hiba csússzon a számításba, vagyis nehogy túl sokat adózzak. Sajnálom, hogy ezt a részt nem tudom jobban elmagyarázni, de a pénz- és főleg adóügyi szókincsem akármelyik nyelven szegényes.
Aztán már csak a Feriekonto-nak kellett írnom egy levelet, amiben tudattam velük, hogy szabadságra ugyan most nem megyek (elvileg csak ilyen esetben juthatok hozzá a hozzájuk befizetett szabadságpénzemhez, ami egyetlen negyedév erejéig ugye sikerült a Penny Lane-nek), de ugyan, utalják már át a bankszámlámra, mert a korábbi munkáltatómmal való problémák megoldásáig nem nyúltam a pénzhez, holott szabadságon közben azért voltam. Na, ez egy sima ügy volt, egy hét múlva szó nélkül a számlámon volt az összeg.

Az már nem tartozik a témához, de hab a tortán és fokozza az örömömet, hogy a 2009-es adóév lezárása után márciusban derült ki, hogyan sikerült a tavalyi adózásom. Nekem erre szerintem nincs befolyásom, mert a fizetésemet már az adó automatikus levonása után kapom. Mégis úgy esett, hogy túlfizetésem volt, aminek a kedves adóhivatal utánaszámolt, és utalta a különbözetet a bankszámlámra.
A lényeg, hogy a közelmúltban végül csak megkaptam mindent, ami jár, összesen kb. a mostani fizetésem másfélszeresét. Persze ez nem ajándék, de mégis úgy élem meg, mint valami nyereményt.
És a pénzen kívül örülök, hogy bár sok a bürokrácia, és az én türelmetlen alkatomnak kicsit túl lassú, de mindent egybevetve mégis minden nekem dolgozik: a szakszervezet és az adóhivatal is. Persze mindkettő felé elég kemény pénzeket fizetek tagdíj és adó formájában, de közben megvan az az érzésem, hogy számíthatok rájuk.