Az elmúlt hétvégén

megint volt egy nap, amikor ki lehetett mozdulni a négy fal közül. Ki is használtuk az alkalmat maximálisan: volt biciklitúra és séta az erdőben. Az aalborgi karnevál ezért idén nélkülem múlt el, de nem nagyon bánom. Nem vagyok az a fotóriporter típus, aki könnyedén teremt kapcsolatot az emberekkel, hogy aztán lencsevégre kapja őket. Nem mondom, hogy teheneket könnyű fotózni, mert folyton mozognak, és rosszfelé néznek, meg ha a feketére állítom a fényt, akkor a fehér kiég. De legalább nem aggódom azon, hogy mit gondolnak közben. Az erdő pedig maga a totális kikapcsolódás, és nekem most pont ez kell, mert a munka hétköznap leszippantja minden erőmet.

Újabb képek

Mert repcéből és pitypangból sosem elég. Ezúttal naplementében.

Pünkösd

A háromnapos ünnepből két nap egészen használható volt, eleinte legalábbis napsütéssel, meg olyan meleggel, hogy rövidujjúra lehetett vetkőzni. És persze rengeteg sárgával, köszönhetően a virágzó pitypang- és repcemezőknek. Sok közepes fotó született, mert kicsit béna vagyok még ezzel az új fényképezőgépemmel, de a téma annyira fotogén, hogy egyszerűen nem lehet rossz képet csinálni.




Repceföldek


Égig ér a pitypang


Vidéken jó gyereknek lenni


Klaas és a kutyája, Loca


Klaas és én


Szarvasvadászat






Ebeltoft strandja

Tegnap délelőtt

végre megtörtént a csoda. Reggel fél 7-kor még csípős hidegben, ködben pattantam biciklire, sálban, kesztyűben, és erősen kellett nyomnom a pedált, hogy ne fázzak. Aztán délelőtt 10 körül bementem az egyik gondozotthoz a munkahelyemen, és mikor kb. egy fél óra múlva megint kiléptem a szabad ég alá, már nyoma se volt ködnek, sütött a Nap, és nem kellett a kabát.
A zöldet eddig is harapni lehetett, szinte kiveri az ember szemét, de most varázsütésre minden pitypang kinyílt.
Küzdök a náthával, nehéz menet, és még nem eldöntött, ki nyer, de munka után erőt vettem magamon és sétáltam egy jó nagyot. Meg persze fotóztam egy kicsit. (Új fényképezőgépem van, az ismerkedés szakaszában vagyunk, úgyhogy még nem megy minden simán, de szerintem jóban leszünk nemsokára.)

Az milyen már,

hogy ma, május 12-én még mindig be kell kapcsolnom a fűtést a lakásban, ha nem akarok megfagyni?
A múlt hétvégén 15 fokig is felszökött a hőmérő higanyszála, és volt olyan, hogy a Nap is kisütött. Le is vetkőztem a hétvégén lengére és kifeküdtem a szabad ég alá, hogy kapjon egy kis színt penészvirág testem. Le is pirultam, ahogy kell. Meg jól be is náthásodtam persze.

Most meg már a Nap se süt, a szél is fúj, sötét hasú felhők jönnek-mennek undok esővel, és alaposan lehűlt az idő. Ma délben 7 fok volt odakint.
Az üzletek tele vannak izgalmas nyári ruhákkal, de én maradok a realitás talaján. Pár napja vettem egy szél- és esőálló kapucnis softshell dzsekit (jócskán leértékelve egy sport outlet áruházban), aminek igen nagy hasznát látom azóta is.

Az utolsó hét az iskolában

egy szabadon választott tantárgy jegyében telik. Találomra az ældrepædagogik-ot választottam. A cím alapján azt hittem, tanulok majd valami újat arról, hogyan bánjunk idősekkel, milyen módszereket, trükköket vethetünk be, hogy pl. kedvet csináljunk nekik a fürdéshez vagy evéshez, amit olyan sokan utálnak, vagy hogyan közelítsünk egy kezelhetetlen dementhez. Sajnos erről szó sincs, egyetlen bitnyi új információ se hangzott el. Van 3 tankönyv, amiből általában tanulunk, és szerintem a tanárok is unják az egészet, de eszük ágában sincs túllépni az előírt tananyagon.
A nyomorult Maslov-féle szükséglet-piramist már 13 évvel ezelőtt Magyarországon a dekoratőr iskolában is utáltam és elavultnak éreztem, mikor a marketing órán próbáltak hülyeségeket alátámasztani vele. De hogy ezt a Maslov zoknit, ami büdös meg lyukas is, mi mindenre lehet ráhúzni az egészségügy meg az idősgondozás területén is, az valami elképesztő. Ma is ezen lovagoltunk egész nap. De ez csak az egyik gond.
A másik nagy kedvencem a csoportmunka. Mivel az egész évfolyam szabadon választott tantárgyakat tanul a héten, más osztályokkal is keveredünk, így lehetőségem nyílt a korábbiakhoz képest más emberekkel egy csoportba kerülni.
Remek feladatot kaptunk: egy pakli "életstílus"-kártyát, ahol minden lapra fel van írva valami. Csoportosítanunk kellett a kártyákat aszerint, hogy pozitív vagy negatív dolgot tartalmaznak. Négyfős csoportunkban az írnok szerepének lehetőségét egy olyan lány ragadta meg, aki nem tud helyesen írni. Rögtön az első kérdése az volt: hogy betűzik a "pozitív" szót? Kissé elcsodálkoztam, mert ugyan nem tartom magam különösebb lángésznek, de ezt a szót három nyelven is tudom betűzni, ő meg a saját anyanyelvén se. Aztán jöttek a kártyák. Oké, hogy egy olyan "nehéz" szó jelentését, mint "szolidaritás", senki sem tudta, vagy hogy a "kreativitás"-t negatív dologként értelmezték, de hogy még azt is nekem kelljen elmagyaráznom három dán csajnak, mit jelent az "irodalom élvezete" - kifejezés (at nyde litteratur), hát ez kiverte a biztosítékot.
1. Nem akarok ilyen kollégákat magam körül.
2. Ha megöregszem, csapjon belém a villám, mielőtt egy idősek otthonába kerülnék, ahol ilyen ápolók gondjaira lennék bízva.

Jövő héten elkezdem a második szakmai gyakrolatot. Nem tudom, örüljek-e.