Tegnap délelőtt

végre megtörtént a csoda. Reggel fél 7-kor még csípős hidegben, ködben pattantam biciklire, sálban, kesztyűben, és erősen kellett nyomnom a pedált, hogy ne fázzak. Aztán délelőtt 10 körül bementem az egyik gondozotthoz a munkahelyemen, és mikor kb. egy fél óra múlva megint kiléptem a szabad ég alá, már nyoma se volt ködnek, sütött a Nap, és nem kellett a kabát.
A zöldet eddig is harapni lehetett, szinte kiveri az ember szemét, de most varázsütésre minden pitypang kinyílt.
Küzdök a náthával, nehéz menet, és még nem eldöntött, ki nyer, de munka után erőt vettem magamon és sétáltam egy jó nagyot. Meg persze fotóztam egy kicsit. (Új fényképezőgépem van, az ismerkedés szakaszában vagyunk, úgyhogy még nem megy minden simán, de szerintem jóban leszünk nemsokára.)