Az utolsó hét az iskolában

egy szabadon választott tantárgy jegyében telik. Találomra az ældrepædagogik-ot választottam. A cím alapján azt hittem, tanulok majd valami újat arról, hogyan bánjunk idősekkel, milyen módszereket, trükköket vethetünk be, hogy pl. kedvet csináljunk nekik a fürdéshez vagy evéshez, amit olyan sokan utálnak, vagy hogyan közelítsünk egy kezelhetetlen dementhez. Sajnos erről szó sincs, egyetlen bitnyi új információ se hangzott el. Van 3 tankönyv, amiből általában tanulunk, és szerintem a tanárok is unják az egészet, de eszük ágában sincs túllépni az előírt tananyagon.
A nyomorult Maslov-féle szükséglet-piramist már 13 évvel ezelőtt Magyarországon a dekoratőr iskolában is utáltam és elavultnak éreztem, mikor a marketing órán próbáltak hülyeségeket alátámasztani vele. De hogy ezt a Maslov zoknit, ami büdös meg lyukas is, mi mindenre lehet ráhúzni az egészségügy meg az idősgondozás területén is, az valami elképesztő. Ma is ezen lovagoltunk egész nap. De ez csak az egyik gond.
A másik nagy kedvencem a csoportmunka. Mivel az egész évfolyam szabadon választott tantárgyakat tanul a héten, más osztályokkal is keveredünk, így lehetőségem nyílt a korábbiakhoz képest más emberekkel egy csoportba kerülni.
Remek feladatot kaptunk: egy pakli "életstílus"-kártyát, ahol minden lapra fel van írva valami. Csoportosítanunk kellett a kártyákat aszerint, hogy pozitív vagy negatív dolgot tartalmaznak. Négyfős csoportunkban az írnok szerepének lehetőségét egy olyan lány ragadta meg, aki nem tud helyesen írni. Rögtön az első kérdése az volt: hogy betűzik a "pozitív" szót? Kissé elcsodálkoztam, mert ugyan nem tartom magam különösebb lángésznek, de ezt a szót három nyelven is tudom betűzni, ő meg a saját anyanyelvén se. Aztán jöttek a kártyák. Oké, hogy egy olyan "nehéz" szó jelentését, mint "szolidaritás", senki sem tudta, vagy hogy a "kreativitás"-t negatív dologként értelmezték, de hogy még azt is nekem kelljen elmagyaráznom három dán csajnak, mit jelent az "irodalom élvezete" - kifejezés (at nyde litteratur), hát ez kiverte a biztosítékot.
1. Nem akarok ilyen kollégákat magam körül.
2. Ha megöregszem, csapjon belém a villám, mielőtt egy idősek otthonába kerülnék, ahol ilyen ápolók gondjaira lennék bízva.

Jövő héten elkezdem a második szakmai gyakrolatot. Nem tudom, örüljek-e.