Képek - közkívánatra

Az utóbbi időben nagyon rákaptam a naplementére. Bár estefelé hideg van, a múlt héten többször is összeszedtem magamat meg a fényképezőgépemet. Megéri, mert a sós levegő, meg a különös hangulat frissítő hatású. Szeretem ezt a hangos csendet, amit a víz, a szél meg a madarak alakítanak.
Ha napközben jönnek-mennek a felhők, hol szakad az eső, hol meg ragyog a Nap, akkor este várhatóan izgalmas látvány kerekedik a tengerparton. Legalábbis amiatt izgulhat az ember, hogy meg ne ázzon.


Előfordul, hogy este 8 körül rózsaszín ufó ereszkedik a város fölé.

Olyankor egyenesen kötelező kiszaladni a partra, mert ilyeneket lehet látni:


Persze azt nem tudom lefényképeni, de talán hozzáképzelhető, hogy az egész körülvesz és beborít, de úgy, hogy ha már ott vagyok, akkor nem tudok elszabadulni addig, amíg tényleg be nem sötétedik.
És másnap délelőtt a friss, langyos szél habokat szállít az égen, meg olyan vattacukrokat, hogy minden árboc-hurkapálca szeretné felszúrni őket a saját hegyére.

Én meg csak azt sajnálom, hogy nem nagyobb látószögű a gépem, hogy az egészet befogja. Bár azt hiszem, itt semmilyen látószög nem lenne elég nagy.
Megnéztem a felhőket felülről is, hogy azután Magyarországon landoljak, ahol - hihetetlen, de igaz - hidegebb van és erősebb a szél, mint Aalborgban. Úgyhogy kénytelen vagyok tovább kergetni a nyarat, mert ha nem élvezhetem pár napig, akkor nem bírom ki a következő telet. Úgyhogy irány dél.