Az új munka

A héten elkezdtem a munkát az aarhusi kórház idegosztályán, mint "servicemedarbejder". Ez egy olyan ápoló, aki a konyhában dolgozik, takarít és betegeket szállít. A konyhában kezdtem a betanulást. Itt csak teát meg kávét főzünk, azt viszont irgalmatlan mennyiségben a betegeknek és a személyzetnek is. A többit az alagsori konyhából kapjuk, és nekünk kell előkészítenünk: tálalni, büféasztalt megpakolni, tálcákat elkészíteni, ebédidőben a nagy büfékocsiból kimérni a meleg ételt a betegeknek vagy az őket kiszolgáló nővéreknek, a szennyes tálcákat begyűjteni, és a mosogatógépet tölteni/űríteni folyamatosan. Az egész kórházat kiszolgáló hatalmas konyha a -1. szinten van, ahol egyébként egy alagútrendeszer van kiépítve, és vicces járművekkel, háromkerekű robogókkal, nagy rámpájú targoncákkal közlekednek a dolgozók a kresz szabályait követve. Azon kívül, hogy az ételt összeszedjük, gyakran le kell járni a mosodába, a szemeteskonténerekhez, és a betegek szállítása egyik osztályról a másikra is az alagúton keresztül történik. Én egyelőre még nem vezettem semmilyen járművet, mert előbb órákat, majd jogosítványt kell hozzá kapnom, de kollégát már kísérgettem, és csak bámultam, milyen szervezetten zajlik minden.
Az egész munka kicsit olyan, mintha étteremben dolgoznék, a szokottnál is nagyobb tekintettel a higiéniára. Sokat kell tanulnom, mert kiderült, hogy még a reggeli kását is rossz kanáltartással kavarom. A kollégám - egy anyuka típusú néni - minden mozdulatomat figyeli és kijavítja, ami kicsit idegesítő, de amikor megkérdezem, hogy nagyon ügyetlen vagyok-e, mindig azt mondja, hogy nem, épp ellenkezőleg, úgyhogy nagy baj talán nincs.
Azon egyébként igazán meglepődtem, milyen jó kosztot kapnak a betegek. Tea, kávé, narancslé, almalé, szörp, gyümölcs és ropi egész nap a rendelkezésükre áll, naponta többször frissül a kis asztal a hosszú folyosó mindkét végén. Ezen kívül kapnak reggelit: zsömle, kenyér, vaj, hatféle sajt, háromféle felvágott, nutella, lekvár, méz, kása, øllebrød - barnakenyér alapú édes trutyi -, kása, müzlik közül lehet választani. Az ebéd: leves, egyféle meleg főétel (valamilyen krumpli hússal), kétféle szendvics, saláták, és desszert (többnyire gyümölcs-grød - lekvárszerű nyúlós trutyi gyümölcsdarabokkal, tejjel leöntve fogyasztják a dánok). Aztán kora délután süti az uzsonna - ennyit látok a délelőttös műszakból, és boldogan fizetek havi 75 koronát - a személyzetnek ennyibe kerül -, hogy én is ezt a kosztot ehessem. Minden friss, gusztusos, és kellemes meglepetés, hogy a vegetáriánusokra is gondolnak.
Természetesen nem nagy szellemi kihívás a munka, de a kollégák nagyon kedvesek, figyelmesek. Az orvosok külön kaszt, velem szóba se állnak, az ergoterapeuták is átnéznek rajtam, de a nővérek többsége bekukkantott a konyhába első munkanapomon és üdvözölt, többen mondták, hogy már nagyon vártak. A nővérek, asszisztensek és ápolók együtt reggeliznek és ebédelnek, ami jó hangulatban zajlik egy nagy asztal körül. A komfortérzetemet növeli, hogy nemcsak az osztályon, de szemmel láthatóan az egész kórházban sok külföldi dolgozik, tehát nem néznek rám úgy, mint egy marslakóra. Összességében jók az első benyomásaim.

Egyedül az ingázás agggaszt, főleg a hazajutás nagyon nehézkes. A munkaidőmnek 14.24-kor van vége, a kórháztól elvileg 10 perc alatt el lehet jutni a pályaudvarra. Reggelente, munkába menet hasítanak a buszok, de hazafelé csak cammognak a csúcsforgalomban, ezért a kiszemelt vonatot még sosem sikerült elérni. A következő nehézség a vonat, amely késve érkezik Koppenhágából, műszaki hiba miatt kimarad, vagy intercity helyett mindenhol megállósként közlekedik - ez az elmúlt három nap bosszantó mérlege. Ezt a bejegyzést is a vonaton írtam, az 1 óra 20 perces menetidő végül pont a duplájára, 2 óra 40 percre növekedett, most nincs kedvem leírni a történetet, mert túl sok a fordulat benne. Muszáj lesz Aarhusba költözni, ha nem akarom a munkán és az alváson kívül minden fennmaradt időmet az aarhusi pályaudvaron és a vonaton tölteni.