Ünnepek

A hóeleji költözés és aztán az új munkahely okozta kisebb izgalmak, majd az ingázás nyűgje mellett több kellemes elfoglaltságom akadt az utóbbi pár héten, amelyek igaz, hogy szinte minden szabad percemet kitöltötték, de nagyon élveztem is őket.
Az első az Aalborgi Magyarok Társaságának Mikulás ünnepsége volt, ahol ugyan csak megfigyelőként vettem részt, de azt nagy örömmel. Dániában nem hagyomány a Mikulás dec. 6-i látogatása, de az itt élő magyar gyerekek attól még részesülhettek benne. Így történt, hogy dec. 5-én, egy havas vasárnap délután összejött 18 gyerek a szüleivel, meg még néhány ismerős, és izgatottan, együtt énekelve vártuk a Mikulást. Aki késett ugyan, mert a szánja elakadt a hóban, de aztán már minden gördülékenyen ment. Név szerint szólította a gyerekeket, beszélgetett velük egy kicsit, és kiosztotta a csomagokat a zsákjából. A felnőttek is kaptak mézeskalácsot, aztán az egész átcsapott sütizésbe és hancúrozásba. Én legalább annyira élveztem, mint a gyerekek. (Fotók itt.)
A másik a Társaság karácsonyi rendezvénye volt. A kiküldött meghívó utáni visszajelzésekből több, mint 70 résztvevőre számítottunk, akiket az utolsó pillanatban kissé megtizedelt egy influenzajárvány. De akinek sikerült talpon maradnia, az a városszéli kultúrház különtermében ehetett-ihatott magyar (töltött káposzta, vega fasírt, mákos guba) és dán (pácolt hering, rántott hal, rák, rizspuding) finomságokat. Jómagam elvállaltam a dekoráció megtervezését, elkészítését és kihelyezését. A kihívás az volt, hogy max. 250 koronát használhattunk erre a célra, ami nem számít soknak errefelé. Szerencsére két talpraesett lány, Ági és Zsike nagy segítségemre volt, és közösen még novemberben, a fagyok előtt begyűjtöttünk egy nagy halom piros bogyós ágat, mogyoróvesszőt, száradásnak indult hortenziafejet és tobozt. Sikerült ingyen fenyőgallyat is szerezni, aztán az újdonsült lakásomban egy hétvégét rászánva saját kezűleg barkácsoltuk össze a végeredményt, amire - lehetőségeinket figyelembe véve - büszke vagyok. Rengeteg időmet elvette nemcsak a maga a dekoráció, hanem az ezzel kapcsolatos tervezés, időpont-egyeztetések, a helyszínre szállítás megszervezése, stb. De nagyon jól éreztem magam a bőrömben végig. (Képek a rendezvényről itt.)
A Karácsonyt - szinte már hagyományosan - Aalborgban töltöttem. Idén vettem kalenderlys-t: ez egy olyan gyertya, amin fölülről lefelé 1-től 24-ig állnak a számok. Igyekeztem a hónapban minden este gyertyafény mellett vacsorázni, és egy számot leégetni. A lakásomat is felcicomáztam apródonként. Szentestére meghívtam bolgár barátnőmet vacsorára. A három fogást majdnem négy órán keresztül ettük, gyertyafényben, kellemes (nem karácsonyi!) zene mellett, beszélgetve, vihogva. Ezt nevezné egy dán hyggelig-nek. Másnap más barátok látogattak meg, volt ajándék- és süti exchange.
Érdekes, hogy Dániában az emberek Karácsony előtt díszítik fel a karácsonyfáikat, van, ahol már december elsején ott áll a szobában. Mivel a legtöbb lakásban nincs függöny az ablakon, ez jól megfigyelhető. Szaloncukrot nem lógatnak rá, úgyhogy nincs mit leenni Karácsonyig, de a tűlevelek hullásnak indulnak, tehát rögtön az ünnepek után ki is dobják őket. Én az otthon tanult gyakorlatot követtem, azaz a kis cserepes ciprusomat először 24-én délelőtt cicomáztam fel a mini csillagos ledsorral, ami rajta is marad vízkeresztig. Addig minden este sütkérezek a fényében. Szilveszterkor részt veszek egy diszkrét bulin, majd amikor mindenki belesüpped a januári szürkeségbe, hazautazok a családdal karácsonyozni - a hugom is hazaugrik Londonból. Soha rosszabbat.
Addig is kívánok mindenkinek boldog és sikeres új évet, magamnak szintén, beleértve egy lakást Aarhusban. Tulajdonképpen egyelőre nem is kívánnék mást. (Karácsonyi üdvözletem vizuálisan itt, az újévi pedig itt.)