Aarhusi délután II. - Kiállítás a parton

Várnunk kellett, hogy elálljon az eső és kibújhassunk a tető alól, már kezdtem is feszengeni, hogy talán nem sikerül megnézni a következő kiállítást. Aztán még szemerkélő esőben nekiindultunk, és addig szuggeráltuk, hogy végül csak elállt.
A tengerpartra mentünk, ami önmagában is elég szép és elég hosszú. Valami ilyesmit hiányolok kicsit Aalborgban. Nálunk a belvárosban betontenger a part, és csak a város szélén természetes valamelyest, de őszintén szólva szebb is lehetne. Aarhusban a part mentén rendezték meg idén második alkalommal a "Sculpture by the Sea" c. szabadtéri szoborkiállítást. Egyébként is kellemes errefelé sétálgatni, megtettük már máskor is, de a 65 szobor most plusz élményt adott úgy 3 km hosszan, némelyikük a vízen, némelyikük közvetlenül a parton, és jónéhány többé-kevésbé elrejtve az erdőben.
Volt több olyan alkotás, melyben nem véltem semmilyen utalást fölfedezni a vízre vagy a partra. Ezek mutatósak voltak, többnyire elegánsabb, tartósabb anyagból készültek, talán arra számítva, hogy a sétány másik oldalán álló valamelyik villa tulajdonosa kedvet kap a megvásárlásához (ha jól sejtem, itt a legmagasabbak az ingatlanárak a városban). Akadt olyan is, amely utalt a vízre, de azért még többnyire hagyományos szobrászati alkotásnak lehet mondani. És aztán voltak egészen felszabadult, jó humorral megspékelt művek. Ezek némelyike nem tartós, vásárlói szempontból nem nevezhető jó befektetésnek, de nekem ezek tetszettek a legjobban.
Lassan bámészkodva, fényképezgetve haladtunk, élveztük a felhők mögül időnként előbukkanó Napot és a véget érni nem akaró világosságot (a Nap háromnegyed tíz körül megy le, de még utána is elég világos van egy darabig).

A mű címe: átépítés (ombygning)

Kráter a betonban

Ez az egyik kedvencem, úgyhogy két kép is róla: a felső, piros rész enyhe szellő hatására elegánsan mozgásba lendül. Dán zászló-érzést kelt. Videó itt.




Óriás gumikacsa a kis tavon, amelyen egyébként igazi kacsák szoktak úszkálni. (Vajon most hová tűntek?)

Ez ugyan nem a kiállítás része, de nekem nagyon tetszett: praktikus lábtörlő a makacs tengeri homok eltávolítására.
Nagyon sok üvegpohár összeragasztva kisebb-nagyobb csoportokban. Mesebeli jelenség a fák árnyékában.



Ez a teve messziről gyönyörű, és csak közelről tűnik fel, hogy rozsdás ócskavasból lett összeépítve. Egészen közelről, a rácson keresztül pedig látható, hogy a hasában van többek közt egy öreg varrógép, vízzel feltöltött palackok és könyvek - gondolom, csupa nélkülözhetetlen holmi, ha az ember sivatagi túrára indul.

Úgy látszik, a fiókák már kikeltek.


Fel kéne venni ezt a szemüveget.