Aarhusi délután I. - Szivárvány panoráma

Az elmúlt hétvégén dolgoznom kellett, ami azt jelentette, hogy a kórházban kellett aludnom, mert másképp nem lehet beérni reggel 7-re - hétvégén nincs korán vonat Aalborg és Aarhus közt. Ez azonban korántsem olyan tragikus, mint azt pl. a kollégáim hiszik. Természetesen egyedül az enyém egy egész kórterem az osztály legvégén, a modern kórházi ágyon szuperkényelmes a matrac, van tévé rengeteg csatornával, vezeték nélküli internet, és reggel az utolsó pillanatig alhatok. Kimenni a városba eddig nem nagyon volt érdemes, mert szombaton az üzletek korán zárnak, esetleg kávézótól kávézóig járhat az ember, hogy ne fagyjon meg. De most végre az idő is tűrhető volt, érdekes programokat is találtam, amivel remekül telt a szombat délután és István eljött, hogy együtt töltsük az időt.
Elsőként az Aros múzeumba látogattunk el. Ez egy viszonylag fiatal intézmény, 2004-ben nyílt meg, és párszor jártam már itt. Mindig nagyon élveztem a gyönyörű belső terét: a spirális lépcsőházat és a nagy üvegfalakat, amelyeken keresztül remek kilátás nyílik körben a városra. Ezt azonban lehet még fokozni. 2007-ben pályázatot írtak ki arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni az épület lapos tetejével, amit a dán-izlandi művész, Olafur Eliasson nyert meg "Your rainbow panorama" c. projektjével. A mű egy 150 méter hosszú és 52 méter átmérőjű kör alakú üvegfolyosó, a szintén most épült tetőterasz fölött, a szivárvány színeinek teljes spektrumával. A falak 120 darab színezett üvegből állnak. A folyosó 3 méter széles és 3 méter magas, amelyben körbesétálva a látogató 360 fokban gyönyörködhet a város és környéke látványában. A mű Dante Isteni színjátékára is utal, ahol a körszivárvány az épület tetején az istenit szimbolizálja, míg az alatta lévő szintek a kiállítótermekkel a pokol bugyrai és a purgatórium.

A szivárvány már messziről is szembetűnő az épület tetején, sötétedés után pedig belülről kivilágítják. Már alig vártam, hogy végre megnyíljon, és megtapasztaljam, milyen benne sétálni. Azt reméltem, hogy szikrázó napsütésben élvezhetem, ehelyett sötét felhők gyülekeztek, és hirtelen támadt egy nagy zápor. Persze azért így is szép volt, és nem mi voltunk az egyedüliek, akik nem tudtak egykönnyen elszabadulni, hanem újra meg újra körbesétáltak és lépten-nyomon fotóztak. Az az érzésem, hogy ezért még az is eljön és kifizeti a drága belépődíjat, aki egyébként nem jár műzeumba. Azt is el tudom képzelni, hogy a helyiek máris imádják, mert milyen jó is lehet fentről megkeresni az ismerős épületeket, és mondjuk lefotózni a saját lakást messziről, fölülről, rózsaszínben.




Ezután megnéztünk még egy érdekes kiállítást, a kontraszt kedvéért egészen lent, a pincében: Fredrik Raddum "Lost" címmel összegyűjtött műveit. Imádom a jó humorral kombinált giccset, úgyhogy ez is nagyon tetszett, mindenkinek, aki mostanában Aarhusban jár, csak ajánlani tudom.



Ezzel azonban a napnak még nem volt vége...