Végre nyár

A húsvéti viszonylagos meleg után eléggé visszaesett a hőmérséklet. Csak fintorogtam, mikor az itteni 15 fokos nappali csúcshőmérsékletben azt kellett hallanom a magyar rádióból, hogy otthon 30 fokos nyár tombol. Aztán a múlt hétvégén végül itt is beköszöntött. Nem is ültünk a négy fal között, igazi tengerpartra kívánkoztunk. Aalborgban is van fjord, de igazi alatt azt értem, hogy nem látni a túlpartot.


Ígyhát Sæby felé vettük az irányt, mert itt van az egyik legközelebbi és legfelhasználóbarátabb tengerpart. A keleti parton fekszik, hosszú sétánya van, maga a part homokos, amit rettenetes mennyiségű kagylóhéj borít. Ha jól számolom, már negyedszer voltam itt, és végre sikerült megállnom, hogy ne gyűjtsem a kagylókat kilószámra. A Jensens Fiskerestaurant-ot viszont nem hagytam most sem ki: először Zsolték hoztak el, aztán meg én a hozzám érkező vendégeket, és most Istvánnal is ellátogattam ide. Az étteremnek olyan svédasztala van, hogy 129 koronáért annyi halat, rákot és tengeri herkentyűt eszik az ember, amennyit csak akar. Mindenből csak egy falatot szedtünk kóstolónak, és a végére pukkandásig teltünk.

Úgy érzem, a színvonal az évek során emelkedett, megjelent néhány olyan fogás, amelyet korábban nem láttam. Szerintem tegnap magasan a legjobb az a hideg füstölt lazac volt, amelyet belül gyengéden átjárt egy leheletnyi fokhagymaaroma és a tetején dióval ízesítesítették.

István is megállapította, hogy ide még el kell jönnünk. A pici belvárost még az ebéd előtt bejártuk, úgyhogy utána rögtön a part felé vettük az irányt. A Nap hétágra sütött, és néhány viking tengeri medve már a vízbe is bemerészkedett.

Igaz, hogy én is levetkőztem bikinire, de egyelőre még csak a bokámat vizeztem be. Viszont szépen lepirultam. Az ég valószínűtlenül kék volt, egyetlen bárányfelhő sem látszott. Egy ilyen tökéletes és felhőtlen nap után csak valami vacak dolog jöhet, ezt már akkor sejtettem, és ma be is bizonyosott, de erről majd legközelebb.