A bicikli

Biciklizni mindigis szerettem az emelkedők, a szembeszél és az eső ellenére is, szerintem az egyik legjobb dolog Dániában a jól kiépített kerékpársáv-hálózat és a bicikliseket támogató közlekedési kultúra. De múlt péntek óta egyenesen imádom, ugyanis vettem egy új biciklit!
A régihez még használtan jutottam hozzá pár éve. Azóta tovább koptattam, növesztettem a rozsdás felületeket a napi használat során. A láncot még a tavasszal cseréltettem ki tehát viszonylag új volt, mégis gyakran leesett az utóbbi pár hétben. Bosszantó, amikor az ember azért késik el az egyetemről, mert út közben kétszer is meg kell állni visszarakni a láncot. Azt hiszem, mostmár a kopott tárcsákat is ki kellett volna cseréltetni, de vajon érdemes egy ilyen használt biciklire költeni megint? Hát nem, nagyonis megérdemeltem már egy új járművet. Az otthon-egyetem-munkahely háromszöge napi jó 15 km biciklizést jelent, amihez továbbiak adódnak, ha mondjuk eltekerek a könyvtárba vagy bevásárolni, vagy egyetem után, munka előtt még hazaugrom.
Szóval múlt csütörtökön elmentem egy biciklisboltba, ahol a szakit majdnem sírba kergettem a kérdéseimmel meg azzal, hogy minden szóba jöhető modellt ki akartam próbáni. Végül úgy fél óra után sikerült kiválasztani a legszebbet, a legjobbat, a pont nekem valót. Annyi módosítást kértem, hogy a külső abroncsokat némi felár ellenében cseréljék ki defektmentesre, mert nem akarok az amúgy is stresszes napi rohanásban további izgalmakat egy váratlan baleset miatt. Tehát pénteken átvehettem a rámszabott biciklit, és azóta nagyon jó barátok vagyunk.

Ez a régi, de egy fotót ő is megérdemel.

Tehát ő az új. Városi kerékpár közepesen vékony kerekekkel, sárvédővel, csomagtartóval (amire én fémkosarat szoktam tenni, és abba bele a cudar nehéz hátizsákomat). Egyszerűen tökéletes.


Mint utóbb megtudtam, a Raleigh egy régi angol márka, de ahogy a felirat mutatja a vázon, valamit a dánok is hozzátehettek.

7 sebességes, belső váltós, lábfékes, de van rajta egy első kézifék is. Nagyon jó a fogás a kormányán.

Ide van elrejtve a váltó, a mai napig nem értem, hogy működik ez a fajta.

A nagydarab első lámpa gyárilag járt hozzá, a hátsó pirosat meg majd én akasztom rá (vagy inkább a hátizsákomra).

Apró rovarra emlékeztet a csengő, elegánsan egybe van építve a kézifék karjával.

Nem is tudtam, hogy így is lehet tekerni, ilyen gyorsan, könnyedén, elegánsan. Szinte magától megy.