Gyors és lelkes

beszámoló lesz ez most a mai napról: az Aalborg Kongres og Kultur Center-ben részt vettem a BrainMatch 2012 nevű rendezvényen. A szervező az aalborgi székhelyű BrainsBusiness központ volt, amely mindenféle innovatív IT-cégekből áll. A mai napon többjük is bemutatkozott kiselőadások formájában, amelyek különböző témák köré csoportosultak, pl. business intelligence, digital experiences, digital health solutions, usability and interaktionsdesign - én főleg ez utóbbin vettem részt. Az előadások többsége 20 perces volt, egyszerre 10 is különböző termekben, és az ember ki-be sétálhatott egyikből a másikba. A legnagyobb gond ezért az volt, hogy melyiket válasszam, mert több érdekes is volt egyidőben. Néhány olyan céget is megismertem, amelyről eddig még nem is tudtam - jó lesz szemmel tartani őket. Az egyetemem is megmutatott magáról számomra még ismeretlen dolgokat. Érdekes, hogy pl. a usability témájával hány tanszéken foglalkoznak még a mienken kívül, és van, ahol tudományos(abb)an oktatják is a tesztelését. Több phd hallgató is bemutatkozott. Hogy mi mindenből lehet doktorálni (szinte mindenből)! Még a végén én is kedvet kapok hozzá. És többük kutatási területe mögött egy-egy konkrét cég áll, tehát nem vegytisztán elméleti a munkájuk, hanem rögtön gyakorlati haszna is van. Egyikük pl. a Nordjyske Medier jóvoltából az iPad-ot kutatja (ennek keretében kaptam én is sok más diáktársammal együtt kölcsön egy iPad-ot, cserébe mérve van egy láthatatlan, beépített programmal a használata), és az erről született könyve hamarosan olvasható (és ingyen letölthető) lesz. Kíváncsi vagyok, mert közben én is nagyon megszerettem a kis jószágomat.
Hogy még jobban érezzük magunkat, folyamatosan jól tartottak bennünket: reggeli, ebéd, uzsonna a szomszédos Papegøjehaven étterem jóvoltából. Sőt, aki végignézte az Aalborgi Egyetem audiovizuális kiállítását, a végén a fejhallgató leadásakor kapott egy kis doboz Aalborg Chokoladen bonbont.
A nap remekük kezdődött a tréfás kedvű Alfred "Google" Biehler hosszabb, egyórás előadásával, de valószínűleg sokan leginkább a nap végét várták, amikor Pranav Mistry lépett a színpadra. Ő a Hatodik Érzék és még több más jópofa dolog feltalálója/kidolgozója, sokoldalú tehetség és karizmatikus előadó, igazi élvezet volt hallgatni másfél órán keresztül.
Ez a nap lendületet és lelkesedést adott. Egyetemistának lenni jó.

Jogi esetek

Érdekes dolgok történtek a Kühnel Kringelbach ügyvédi irodában tavaly. Egy szeptemberi céges buliról egyszer csak eltűnt Lone, a 22 éves titkárnő, majd egy idő után a párjával és annak egy barátjával tért vissza. A párját annyira elkapta a szükség, hogy a lépcsőfeljáróra pisilt. Ezt észrevette az egyik ügyvéd, heves szóváltás alakult ki kettőjük közt, ami tettlegességgé fajult, úgyhogy végül Lone kedvese a sürgősségi osztályon kötött ki.
Következő hétfőn Lone sms-ben értesítette egyik kollégáját, hogy aznap nem megy dolgozni. Még ugyanazon a napon megjelent a lakásán a főnöke egy alkalmazott társaságában és közölte vele, hogy ha nem beteg, akkor következő nap jönnie kéne dolgozni, ellenkező esetben okot szolgáltat a kirúgásra. Ugyanakkor kérte, hogy jelenjen meg a párjával együtt még aznap az irodában egy beszélgetésre, amit Lone visszautasított. Következő nap Lone megint nem ment dolgozni, hanem 20 perccel a munkaidő megkezdése után beteget jelentett. De ebben a pillanatban már a postaládájában volt a felmondólevél, ami azért lehetséges, mert a munkahelye és a lakása csak párszáz méterre volt egymástól.
Ezek után Lone a szakszervezetéhez fordult, akik bíróságra vitték az ügyet, és kártérítést követeltek az eset óta elmaradt fizetés miatt. A bíróság azonban megállapította, hogy az ügyvédi iroda a szabályok szerint járt el és jogos volt a kirúgás.
Vicces és kínos sztori. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a dánok előszeretettel jelentenek beteget akár stressz miatt is. Szegény Loné-t akkora megrázkódtatás érhette, hogy még azt az apróságot is elmulasztotta, hogy legalább beteget jelentsen, ha már nem ment dolgozni, és ez aztán sajnos az állásába került.
Az egészről csak azért szereztünk tudomást, mert István információ után kutatott az ügyvédi irodával kapcsolatban az interneten, és ezt meg ezt a cikket dobta többek közt a Google. Azért akartunk többet megtudni a cégről, mert nekünk is dolgunk akadt velük mostanában. Kemény fiúk, az kitűnt...

Vadászat az álomotthonra

Istvánnal úgy döntöttünk még tavaly nyáron, hogy előbb-utóbb egy nagyobb laktérre lesz szükségünk. És ha már hosszú távra tervezünk, érdemes lenne megvenni. A banki kölcsön havi törleszőrészletei nem lennének sokkal magasabbak, mint a most fizetett havi lakbér, viszont ha mienk a kégli, szabadabb a kezünk a berendezést illetően. Jelenleg egy 63 négyzetméteres második emeleti bérlakásban élünk közel a belvároshoz. István először arra gondolt, hogy itt, a környéken kellene egy nagyobb lakást keresni. Én viszont kertes házban nőttem fel, ami hiányzik egy kicsit. Több a munka, de több az öröm is: saját pázsit, friss zöldség a kertből, függőágy, hintapad a szabadban, grillpartik...Egy belvárosi lakás áráért néhány kilométerrel kijjebb, de még mindig biciklizésnyi távolságra kaphatók kertes házak, úgyhogy ebben az irányban kezdtünk el keresgélni.
A folyamatot azzal kezdtük, hogy igazolást kértünk a banktól. Én a saját bankomnál egy kis ideig még nem kaphatok hitelt. István viszont hitelképes a bankjánál, erről ki is állítottak neki egy igazolást, aminek birtokában teljes joggal nézegethetünk eladó ingatlanokat. Minden bank közelebbi kapcsolatot ápol egy ingatlanügynökséggel - úgy tűnik, felosztották egymás közt a piacot -, így a Danske Bank a Home ingatlanügynökséghez irányított bennünket.
Van egy egységes honlap, a boligsiden.dk, ahol megtalálható Dánia összes eladó ingatlanja. Különféle kritériumok alapján lehet keresni: régió/város/városrész, ingatlantípus (pl. lakás, kertes ház, telek, hétvégi ház, stb), négyzetméter, ár. stb. A beállított szűrők alapján kap az ember egy listát, vagy akár egy térképet a találatokról, és utána egyenként meg lehet nézni őket az adott ügynökség saját oldalán. Úgy tűnik, Dániában mindenki ügynökségen keresztül árulja a házát, nem nagyon van más út. Gondolom, az ügynökség szép summát keres az üzleten (amit az eladó áll), de egyben biztosítja is a zökkenőmentes ügyintézést.
Tehát először az interneten tájékozódtunk a választék felől. Az egyes házakra kattintva jóformán mindent meg lehet tudni: mennyibe kerül, mikor építették, mikor újították fel, mióta árulják, azóta esetleg hány százalékot esett az ára, milyen az alaprajza, stb. Természetesen vannak fotók, némelyik ügynökségnél még interaktív körpanorámás képek is az egyes helyiségekről, és akár olyan adatok is, hogy milyen messze van a legközelebbi közért, óvoda vagy iskola. Amire érdemes odafigyelni rögtön az elején, az az energimærke. Ez az energiafogyasztásra utal, és A-tól G-ig terjed a skála. Az A a legalacsonyabb, a G a legmagasabb költségekre utal, arányosan a ház területére elosztva. A gyakorlatban a legjobbak, tehát legalacsonyabb fogyasztásúak a B-vel jelölt új építésű, modern szigetelésű sorházak. Mi úgy döntöttünk, hogy a C és a D kategória is belefér, de annál rosszabb már ne legyen. Az erről szóló, adott házra vonatkozó leírásban egyébként mindig szerepel javaslat is, hogy hogyan lehet javítani a ház besorolásán (pl, ablakok kicserélése, vagy tető újraszigetelése). Ha nagyon megtetszik egy ház, a következő lépés letölteni az oldalról az ún. tilstandsrapport-ot, ami egy hivatalos, független cég által készített állapotfelmérés az ingatlanról. A legfontosabb, hogy ebben fel vannak sorolva a hibák kategorizáltan. A K1 kozmetikai hiba, a K2 kisebb hiba, amit érdemes komolyan venni, a K3 pedig súlyosabb hiba, amit mindenképp ajánlatos mielőbb megjavítani. A listán tehát ott áll a súlyosságot mutató jelölés, és maga a leírás (Pl. K2: az ablakok körüli szigetelés elöregedett és repedezett, emiatt megnövekedett a kockázata annak, hogy átnedvesedik a szerkezet). Az állapotleírás letöltésekor meg kell adni a nevet, telefonszámot és e-mail címet, úgyhogy ha mi nem tesszük meg, az adott ingatlanirodától rövid időn belül telefonál valaki, és megkérdezi, hogy szeretnénk-e megnézni a házat személyesen is. Ha igen, akkor csak egyeztetni kell egy időpontot, amikor találkozunk a közvetítővel a ház előtt. A bejáratnál kapunk egy pár gumis zacskót, amit a cipőnkre húzva beléphetünk a házba. A közvetítő megmutat mindent kívül-belül, készségesen válaszol minden kérdésünkre, megkérdezi, hogy tetszik a ház, aztán pedig azzal válunk el, hogy majd keressük egymást, ha érdekel a dolog a továbbiakban is.
Amikor elkezdtünk a Home-on keresztül a háznézést, Kristian volt az ügyintéző, aki először foglalkozott velünk. Adott egy névjegyet, és mondta, hogy mindig őt keressük, akármilyen házat akarunk megnézni. Azt értettük, hogy akkor is megmutat egy házat, ha nem az ő irodája, hanem egy másik Home-iroda foglalkozik vele (egy ingatlanközvetítő cégnek több irodája is van a városon belül, körzetek szerint). De az furcsa volt, hogy más irodák házait is meg tudja mutatni. Hát nem konkurensek? - kérdeztük csodálkozva. De, konkurensek vagyunk, de kollégák is, és segítünk egymásnak - így szólt a válasz. Ezután tehát akkor is Kristiant kerestük, ha mondjuk az EDC ingatlanügynökség által árult házat akartuk megtekinteni személyesen is. Ő lekérte és elküldte nekünk e-mailben a tilstandsrapport-ot, hogy ne kelljen EDC-s ügynökkel kontaktálnunk, megszerezte az adott ház kulcsát, és a megbeszélt időben olyan felkészülten vezetett körbe minket, mintha a sajátja lett volna.
Kb. 10 házat néztünk meg személyesen. Kicsit nehéz volt megfelelő időpontot találni, mert én egyetem után megyek dolgozni, és csak este érek haza, tehát a hétköznap délutánok kiesnek. Főleg hétvégeken jártunk, de Kristian se dolgozott minden hétvégén. Viszont akadt olyan alkalom is, hogy egy szuszra egymás után 4 házat is megnéztünk.
Volt olyan ház, amelyből már kiköltöztek, de a legtöbben még laktak. Eleinte elég furcsa érzés volt idegen emberek otthonában körülnézni - persze a lakók sosem voltak otthon, gondolom elmennek egy rövid sétára, amíg az ügynök a potenciális vevőt körbevezeti. Kristian mindig nagyon kedves volt velünk, megkérdezte minden alkalommal, hogy mit gondolunk a házról. Mi pedig el is mondtuk, hogy mi tetszik és mi kevésbé, úgyhogy valószínűleg kialakult benne egy kép az igényeinkről. Mi is rendszeresen figyeltük az interneten a kínálatot, de gyakran ő keresett meg minket, hogy van egy új ház, amit szerinte látnunk kéne. Azzal persze tisztában kell lenni, hogy ő az eladó érdekeit képviseli.
Volt egy elképzelésünk az "álomotthon"-ról, ami kicsit formálódott, ahogy különböző házakat láttunk. Szerettem volna rendes méretű fürdőszobát fürdőkáddal, de Dániában inkább a kicsi fürdőszoba és a zuhanytál a divat nagyobb házakban is. Több helyen két miniatűr fürdőszoba is volt egy házon belül ahelyett, hogy egyetlen nagyobbat építettek volna. Közben pedig a mosógép és a szárítógép (ez utóbbival én először Dániában találkoztam először, mert mi otthon mindig kiteregettük száradni a ruhákat) gyakran egy bryggers-nek (mosókonyha/raktár) nevezett külön helyiségben található.
Én szeretek sok időt tölteni a konyhában, ugyanakkor nem akarom elzárva érezni magam a lakás többi részétől, ezért jobban tetszenek az olyan konyhák, amelyek egybe vannak nyitva az étkezővel vagy a nappalival. Szerencsére ilyen akadt bőven. Igyekeztünk egyszintes házakra koncentrálni, mert egyikünknek sincs kedve sokat lépcsőzni. Ezt azután fogalmaztuk meg, hogy megnéztünk egy olyan házat, amely kis alapterületre épült, de 4 (!) szintes volt.
Volt több olyan ház is, amelynek viszonylag kicsi volt az alapterülete, és az alagsorban alakították ki pl. a hálószobákat és a fürdőszobát. Ez azt jelenti, hogy az ablakok belülről magasan vannak, a mennyezetig érnek, de kívülről közvetlenül a talajszint fölött húzódnak. Ilyenkor az alsó szint hivatalosan nincs lakótérnek minősítve, de az ár úgy van szabva, mintha az lenne. Az ilyesmi nem túl vonzó befektetés.
Láttunk furcsa beosztású házakat is. Az egyiknél pl. a földszint rendben volt, de amikor felkapaszkodtunk a lépcsőn a tetőtérbe, az első dolog, amivel szembetaláltuk magunkat, az a fürdőszoba volt, és azon keresztül vezetett az út a gyerekszobába. Nehéz megérteni, hogyan is gondolta a tervezője.
A kert fontos, de ne legyen túl nagy, hogy ne kelljen nagyon sokat dolgozni vele. És többé-kevésbé legyen ápolt - akadt olyan ház is a megnézettek közt, amelynek a kertjében kisebb dzsungel nőtt, hatalmas árnyékot adó terebélyes fákkal, amelyeket valószínűleg ki kéne vágni, mert egy erősebb szél esetén veszélyeztetik a körülötte álló épületetket.
Volt olyan ház is, ami tetszett volna, de a kritikus pontja a tető volt: elöregedett azbeszt, amit mihamarabb ki kellett volna cserélni. Abban maradtunk, hogy olyan házakra koncentrálunk, ahol nem kell rögtön nagyobb lélegzetvételű felújításba kezdeni, mert ilyesmire mostában nincs időnk. Inkább legyen drágább egy kicsit a ház, de azonnal beköltözhető.
Azt tapasztaltuk, hogy a jó házak szinte azonnal elkelnek, úgyhogy ha valamelyik megtetszik, hamar kell árajánlatot adni az ingatlanközvetítőnek, különben megteszi más. Ilyenkor meg lehet próbálni kb. 5%-kal kevesebbet ajánlani az eladó által szabott árnál. Lehet hogy enged, de lehet, hogy ragaszkodik az eredeti árhoz. Az alku minden esetben a közvetítőn keresztül történik, a tulajjal nem kerül a vevő az elején közvetlen kapcsolatba. Két esetben is előfordult, hogy nagyon tetszett a ház, ezért ajánlottunk árat érte, de valaki magasabbat ajánlott (illetve ismerőse volt az eladónak), úgyhogy végül nem lett a mienk. Már majdnem eltelt fél év, mire egyszercsak ráakadtunk egy igazán szemrevaló házra...

Lakásvadászat

Google-ozva gyakran találnak emberek a blogomra, ha általában Dániáról, vagy precízebben pl. munkavállalásról, tanulásról, SU-ról keresnek információkat. Ezekről írtam már korábban, de bérelhető lakásokról még nem jelent meg összefoglaló a blogomon, erre egy minap kapott privát e-mail kapcsán jöttem rá. Bár ez a téma pillanatnyilag nem aktuális az én életemben, idemásolom azt az írásomat, ami korábban az Aalborgi Magyarok Társasága hírlevelében lett publikálva. Remélem, segítek vele az ebben érdekelteknek.

A Dániában landoló külföldi egyik, ha nem a legnagyobb problémája a lakhatás. Akinek szerencséje van, az úgy érkezik, hogy már tudja, hol fog lakni, de még ebben az esetben is gyakran kiderülhet, hogy a felkínált kégli hosszabb távon nem megfelelő.
Én legalábbis így éreztem, amikor négy és fél évvel ezelőtt a Nordjyllands Erhvervsakademi diákjaként elszállásoltak egy kollégiumban. Egy pici szoba a város keleti szélén a harmadik emeleten, a fürdő és a vécé megosztva a szomszéddal, a konyha pedig még vagy húsz másik nemzetközi diákkal az emeletről. A szomszéd lánnyal könnyen ment a együttélés, de a konyhát sajnos ritkán találtam használható állapotban, úgyhogy ez az időszak a szobámban főzött és elfogyasztott instant levesekről maradt emlékezetes. Mindez kétezer koronáért havonta nekem drágának tűnt, úgyhogy elég hamar más megoldás után néztem.
Mint diák az ember nemcsak kollégiumokban lakhat viszonylag olcsón, hanem ún. ungdomsbolig-ok közt is válogathat. Ezek olyan önálló lakások, amelyek támogatást élveznek, és kb. abban az árban vannak, mint a kollégiumi szobák, azzal a lényeges különbséggel, hogy az embernek saját bejárata, konyhája és fürdője van, még akkor is, ha az egész pici. Ezekhez a lakásokhoz Aalborgban kizárólag az AKU-Aalborg nevű közvetítőirodán keresztül lehet hozzájutni. A honlapjukon megtekinthető az összes lakás, a legtöbb fotóval és alaprajzzal. Az ember regisztrálja magát, bejelöli a neki szimpatikus lakásokat, és vár. Mert természetesen várólista van, némelyik belvárosi kéglihez bizony igen hosszú. Ezért érdemes kicsit távolabbi, városszéli lakásokat is bejelölni, amelyekre kisebb az érdeklődés. Ez egy-két buszmegállónyival/kilométernyivel többet jelent a centrumhoz és/vagy az egyetemhez képest, de cserébe gyorsabban sorra lehet kerülni, és alacsonyabb a lakbér. Nekem is egy ilyen jutott négy hónap múlva a város nyugati szélében. Csendes környék, földszintes házak, sok zöld, a fjord pár percnyi sétára.
Majdnem három évig laktam ott, és nagyon szerettem, de a diákéveknek vége szakadt egyszer. Az AKU-Aalborgtól időnként kaptam egy űrlapot, amelyet az iskolámban kellett hitelesíttetni azt igazolandó, hogy még mindig tanulok. A tanulói jogviszony megszűnésétől számítva két hónapig maradhattam még, de utána ki kellett költöznöm, tehát lakásvadászatba kezdtem.
Erre több módszer is van. Az első az, hogy elmondjuk mindenkinek, akit csak ismerünk, hogy lakást keresünk, esetleg a Facebook-on is világgá kürtöljük - főleg, ha sok a dán ismerősünk. Valaki hátha hallott valakiről, aki épp most akarja kiadni a lakását. Aztán készíthetünk saját kis hirdetést alul bevagdosott és letépkedhető kontaktinfóval, amiből aztán fénymásolunk egy nagyobb mennyiséget, és kiszögezzük a város összes üzenőtáblájára: könyvtárban, iskolában, egyéb közintézményekben, üzletekben, stb. Ha szerencsénk van, észreveszi valaki, aki tud segíteni.
Vannak lakásszövetkezetek (boligforening), ahol némi tagdíj fejében taggá válhatunk. Az AKU-Aalborg rendszeréhez hasonlóan a regisztrációt követően itt is kiválasztjuk a kínálatból a számunkra megfelelőnek tűnő lakásokat, és egy várólistára kerülünk. Ez azonban akár több év várakozást is jelenthet, tehán nem árt előrelátóan már idejében feliratkozni.
Végül vannak a lakáskereső oldalak, melyek közül legismertebb talán a boligportal.dk. A hirdetéseket bárki láthatja, de a kontaktinfókhoz csak akkor férünk hozzá, ha regisztrálunk, jelen pillanatban 365 koronáért . Ezért a pénzért két hónapig láthatunk és használhatunk minden telefonszámot és e-mailcímet, amely a főbérlőkhöz vezet, továbbá mi magunk is elkészíthetjük saját profilunkat, ahol megírhatjuk, kik vagyunk, és milyen lakást keresünk. Néhány potenciális főbérlő maga nem ad fel hirdetést, mert nem akarja, hogy több százan hívogassák, inkább megnézi, ki keres olyan lakást, amilyet ő akar kiadni, és ő maga keresi a kapcsolatot.
Tehát végig kell gondolni, mik az igényeink méretben, szobaszámban, elhelyezkedésben és árban. Sok helyen tilos háziállatot tartani, és van, ahol előnyben részesítik a nemdohányzókat, érdemes erre is gondolni.
Miután kialakítottuk a profilunkat, töltsük fel sok pénzzel a telefonunkat, és szánjunk a keresésre bőségesen időt. Az oldalra érdemes naponta többször is rákattintani, és amint megjelenik egy számunkra szimpatikus lakáshirdetés, AZONNAL kontaktáljunk a feladójával! Legjobb telefonon, és igyekezzünk egy minél közelebbi időpontot kicsikarni, amikoris személyesen megnézhetjük a lakást.
Ha erre sor kerül, készüljünk kérdésekkel: mi tartozik a lakáshoz (pl. hűtőszekrény, mosógép, beépített szekrény, zárható biciklitároló), mi van benne a lakbérben, vagy mire van lehetőség előfizetni (internet, kábeltévé), és mennyi a letét (depositum, forskud), illetve az előre fizetendő lakbér, amit a végén kell lelaknunk (forudbetalt leje). Ne szégyelljünk előhúzni a helyszínen egy listát, illetve jegyzetelni, mert jópár lakás után összekeveredhetnek a fejünkben az adatok. Sokszor nem a főbérlő, hanem a még ott lakó, épp kiköltözni készülő albérlő mutatja meg a lakást. Ilyenkor érdemes azt is kipuhatolni, hogy jó-e az adott környéken lakni, és megbízható-e a főbérlő.
Ha minden kérdésünkre választ kaptunk, és tetszik a lakás, akkor minél hamarabb adjunk pozitív választ - akár néhány órán belül! Ha túl sokat gondolkodunk, vagy aludni akarunk egyet a döntésre, könnyen megelőzhet bennünket egy másik érdeklődő. Tehát nagyon gyorsnak kell lenni.
Jómagam így találtam egy lakást, Aalborg belvárosában, ami ugyan közel sem tökéletes, de ár-érték arányát tekintve megfelelő. Jó, ha tudjuk: sok a régi építésű, nem igazán korszerűsített, hanem inkább toldott-foldott lakás, úgyhogy készüljünk fel meghökkentő megoldásokra. Kis lakások esetében gyakori, hogy nincs igazi konyha, csak teakonyha (kitchenette). Ez azt jelenti, hogy nincs az erre kinevezett helyiségben tűzhely és sütő, csak villanyrezsó, és lehet, hogy viz sincs, csak a fürdőszobában. Hja, a fürdőszoba: van, ahol a vécét hívják annak, miután a pici kézmosó kagylóra ráerősítettek egy zuhanyrózsát, és olyan kicsi a hely, hogy gyakorlatilag csak vécén ülve lehet zuhanyozni. Van, ahol ez a helyiség ráadásul még csempézve sincs. Olyan lakást is láttam már, ahol fürdőszoba hiányában a zuhanykabint a szobába állították be. És még ma is vannak olyan lakások, ahol a fürdő a lakáson kívül, a háztömb pincéjében található, rosszabb esetben másokkal megosztva. Tehát ne lepődjünk meg semmin. De ne is keseredjünk el, ha nem találjuk meg gyorsan álmaink lakását. Türelem, kitartás és optimizmus a kulcsa az egésznek, és persze némi humorérzék is jól jön.